Újfajta félelem jelent meg a munkahelyeken, itt a FOBO-jelenség

Azonos néven futó rovatunk mellett – amelyben ez a cikkünk is megjelent – a legtöbben már hallhatták a FOMO, azaz a Fear Of Missing Out, azaz a kimaradástól való félelem kifejezését. A téma egyik első kutatója, Andrew Przybylski brit pszichológus meghatározása szerint a FOMO egy erős félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk – ki- vagy lemaradni valamiről a legtöbb esetben valóban nem örömteli. 

A kifejezés a kétezres évek közepén robbant be a mainstream szóhasználatba, így az sem különösen meglepő, hogy mára már ezt a félelmet egy teljesen új és másfajta aggodalom válthatja fel, ami nem más, mint a FOBO. 

De mit jelent ez a mozaikszó, és az életünk mely területén jelent számunkra problémát ez a jelenség? 

Nyolc óra munka, nyolc óra félelem

A FOBO nem más, mint a Fear of Becoming Obsolete, azaz a feleslegessé válástól való félelem rövidítése. Igen ám, de míg a FOMO a hétköznapi, szociális életünkre gyakorolt hatást, ez az érzés a munkahelyi változások miatt alakulhat ki. 

Mindez pedig most már számadatokkal is bizonyítható, hiszen a Gallup felmérése szerint a munkavállalók 22 százaléka tart attól, hogy a technológiai fejlesztések, így például a mesterséges intelligencia térnyerése feleslegessé teszi a munkáját, amely 7 százalékkal több, mint a 2021-es adatok. Eddig ez a szám 13 és 17 százalék között mozgott, így a hirtelen ugrás szabad szemmel is érzékelhető.

A változás főként az egyetemi vagy főiskolai végzettségű munkavállalók körében érzékelhető, ahol a korábbi 8 százalékról 20 százalékra nőtt a FOBO-érzést megtapasztalók száma. A diplomás munkavállalók között mind a férfiak, mind a nők nagyjából azonos mértékű félelmet fejeztek ki, a legjobban pedig attól tartanak, hogy fizetésük egy részét vagy annak egészét elveszíthetik emiatt. A múltban a technológia térnyerésével leginkább az összeszerelő üzemekben találkozhattak, ahol sorra váltották fel az emberi munkaerőt a különböző robotok, mára azonban már a felsőfokú végzettségű emberek is tartanak ettől, hiszen a számítógépek képességeinek fejlődése már lehetővé teszi az emberi nyelv és kreativitás helyettesítését is.

Az aggodalom ráadásul egyáltalán nem is alaptalan, hiszen a Goldman Sachs múlt hónapban becsülte meg, hogy a generatív AI akár 300 millió teljes munkaidős állást is feleslegessé tehet, azaz áttolhatja azokat a szakmákat is a teljes automatizáció felé.

Némi tudatossággal ez is leküzdhető

Az FOBO egy valós és jogos aggodalom a mai gyorsan változó munkaerőpiacon dolgozók számára, azonban némi tudatossággal és szorgalommal a változó piaci lehetőségek ellenére is elkerülhető az, hogy feleslegessé váljunk.

Az információ nyomon követésével, a készségek és képzés fejlesztésével ugyanis mindannyian lépést tehetünk afelé, hogy kezelni tudjuk ezt a félelmet, és relevánsak tudjunk maradni. Persze ehhez nem kell mindenkinek programozónak vagy szoftvermérnöknek lennie, de előnyös lehet, ha legalább felhasználói szinten ért valaki az új technológiákhoz, így például a különböző mesterséges intelligenciát használó szoftverek kezeléséhez – emeli ki a Harvard Business Review cikke. 

Egy vállalat élettartama az S&P 500 index (a Standard and Poor's 500 egy tőzsdeindex, amely 500 amerikai tőzsdén jegyzett nagyvállalat részvényárfolyamainak súlyozott átlagát követi) szerint 1958-ban még 61 év volt, ma pedig mindössze 18 év. A Gartner előrejelzése szerint 2025-ig a munkahelyek harmadát szoftverek, robotok és intelligens gépek váltják fel, így ugyan a termelékenység nő, de ezzel munkahelyek és a jövedelmek nem tudnak lépést tartani.

Már átéltünk komoly változásokat korábban is, de a változás üteme akkor jóval lassabb volt. Száz évvel ezelőtt például generációkig tartott, hogy a gazdaság az agráriumról az iparra áttérjen, napjainkban viszont egy karrier vagy üzleti stratégia pár év alatt is elavulhat. A probléma az, hogy a változás időszakában nemcsak készségeink, eszközeink és gyakorlataink válnak elavulttá, hanem a mentális modelljeink is, ami hatástalanná, megtévesztővé vagy egyenesen veszélyessé teszi őket.

A mentális modellek azok a (nagy részben tudattalan) módok, amelyekkel értelmet adunk a körülöttünk lévő világnak. Ezek határozzák meg, mit látunk vagy nem látunk, és összekapcsolják az ok-okozati összefüggéseket. Töredékes tényeken, múltbéli tapasztalatokon, és akár ösztönös észlelésen alapulnak. Formálják a viselkedésünket és a tetteinket, befolyásolják, hogy mire irányítjuk a figyelmünket egy összetett helyzetben, és meghatározzák, hogyan fogunk hozzá egy probléma megoldásához – ez pedig a kulcsa lehet a feleslegessé válástól való félelem elkerülésének. 

(Borítókép:  Runstudio / Getty Images Hungary)