Repülőgép nélkül utazta be a világ 203 országát egy dán férfi

A világjárás, az új országok és kultúrák felfedezése már a kezdetek óta hajtja az embereket, akik természetükből adódóan mindig is vágynak az ismeretlen felkutatására és megismerésére.

Egyeseknél mindez kimerül annyiban, hogy évente két-három alkalommal, vagy ahogy éppen az idejük és anyagi hátterük engedi, repülőre ülnek, és napokat töltenek el külföldön. Mások biciklivel szeretnék meghódítani a világot, de akadnak olyanok is, akik ennél jóval nagyobbat mernek álmodni. 

A cél nem is lehet kisebb a legmerészebb utazók számára, mint minél több országba eljutni. Ennek megvalósítása pedig a modern közlekedési eszközöknek, a bennünket már szinte bárhova eljuttató repülőjáratoknak köszönhetően leginkább már csak pénz és kitartás kérdése. Mégis akadnak még olyan kalandvágyó személyek, akik a légi közlekedés igénybevétele nélkül szeretnék elérni álmaikat. 

Ilyen vállalkozó szellemű kalandor a dán Torbjorn Pedersen is, aki közel egy évtizeddel ezelőtt, 2013. október 10-én indult el világ körüli útjára,

A férfi a légi közlekedés mellőzése mellett több, szigorú szabályt is hozott, így például azt, hogy minden egyes országban minimum 24 órát el kell töltenie, illetve hogy a költségeket minél alacsonyabban kell tartania, így kiadásai felső határát napi 20 dollárban (7000 forintban) határozta meg – már csak azért is, mert útja egyben karitatív céllal jött létre, a Dán Vöröskereszt jószolgálati nagyköveteként utazott.

Pedersen az utolsó, 203. országot, a Maldív-szigeteket május 24-én érte el, ahonnan az útjához mérten szintén repülő igénybevétele nélkül, hajóval indult haza Dániába, ahol július 26-án lépett végül szárazföldre. 

Sok könnyes szemet láttam, amikor visszatértem – az emberek zokogva jöttek oda, hogy megöleljenek. Rengeteg ajándékot is kaptam, többek között dán sört, tejet és különböző ételeket, és találkozhattam olyan emberekkel, akik követték az utam a közösségi médiában, Kolumbiából, Ausztráliából és Norvégiából is jöttek. Ez csodálatos volt

– mesélte Pedersen a CNN-nek. 

A férfi az útja elejétől a végéig hihetetlen statisztikát halmozott fel:

Négy évre tervezte az utat, tíz lett belőle 

A 10 év ugyan 203 országgal számolva egyáltalán nem hosszú idő, a dán férfi azonban előzetesen úgy gondolta, ennél jóval hamarabb befejezheti a tervezett túrát – a különböző országok utazási feltételei, majd a koronavírus-járvány azonban minden előzetes tervet felforgatott. 

A 2013-as indulás előtt Pedersen szállítmányozási és logisztikai területen dolgozott, ami felbecsülhetetlen értékű szakértelemnek bizonyult a komplex útvonal megtervezésekor, illetve a közúti alkalmazkodás és tájékozódás során – így valójában csak váratlan események miatt tért el eredeti terveitől.

Ez történt akkor, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy Egyenlítői-Guinea a világ egyik legnehezebben megközelíthető országa, ahova ehhez mérten csak négy hónapnyi huzavonát követően tudott belépni, hiszen addig nem kapott vízumot. Később Pedersen úgy gondolta, hogy nem lesz akadálya annak sem, hogy kínai vízumot szerezzen a mongóliai határon, hogy Pakisztánba utazhasson, ám a hosszú feldolgozási idő miatt közel 7500 mérföldet (12 ezer kilométert) kellett visszautaznia több országon keresztül, hogy Pakisztánba jusson még a vízuma lejárta előtt.

Mindeközben az idő csak telt és telt, és a tervezett négy év hamar elszaladt, mivel Pedersen hosszú hónapokig tartó vízumkérelmekkel küzdött olyan helyeken, mint Szíria, Irán, Nauru és Angola.

Ráadásul a betegségek és az időjárás sem kímélte. Ghánában maláriás lett, túlélt egy heves, négy napig tartó vihart, miközben átkelt az Atlanti-óceánon Izlandból Kanadába, az országhatárok és a természeti adottságok miatt pedig a legnehezebb terepeken kellett átjutnia, hogy a repülőgépet kiváltva is haladni tudjon úti céljai felé.

A koronavírus majdnem véget vetett az álmoknak 

Ahogy a világ legnagyobb része számára, úgy Pedersennek is komoly nehézséget és fejfájást okozott a pandémia kirobbanása, ami miatt

Ez persze nagyon megviselte a világutazót, aki egy ideig azon is komolyan elgondolkodott, hogy feladja az álmát, és nem látogat el a kimaradt országokba.

Ez volt életem legrosszabb és egyben valahogy legjobb időszaka is. Meg kellett küzdenem a helyzettel, nagyon nehéz volt eldönteni, hogy kilenc országgal a vége előtt felhagyjak-e a projekttel. Meg kellett kérdeznem magamtól, hogy mennyit fogok erre áldozni még az életemből, de miközben arra vártam, hogy kinyíljon a világ, Hongkongban éltem, és rengeteg különleges kapcsolatot építettem ki

– idézte fel a járvány alatti időszakot a férfi. 

Azonban Hongkong elhagyása után sem volt egyszerű a dolga, ugyanis a szinte még mindenhol érvényben lévő intézkedések, karanténkötelezettségek és beutazási korlátozások miatt több helyen is akadályba ütközött. 

2022. január 5-én Pedersen végre elhagyhatta Hongkongot, és továbbhaladhatott a Csendes-óceánon. Ekkor az első állomása Palau volt, amelynek a megközelítése ismételten nehézséget okozott számára: hat hónapig tartott, amíg a palaui kormánnyal le tudta tárgyalni, hogy egy konténerhajóval beléphessen az ország területére. Pedersen 14 napjából nyolcat karanténban töltött itt, és a visszaút sem alakult jobban, ugyanis miután újra Hongkongban találta magát 16 nappal később, újra két hétre karanténba kellett vonulnia. 

Körülbelül egy hónappal később elutazott Ausztráliába, majd Új-Zélandra, Szamoára és Tongára – de továbbra is komoly erőfeszítésekbe telt a haladás.

Szinte minden kormányhoz könyörögnöm kellett. Tongánál kapcsolatban álltunk az egészségügyi minisztériummal, a haditengerészettel és a katonasággal is, de senki sem akart igent mondani és szembemenni a miniszterelnökkel. Végül egy este kaptam egy e-mailt a miniszterelnöktől, amelyben csak annyi állt, hogy rendben van, beengednek

– tette hozzá a férfi, aki az út során összeházasodott párjával, így úgy tűnik, a magánélete sem sínylette meg az egy évtizednyi kiruccanást.