Miért sokkal rosszabb nyaralás után munkába állni, mint előtte?

A legtöbb ember számára alapvető bosszúságot okoz, hogy az év 365 napjának mindössze csak apró töredékét töltheti el munka nélkül, szabadságon, így érthetően hatalmas szellemi és sokszor fizikai felüdülést is jelenthet egy hétnyi vagy annál hosszabb nyaralás – legyen szó egyéni, családi, vagy baráti kiruccanásról. 

Hiába azonban a tengerparton való napozás, a strandon befalt lángos és fagyi, vagy az esténként legurított fröccsök és sörök nyújtotta kikapcsolódás, a pihenés egyszer véget ér, így a boldog önfeledt pillanatokat is újra felváltják a szürke hétköznapok problémái. Ezt pedig a legtöbben ki nem állhatják, és olyan szinten tör rájuk a munkaundor érzése, hogy az első napokban még a reggeli ébredés is sokkal nehezebb az egy hétnyi semmittevést követően, mint egy szabadnap nélküli, sűrű munkahét után, a nyaralást megelőzően. 

A jóhoz könnyű hozzászokni, viszont nem ez az egyetlen oka annak, hogy elképesztően nehéz visszatérni a munkahelyünkre.

Függetlenül attól, hogy ügyfélközpontú munkában, a számítógépen dolgozunk, téglát pakolunk, vagy éppen a home office előnyeit élvezzük, minden munka megköveteli, hogy agyunk meghatározott módon működjön. Ideális esetben munkavégzési szokásaink átfedésben vannak, amikor is az agyunk a flow állapotába kerül – azaz az agyunk annyira élvezi a produktív működést, hogy elveszti az időérzékét, teljesen belemerülünk a feladatokba. 

Legtöbbünktől azonban amellett, hogy jól teljesítsünk a munkánkban, megkövetelik azt is, hogy szociális készségeinket is megvillantsuk, illetve hogy a nyelvezetünk és beszédünk is teljesen átálljon a professzionális környezetre. Mindezek viszont extra feladatok, amelyekkel az agyunknak kell zsonglőrködnie, miközben tényleges munkafeladatainkkal is foglalkozunk.

Amikor nyaralunk és ellazulunk, megengedjük magunknak, hogy több tudatossággal, megtestesült és hiteles élménnyel töltsük be a vakáció napjait, nem is csoda, ha agyunk egy kicsit szétesik, túlterhelt vagy vonakodik, amikor eljön a munkába való visszatérés ideje. De miért történik mindez? 

Hagyjuk érvényesülni az érzékszerveinket

Amikor nyaralunk, különösen az olyan nyaralások alkalmával, amikor bőven van időnk magunkat a napon süttetni, a vízen lebegni, vagy a tűz mellett sütögetni, lehetőségünk nyílik megtapasztalni azt a fajta éberséget is, ami hiányzik az átlagos hétköznapokból. 

A munkahelyünk és az otthonunk közötti ingázás, a telefonok, az értekezletek, a határidők és a munkánk elvégzése gyakran nem hagy teret a figyelmességnek és az éberségnek, azaz az adott részfeladatokon kívül szinte teljesen kizárjuk a világot. A koncentráció elengedhetetlen, ugyanakkor emellett érdemes időt szánnunk a tudatosság növelésére és a körülöttünk lévő érzések észrevételére.

Az éberség például jelentheti azt, hogy észlelünk egy illatot, és ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynánk azt, inkább tovább szagoljuk. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy észre kell vennünk a szagokat, és engednünk kell, hogy figyelmünk ezeket az apró dolgokat is érzékelje, miközben a munkánkkal vagyunk elfoglalva. Az éberség minden érzékszervünkön keresztül gyakorolható, beleértve a látást, szaglást, tapintást, hallást és ízlelést is – írja a Wander Big. 

Az érzékszerveink által észlelt dolgokra ugyanis sokkal jobban figyelünk egy nyaralás során – emiatt is maradhat meg az emlékeinkben egy-egy étel vagy a naptej illata, bizonyos hangokhoz kötődő érzések, vagy éppen valakinek az érintése. Ezt a tulajdonságunkat viszont nem kell a strandon hagynunk, és érdemes olyan érzékszervi élményeket megélnünk, amelyeket a saját munkahelyünkön is megtalálhatunk: például a kávéfőzés illatát, a kora reggeli ingázás ködét, vagy az ablaküvegen kopogó eső hangját.

A mozgás a nyaralás után se maradjon el

Néhány kivételtől eltekintve a modern világban a munkánk azt kívánja meg tőlünk, hogy produktív emberek legyünk, a munkahelyünk vagy az általunk betöltött pozíció azonban figyelmen kívül hagyja az emberi test szükségleteit és vágyait. Azt például már több alkalommal is hallhattuk, hogy az ülőmunka károsítja a szervezetet, és a hosszú órákig egyhelyben való ücsörgés a produktivitásunkat is csökkenti. Ennek ellenére szinte minden munkához hozzátartozik az az elvárás, hogy nagyon kevés mozgást beiktatva üljön egész nap vagy ácsorogjon a kijelölt helyén.

A vakáció pedig egy teljesen más élményt kínál testünknek: nyaraláskor hajlamosak vagyunk akkor felkelni, amikor a testünk természetes módon ébredni akar, úgy és akkor mozgatjuk a testünket, amikor csak szeretnénk, és pihenhetünk akkor, amikor fáradtak vagyunk.

Ez a mély ellazulás lehet az oka annak is, hogy egy tanulmány kimutatta, az emberi test szignifikánsan gyorsabban gyógyul a nyaralás alatt, mint a stresszes hétköznapokon. De mit tehetünk a munkanapok szűkös keretei között?

A szabadság utáni munkába való visszatérés megkönnyítése érdekében fel kell fedeznünk azt, hogyan mozoghatunk sokkal többet a hatékonyság fenntartása mellett a hétköznapokban is. Néhány szerencsés számára ez azt jelentheti, hogy futópadon is nyomkodja a tabletet, vagy elintéz egy-két hívást az edzőteremből, mások számára azonban ennek megvalósítása már sokkal nehezebb. Esetükben érdemes lehetőséget teremteni arra, hogy rövid szüneteket tartsanak, néha a távolabbi mosdót használják az épületben, amikor felállnak, vagy home office esetén két e-mail között nyújtsák és mozgassák meg az ízületeiket annak érdekében, hogy azt követően sokkal hatékonyabban folytathassák a munkát.

Vessük le az álarcokat, és ne induljunk egyből munkába nyaralás után!

Valamilyen szinten mindenki visel álarcot a hétköznapokban, amellyel egy olyan felvett személyiséget és viselkedésmódot ad elő, ami egyébként eltér az eredeti személyiségétől – így alkalmazkodva a társadalmi normákhoz és elvárásokhoz. Talán mindenki ismeri azt az érzést, amikor hazaér a munkából, felvesz egy melegítőnadrágot, ami olyan érzést kelt, mintha a nap első mély lélegzetét venné, és végre igazán önmaga lehetne.

Az álarc viselésének jelensége leginkább úgy írható le, mint a természetesen introvertált emberek, akik extrovertáltan viselkednek munkaidőben, mert a munkakultúra jutalmazza az extrovertáltságot. Más szóval, ahogyan a régi mondás is tartja „hamisítsd meg, amíg el nem éred”, vagyis a „fake it till you make it” valójában csak egy álcázási tanács – és ez az egyik oka annak, hogy a szabadság utáni munkába való visszatérés ekkora kihívást jelent, hiszen újra ezeket az álarcokat kell felvennünk, hogy megfeleljünk a munkahelyünk és pozíciónk által elvárt normáknak.

A munkába való újbóli visszacsöppenés okozta kihívások minimalizálása érdekében érdemes olyan módszerekkel kísérletezni, amelyeknek hála kevesebbet vagy egyáltalán nem kell álarcot viselnünk a munkahelyünkön. Ebben segítségünkre lehet egy olyan környezet kialakítása az irodában, amely az idegrendszeri sokféleséget, a kulturális különbségeket és az egyedi személyiségeket is támogatja.

Ennek köszönhetően a munkahelyen kevesebb nyomás nehezedik az emberekre, hiszen nem szükséges az, hogy mindenki másnak mutassa magát, mint aki – és így a nyaralás utáni munkába való visszatérés is kevésbé stresszes lesz. Továbbá az alábbi tanácsokat is érdemes megfogadni: 

• A szabadság utáni első napokra ne ütemezzen fontos munkákat és megbeszéléseket! Először mindig a saját problémáit oldja meg, mielőtt mások gondjait is a vállára veszi.
• Állítson be automata válasz-e-mailt a távolléte idejére, amelyet mindig legalább egy nappal továbbra időzítsen, mint a valódi távollét, így visszatérésekor sem kell azonnal a több száz levélre válaszolnia.
• A nyaralásnál mindig legyen egy nappal legalább hosszabb a kivett szabadság, így a vakációt követően nem kell azonnal a munkahelyére indulnia.
• Ha pedig ezek közül sem enyhíti a visszatérést övező szorongást, érdemes elgondolkodni a munkahelyváltáson.

(Borítókép: Oli Scarff / Getty Images)