A mai populáris kultúrában egy-egy influenszer vagy híresség esetében meg sem lepődünk már azon, hogy a közösségi médiában, vagy akár a vörösszőnyegen szándékosan feneküket megvillantva tűnnek fel – a női hátsó fertály mutogatása azonban korántsem volt mindig ennyire hétköznapi a történelem során. 

Az évezredekkel ezelőtti időből rendkívül kevés feljegyzés és információ maradt fent ezzel kapcsolatban, a tudósok abban konszenzusra jutottak, hogy koronként változott az, hogy milyen női test számított ideálisnak. Volt, amikor a telt, kerek formák hódítottak, és jelképezték az ideált és a termékenységet, máskor pedig a vékony, lapos fenekű és kismellű lányokért rajongott a társadalom – melyekről főként a különböző korabeli képzőművészeti alkotások, szobrok, illetve festmények tanúskodnak.

Egy közös azonban mindig volt ezekben a trendekben: a női fenekek mindig is a szexualitás alappillérének számítottak, amelyek ábrázolása ehhez mérten főként a nők termékenységét hirdette. 

Alfred Kinsey szexológus szerint a hátsó fertály amiatt lett ennyire hangsúlyos és népszerű, mert az embereknél a fenék az elsődleges olyan testrész, amelyhez a szexuális vágy köthető, sőt egyes antropológusok és szociobiológusok úgy vélik, hogy a mellfetisizmus is a fenekek imádatából ered, ugyanis a mellek kerek formáját a fenék hasonló jellemzőihez köti a férfiagy. 

Nem is véletlen, ugyanis a nők feneke általában kerekebb és kívánatosabb a férfiakénál, amit az ösztrogén okoz. Ez ugyanis arra ösztönzi a szervezetet, hogy zsírt raktározzon el a fenék, a csípő és a comb tájékán – míg a tesztoszteron megakadályozza a zsírraktározást ezeken a területeken.

A méretes, formás fenék jelzi ugyanis az ösztrogén és az elegendő zsírraktár jelenlétét, amelyek elősegítik a terhességet és a szoptatást. Ezenkívül a fenék megmutatja a medence alakját és méretét is, ami befolyásolhatja a szaporodási képességet. Mivel a fenék méretének növekedése és formájának alakulása az első menstruációval egy időben kezdődik, majd az életkor növekedésével arányosan csökken, a telt fenék egyfajta szimbóluma lett a fiatalságnak. 

A termékenység fokmérője volt, a szexualitás része maradt

A női fenék az emberiség korai történelme óta a termékenység és a szépség egyik szimbóluma. Már időszámításunk előtt 24 ezer évvel is készültek Vénusz-szobrok, amelyek ezt bizonyítják. Ilyen például a willendorfi Vénusz is, amely nagy és eltúlzott fenékkel, csípővel és combokkal rendelkezett. 

A női fenék erotikus szépsége fontos volt az ókori görögök számára is, amelyet jól bizonyít az is, hogy mind a férfi, mind a női szobrok ábrázolásakor is hangsúlyos volt a fenekek ábrázolása. A csupasz fenekeket Kínában is erotikusnak tartották, ahol gyakran a fényes teliholdhoz hasonlították a nők hátsó fertályát – a különböző rajzok, festmények és tárgyak díszítésein előszeretettel hangsúlyozták ki a nők ezen testrészeit.

Ennek bizonyítéka látható a negyedik században épült római kori Villa Romana del Casale mozaikján is, amely a mai szicíliai Piazza Armerina településén található.

A villa egyik hálószobájának padlóját díszítő mozaik állítólag azért került oda, hogy szexuális izgalmat keltsen, és szaporodásra bírja a lakókat.

Ha fedetlen fenekek, akkor a nők mellett megemlítendő, hogy a 16-17. századi szobrászok előszeretettel ábrázolták a férfiak hátsó fertályát is, elég csak Michelangelo Dávid-szobrára gondolni, amely hosszú évszázadok elteltével is az egyik legismertebb képzőművészeti alkotás.

A 16. században a festőművészek sem tétlenkedtek, és a reneszánsz művészek előszeretettel ábrázolták a különböző mitológiai alakok történeteit úgy, hogy abban a meztelenség és a nők különböző testrészei kerültek a középpontba. Az egyik ilyen kép Tiziani Vecellio Vénusz és Adonisz című híres képe is. A történet Ovidius: Átváltozások című művéből származik, ahol Vénusz beleszeret Adoniszba, miután tévedésből eltalálta őt Ámor egyik nyila.

Ahogyan a festmény is ábrázolja, Vénusz megpróbálja megakadályozni Adonist abban, hogy elhagyja őt. A kép lényege ugyan valóban ez a mozzanat, Vénusz fedetlen hátsó része mégis hangsúlyos helyen áll, amely a művészettörténészek szerint a szexuális vonzat mellett egyben a nő tehetetlenségét és sebezhetőségét is ábrázolja –írja a The Art Gorgeous . 

A fenéknagyobbítást már a viktoriánus korban alkalmazták 

Ha nem is szépészeti beavatkozással, már bőven Kim Kardashianék színre lépése előtt különböző technikákkal törekedtek a nők arra, hogy nagyobbnak tűnjön a fenekük, így pedig kívánatosabbnak tűnjenek a férfiak számára.

A 18-19. században aztán a fűzőknek köszönhetően a női hátsók még inkább a középpontba kerültek, ugyanis a viktoriánus kor szépségideáljának megfelelően az elképesztően vékony derék mellett még inkább kívánatosan hat a mellek és fenekek domborulata.

A legtöbb európai, ázsiai és afrikai nép körében azt találjuk, hogy a nők széles csípőjét és méretes fenekét általában a szépség fontos jellemzőjének tekintik. Ez a másodlagos szexuális jelleg a női típus leghatározottabb eltérése a férfiakétól, amely a női reproduktív funkció által megkívánt eltérés. A nemi szelekció a természetes kiválasztódással összhangban működik

– vélekedett a női fenekekről Havelock Ellis brit orvos és szexuálpszichológus 1927-es könyvében, amelyben azt is kiemeli, hogy egyes népek és régiók esetében a széles csípő helyett a keskeny számított népszerűnek, hiszen így még inkább szembetűnő volt a fenék.

Az 1870-es és 1880-as években a női divat a hatalmas, buggyos felsőruházatok helyett a szűk, a testet sokkal inkább megmutató darabok irányába kezdett eltolódni. Emellett a viktoriánus korban egy olyan hóbort terjedt el, amely a nők szoknyáját a hátsó résznél kicsit megemelte, így ránézésre olyan volt, mintha az illetőnek elképesztően nagy feneke lenne. 

Mielőtt a bustles elnevezésű divat elterjedt volna, a nők több rétegnyi alsószoknyát hordtak. Ahogyan ez elképzelhető, ezek költségesek, melegek és nehezek voltak, szabásuk pedig egyáltalán nem tette lehetővé, hogy a nők megmutassák testalkatukat benne. 

Így az 1870-es évek környékén a nehézkes darabok helyét a bustles, azaz a fenékrésznél megemelt és megszélesített szoknyák vették át, amelyet egyrészt szövettel, különböző hajtási technikákkal értek el, a legtöbb ilyen darabnál azonban egy fémből, drótból készült vázat kellett magára vennie a nőnek, amelyre ráterült végül a felsőszoknya – ezzel azt a hatást keltve, hogy viselőjének nagy és széles a feneke, így igazán termékeny. Végül ez a hóbort nem tartott sokáig, az ezredfordulóra szinte teljesen kihalt, és bár a fűzők még néhány évtizedig hódítottak, a trendek a természetesség irányába tolódtak át. 

A fényképezőgép megjelenésével a festményeket elkezdték felváltani az aktfotók, amelyek azonban még sokkal visszafogottabban mutatták meg a női fenekeket, mint ma egyes modellek a közösségi oldalaikon.

A popkultúra szerves része lett 

A 20. században a két világháborút követően aztán a női szexualitás, így a fenekek mutogatása is egy teljesen más megvilágításba került. Elég csak a korszak szexikonjaira, Marilyn Monroe-ra vagy Brigitte Bardot-ra gondolni, akik a mélyen dekoltált ruhák mellett a még meglehetősen extravagánsnak számító fürdőruhákban és testhezálló dresszekben is megmutatták bájaikat. 

A '80-as évek és a '90-es évek „heroinsikkesnek” nevezett korszaka után, amikor a Kate Mosshoz hasonló, vékony modelleket tartották ideálisnak, újabb kulturális váltás következett be – ismét a nagyobb fenekek felé tolódott át a hangsúly.

Ez részben a hip-hop popkultúrában való térnyerésének volt köszönhető. Amikor a '90-es években ezek az előadók elkezdték a közönséget vizuálisan is kiszolgálni, a nők testét, és fenékrázását egyre több videóklipben vagy koncerten lehetett látni. 

Aztán 1992-ben Sir Mix-a-Lot kiadta Baby Got Back című dalát, amit ugyan a nyíltan szexuális szövege miatt komoly felháborodás övezett, igazi slágerré vált, öt hetet töltött a Billboard Hot 100 toplista élén, és abban az évben a második legkelendőbb dal lett az Egyesült Államokban – sikere pedig vélhetően jórészt a fenekeknek köszönhető. 

A popkultúrában aztán egyre nyíltabban kezdték használni dalszövegek a szexuális tartalmú témákat és szavakat is, a fenékrázás és mutogatás pedig egyre népszerűbbé vált a 2010-es évekre, amely leginkább az internet nagy körben való elterjedésének és a közösségi média megjelenésének volt köszönhető. 

A 2010-es évek elején ismét a nagy méretű fenekek kezdtek hódítani, ami egyben a szépészeti beavatkozások trendjein is meglátszott, ugyanis a különböző influenszerek, hírességek és előadók a szilikonmellek után szilikonfenékért álltak sorban a plasztikai sebészeknél – elég csak Kim Kardashianra, Nicki Minaj-ra vagy Cardi B-re gondolni, de Jennifer Lopez, Iggy Azalea vagy Miley Cyrus twerkelése is beleégett a popkultúra fogyasztóinak retinájába az elmúlt évtizedekben. 

A trend láthatóan a mai napig kitart, mostanra azonban ismét a természetesség hódít, Kardashian és Cardi B is megszabadult korábbi implantátumától.

A közösségi oldalakon ennek ellenére nem telik el görgetés női fenekek nélkül, továbbra is minden szégyenérzet nélkül mutogatják magukat a hírességek és influenszerek fürdőruhában, fehérneműben, vagy teljesen meztelenül. Ők szintén a testrész szexuális vonzatát használják ki, amely azonnal aktiválja a követés- és a lájkgombokat, komoly bevételhez juttatva a tartalomszolgáltatót. 

(Borítókép: Kim Kardashian 2022. március 27-én. Fotó: Frazer Harrison / Getty Images)