Az öntörvényű zseni, akit a pápa sem hatott meg

A világ egyik legzseniálisabb hadvezérével, a korzikai születésű Napóleonnal megint összefuthatunk a mozikban, mert számtalan filmes feldolgozás után idén Ridley Scott is előállt a maga verziójával, a főszerepben Joaquin Phoenix-szel.

Napóleon katonai lángelméje mindig erősen foglalkoztatta a történészeket, művészeket, de nem is csoda, hiszen életútja és meggyőződése is páratlan volt nem csak a francia, de az egész világ történelmében. Az alacsony termete miatt sokat gúnyolt hadvezér 1804-ben ezen a napon a pápa jelenlétében tette a koronát saját fejére, és ahelyett, hogy közhelyesen azt mondta volna, nem a méret a lényeg, ő inkább úgy tette rendbe a magasságán viccelődő tiszteket:  „Önök egy fejjel magasabbak nálam, de hamar kiküszöbölhetjük a különbséget.”

Napoleone di Bonaparte néven született Korzikán. A francia forradalom után a jakobinus vezetés alatt indult katonai karrierje, főparancsnok lett, majd átvette a hatalmat a Direktóriumtól és egyre önközpontúbb és zsarnokibb uralkodóvá vált. Először 1802-ben örökös konzullá, majd két évvel később császárrá választatta magát.

Közigazgatási, oktatási és jogi reformokat léptetett életbe, polgári törvénykönyve, a Code Napoleon vagy Code Civil módosításokkal máig hatályos, ez a törvény előtti egyenlőséget, az egyén szabadságát, a tulajdon szabadságát, a munka szabadságát, a lelkiismereti szabadságot, az egyház és az állam szétválasztását foglalta törvénybe. Nem akármilyen lépés volt ez a francia történelemben, bár Napóleon nem sokra tartotta ezt a tudományt:

Állandó csatározásai következményeként Nagy-Britannia és Portugália kivételével minden európai ország vagy a szövetségese vagy a vazallusa volt. De a jó szerencse és a józan ítélőképesség 1812-ben elhagyta. Nagy hibát követett el, amikor megtámadta Oroszországot és katonái nagy részét elvesztette.

1813-ban döntő vereséget szenvedett Lipcsénél (a Népek csatájánál), le kellett mondania és Elbára száműzték. De innen diadalmenetben tért vissza még egy 100 napos uralkodásra, aminek végére a waterloo-i vereség tett pontot. Most már az Atlanti-óceán déli részén található Szent Ilona szigetére száműzték, elég messze ahhoz, hogy vissza ne térhessen. Hat évre rá, 1821-ben, még mindig csak 52 évesen halt meg, valószínűleg gyomorrákban. Tesztelje velünk, mit tud a leghíresebb korzikai (utó)életéről!

(Borítókép: Jacques-Louis David, Bonaparte átkelése a Szent Bernát-hágón című festménye. Fotó: DeAgostini / Getty Images)