Észre sem vesszük, de kierőszakolják, hogy felmondjunk

A felmondás, egy munkahely közös megegyezéssel való elhagyása vagy az elbocsátás senki számára nem egyszerű. A munkaviszony megszűnésének több oka lehet, megesik, hogy a munkánkkal nincsenek megelégedve, van, hogy leépítés áldozatai leszünk, de megesik az is, hogy mi magunk elégeljük meg az adott munkahelyet, és állunk tovább. 

Ezekkel – de legalább az egyikkel – a legtöbb munkavállaló már jó eséllyel találkozhatott életében, azt azonban lehet, nem is észlelte akkor, hogy felmondása nem is annyira saját szándékából született, hanem maga a munkahely vagy kifejezetten a felettese erőszakolta ki a viselkedésével vagy a munkahelyi körülmények megváltoztatásával. 

A jelenség korántsem észrevehetetlen, a quiet firing, azaz csúnyán magyarra fordítva csendes elbocsátás vagy kirúgás a legtöbb esetben észlelhető és sejthető, azonban

Mindez igencsak hosszú folyamat lehet, amely alatt korántsem etikus módon, mindenféle módszerrel próbálja a munkaadó elérni, hogy az alkalmazottja magától döntsön úgy: elege van a munkahelyéből, és felmond. 

Csendes elbocsátásról, hivatalosan konstruktív elbocsátásról van szó, amikor a munkáltató nemkívánatos vagy akár ellenséges munkakörnyezetet hoz létre azzal a szándékkal, hogy nemkívánatos munkavállalóit elhajtsa a vállalattól

– írja a Welcome to the Jungle állásportál.

Az oldal hozzáteszi: a legtöbb esetben a munkáltató célja ezzel az, hogy a már nem kívánt munkatárstól való megválás mellett megspórolja a végkielégítés fizetését vagy éppen a felmondási időre járó pénzösszeg folyósítását.

Egyre gyakoribb jelenség

Ezt a jelenséget kutatta egy, a LinkedIn által szervezett közvélemény-kutatás is, amelyben 20 ezer ember vett részt. A válaszadók 35 százaléka úgy nyilatkozott, már személyesen is tapasztalta, hogy rávették főnökei a felmondásra, 48 százalékuk pedig azt állította, volt már szemtanúja a munkahelyén hasonlónak.

A kirúgás vagy sokkal inkább felmondás e formája a koronavírus után lendült fel igazán, ugyanis a járvány home office-ban töltött munkanapjait követően egyre több munkavállaló jött rá arra, bizony neki is lehet elvárása és követelése a munkáltatója felé, így a fizetése és a munkakörülményei miatt is felemelheti a hangját. 

Talán mondani sem kell, ez a legtöbb munkaadót nemhogy nem bírta jó belátásra, de sokkal inkább felhergelte, így a csendes kirúgások száma is megnőtt az elmúlt években. A Pew Research Center által 2021-ben készített felmérés szerint

A quiet firing eszközével élő munkaadók így abban az esetben, ha szeretnék rávenni beosztottjaikat, hogy felmondjanak, van, hogy nem emelik meg a fizetésüket, nem kívánt feladatokat bíznak rájuk, nem részesítik őket előléptetésben és sok esetben nem becsülik és értékelik a munkájukat még akkor sem, ha indokolt lenne. 

Emiatt a csendes elbocsátást úgy is definiálják, hogy ilyenkor a munkáltató nem tudja és nem is akarja megadni a munkavállalónak a támogatást, motivációt és az előrelépéshez szükséges eszközöket, amelyekre szüksége lenne, így emiatt nem érzi, hogy a cég része lenne, kívülállóként pedig végül a felmondás mellett dönt. 

Vannak árulkodó jelek

A jelenséget meghatározni egészen egyszerű, felismerni azonban már annál kevésbé, ugyanis a fent említettek a legtöbb munkahelyen jelen vannak anélkül is, hogy a felettesek kifejezetten szeretnék elérni a beosztottak felmondását.

Az egyik legárulkodóbb jel az lehet, ha hirtelen bármiféle változás áll be a munkakörünket illetően. Ez lehet teljesen új projekt, amelyhez sok esetben meg sincs a kellő ismerete az illetőnek, vagy pont hogy kvalitásaihoz mérten meglehetősen jelentéktelen feladatot kap. Emellett vagy akár ezzel párhuzamosan a quiet firing előjele lehet, ha megváltoztatják a titulusunkat, esetleg másik osztályra helyeznek át, helyünkre pedig másik kollégát ültetnek, aki a korábbi feladatainkat is maradéktalanul megkapja.

Szintén gyanakvásra adhat okot, ha a munkahelyi körülményinket változtatják vagy vonják meg minden különösebb ok nélkül, így például megszüntetik a parkolóhelyünket, megtagadják a hozzáférést bizonyos irodai eszközökhöz, vagy a többiekkel ellentétben nem kapunk új céges laptopot vagy telefont. Emellett gyakori, hogy a munkaórákkal kapcsolatban is változás áll be, sokszor temérdek túlórázásra kényszerítik a már nemkívánatos munkavállalókat, vagy olyan terhelést rónak a nyakukba, amelyet hosszú távon nem tud tolerálni az illető. 

Nyilván a pénzfaktor sem hanyagolható el, így talán mondani sem kell, hogy

A pénzes megoldás mellet azonban van másik trükk, amellyel a legtöbb munkahely el tudja érni a munkavállaló önkéntes felmondását. Ez nem más, mint a folyamatos kritika és az elismerés hiánya. Amíg természetesen ez igazságos, addig nincsen baj, azonban amikor másik kolléga vállát veregetik folyton helyettünk – aki persze negyedannyit se tett le az asztalra –, az valóban erős késztetés arra, hogy az asztalra csapva új munka után nézzünk.

A szerződés megvédhet 

Természetesen a csendes elbocsátást is el lehet kerülni, ehhez azonban tényleg résen kell lennünk, mielőtt mentálisan teljesen rámegy az egészségünk a kialakult helyzetre. Emiatt fontos magunkban tudatosítani – ha valóban ilyen helyzetbe kerülünk –, hogy nem a mi hibánk, ha nem értékelik a munkánkat vagy rosszul bánnak velünk, emiatt pedig azt érezzük, nem bírjuk tovább. 

Érdemes azonban felkészülni ezekre a helyzetekre is, így

Fontos tisztában lenni a fizetésemelés vagy éppen fizetéscsökkentés kritériumaival és az előléptetések menetével is, mert könnyen megeshet, hogy fölöslegesen várjuk a csodát, és az adott munkahelyen lehetőség sincs az általunk elvártakra. 

Nemcsak a szabályokkal érdemes tisztában lenni, hanem a saját teljesítményünket is érdemes nyomon követni, ugyanis egy-egy felvetődő problémával kapcsolatban érvelni csak akkor érdemes az elvégzett munkákkal, ha azt alá is tudjuk támasztani, és tisztában vagyunk a mennyiségével és minőségével is. Ez egyben a negatívumainkra és a pozitívumokra is rávilágíthat, így biztosan csak abban az esetben állunk neki reklamálni, ha biztosan jogosan nem ismertek el minket. 

Ugyan nem valószínű, hogy abban az esetben, ha valóban ez a munkaadónk célja, előttünk is feltárja a lapjait, az őszinte és nyílt kommunikáció kezdeményezése minden esetben ajánlott, ha a feljebb felsorolt gyanús jelek valamelyikét érzékeljük. Érdemes leülni közvetlen felettesünkkel beszélni a minket érintő problémákról, és érdeklődni arról, mi miért történhet. Ha még akkor is elutasító fülekre találunk, szinte kétségtelen, hogy a kilépésünkre megy ki a játék, a mérgező munkahelyi környezetet pedig saját mentális egészségünk érdekében nem is érdemes már túl sokáig látogatni ilyen esetben.

(Borítókép: Chris Hondros / Getty Images)