Olvadó hó jelzi a sípályákon, hogy a természet nem tréfál

A téli szezon közepén a közösségi média oldalait görgetve szinte nem telik el úgy nap, hogy ne jönne szembe velünk egy-egy személy síelős bejegyzése, mások pedig a pályákon, saját szemükkel is láthatják, hogy az év ezen időszakában mekkora tömegeket vonzanak a legnépszerűbb síparadicsomok.

A meglehetősen magas anyagi ráfordítást igénylő kikapcsolódást természetesen nem mindenki engedheti meg magának. Hamarosan pedig már a szabadidős tevékenység szerelmesei sem biztos, hogy kedvük szerint tudnak hódolni szenvedélyüknek, ugyanis

A folyamatra már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, a jóslatok szerint pedig az európai síturizmus napjai meg vannak számlálva. 

Az Európai Unió Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálata által 1973 óta gyűjtött adatok szerint világszerte egyre kevesebb hó esik. Az északi félteke középső szélességénél (a trópusoktól északra és az Északi-sarktól délre fekvő terület) érzékelhető a legjelentősebb hanyatlás.

Tavaly télen Ausztriában, Vermontban, Svájcban és a spanyol Sierra Nevada régióban váratlanul bezártak a síterepek a meleg téli hőmérséklet miatt. A tengerentúlon olyannyira nem rózsás a helyzet, az Egyesült Államokban a telek 2,3 fokkal enyhébbek, mint egy évszázaddal ezelőtt. A felmelegedés kapcsán a legtöbbször a perzselő nyári melegek jutnak az emberek eszébe, a tél azonban sok területen még drámaibban melegszik, mint a nyár.

Egyes síterületeken ez a hatás pedig drasztikusan érzékelhető. Például a bolíviai Chacaltaya, amely egykor a világ legmagasabb síközpontja volt – több mint 5180 méteres magasságban –, a gleccser elolvadása után teljesen elhagyatottá vált. Akárcsak a franciaországi Le Sambuy-ban található pálya, amelyet nemrégiben szintén bezártak a hóhiány miatt.

Egyszerű, mégis nagyszerű megoldással lehet hó

A probléma orvoslására ugyan már hosszú évek óta alkalmaznak hóágyúkat és különböző eszközöket, a főként az alacsonyabban fekvő sípályák esetében újabb módszerek kidolgozására is szükség volt. 

Az egyik leghatékonyabb ilyen a hógazdálkodás gyakorlata, amely folyamán a szezon végéhez közeledve havat kezdenek felhalmozni, amelyet a begyűjtést követően egy hatalmas, hőszigetelt sátorba helyeznek, ahol a következő télig eláll.

Az ott összegyűjtött hó az új szezonban kiteríthető szükség esetén, vagy akár a síelhető időszak hossza is megnövelhető vele.  

Az egyik hely, ahol ez a látszólag egyszerű, mégis nagyszerű megközelítés úttörő szerepet tölt be, a finnországi Levi síparadicsom, amely az északi ország egyik legnagyobbja. Ennek a módszernek köszönhetően a pályákat ott már október elején meg tudják nyitni, és egyben garantálja azt is, hogy zavartalanul megrendezhetők a szezon eleji világkupa-síversenyek novemberben.

A módszer pedig tényleg nagyon egyszerű, az eltárolt hó segítségével bizonyos pályákon vastag, használható hóréteget húznak szét, így a természetre, azaz hóesésre sincsen ahhoz szükség, hogy megkezdődhessen a szezon. A módszer másik nagy előnye, hogy ehhez a nagy mennyiségű vizet és sűrített levegőt felhasználó hóágyúkat sem kell működtetniük, ami jelentős áram- és vízmegtakarítást eredményez.

Marko Mustonen, a finn sípálya kereskedelmi igazgatója szerint a módszer létszükségletű megoldás, hiszen hó nélkül az egész szakma bedobhatja a törölközőt.

A hó a legkritikusabb elem ebben a szakmában, ez a mi aranyunk. Ezért úgy mentjük meg az aranyat, hogy elraktározzuk, majd felhasználjuk a szezon elindításához. Néha nehéz, mert az igazi tél mindig különböző időpontban érkezik. A tél beköszöntével egyik nap –5 Celsius-fok van, majd a másik nap már az eső esik. A módszernek köszönhetően azonban nem kell aggódnunk a rossz állapotok miatt, hiszen ekkorra már egy szép, biztos hóréteg van leterítve alulra. Legutóbb 200 ezer köbméter havat sikerült felhalmoznunk

– mondta a CNN-nek, majd kiemelte, a hagyományos hóágyúzást csak a szétterítést követően alkalmazzák, ha szükséges.  

A gleccserek megmentése is kulcsfontosságú

A hó begyűjtése mellett több módszert is alkalmaznak a világ különböző tájain annak érdekében, hogy a sípályák üzemeltetése a hó nélküli időszakot is átvészelhesse. Észak-Amerikában az olyan üdülőhelyek, mint a kanadai Banff Sunshine és a coloradói Arapahoe-medence, kerítéshálózattal csapdába ejtik a szél által szétterített havat, majd az így összegyűjtött hó a síparadicsom más területein kerül szétszórásra. 

A szintén népszerű úti célnak számító svájci Laax a hógazdálkodáshoz hasonló begyűjtéses módszert alkalmaz a veszélyeztetett Vorab-gleccser védelmére, amely a szakértők előrejelzése szerint a következő 30-35 évben teljesen eltűnhet, ha az ember okozta globális felmelegedés hasonló ütemben folytatódik. Emiatt már májusban újra szétterítik az összegyűjtött a havat a gleccseren, és szeptemberig szigeteléssel borítják, hogy lassítsák a jég olvadását és megőrizzék a sípályákat kiszolgáló felvonó alapjait.

Svájc délkeleti részén Felix Keller és Johannes Oerlemans gleccserkutatók egy 2017-es kísérleti tanulmány és az azt követő számítógépes modellezés során megállapították, hogy a gyorsan csökkenő Morteratsch-gleccser egy részének gépi hóval való lefedése lelassíthatja annak olvadási sebességét. Sőt,

Az ötlet lényege az, hogy a hóágyúkhoz hasonló technológiát alkalmazó szórófejeket helyeznek el egy négyzetkilométernyi, leginkább olvadásveszélyes jégre, amelyet folyamatosan bepermeteznek fenntartható módon előállított műhóval. A MortAlive néven ismert projekt 2021 februárjában indult, jelenleg a fejlesztés zajlik, amelyhez továbbra is finanszírozókat keres a projekt. Persze a probléma megoldása a klímaváltozás folyamatának lelassítása vagy megállítása lenne, de egyelőre az ilyen ragtapaszszerű megoldásokat is értékelni kell.

(Borítókép: Meleg tél. Fotó: sb-borg / Getty Images)