Hová tűnnek a hashtagek a közösségi médiából?

Ha másért nem, a tragikus kimenetelű párizsi merényletek miatt mindenki emlékszik a 2015-ös esztendőre, így jó eséllyel arra is, hogy kilenc éve, január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett fegyveres támadást, vagy a november 13-i terrorcselekmény-sorozatot követően elárasztották a közösségi média felületeit az együtt érző vagy sokszor felháborodást kinyilatkoztató bejegyzések. Mindegyik esetben közös volt, hogy a posztok nagy részét a #JeSuisCharlie vagy a #PrayforParis hashtagekkel láttak el, amelyek amellett, hogy vírusos gyorsasággal lepték el a platformokat, még évekkel később is aktívan használták azokat. 

Mindez persze nem meglepő, hiszen ezek a tagek pontosan ezzel a célzattal jöttek létre, hogy az azonos témában írt posztokat egy helyre tömörítve megtalálják az emberek a tartalmakat, a terrortámadásokat követő zaklatottság kezelésében pedig kétségkívül sokat segíthet, ha az ember megerősítést kap arról, hogy nem csak őt érintik meg ily módon a történtek. 

Emiatt a #JeSuisCharlie (azaz Charlie vagyok) óriási népszerűsége kiváló példája annak, hogy a rendelkezésünkre álló technológia hogyan alakíthatja a közös élményekkel kapcsolatos gondolkodásunkat. 

A kifejezés használata Joachim Roncin tervező nevéhez fűződik, amelyet kevesebb mint egy órával a támadás kezdete után tett közzé a Twitteren (ma már X). A szóösszetételből hamar hashtag lett, és egy héten belül körülbelül hatmilliószor használták, így a történelem egyik legtöbbször újratweetelt tagjévé vált – írja a The Conversation. (A hashtag hirtelen jött népszerűségét leginkább az afroamerikaiak ellen megvalósult, sokak szerint túlzó rendőri fellépés miatt berobbanó #BlackLivesMatter tag tudta csak megközelíteni.)

A francia szerkesztőség elleni merénylet apropóján megjelent trend villámgyors terjedése a szakértők szerint annak volt köszönhető, hogy akkor, 2015 elején volt a Twitter népszerűsége a csúcson, a hashtagek pedig akkoriban a fő mozgatórugói voltak a közösségi platformnak. De miben rejlik egy jó hashtag sikere?

Az adott témát jelölő linkek akkor működnek,

A #JeSuisCharlie hashtag mindezt kamatoztatta. A szabad véleménynyilvánítás védelmezői széles körben elfogadták, de gyorsan megjelentek az ellennarratívák is, amelyek más perspektívából közelítették meg a támadást. A #JeNeSuisPasCharlie-t (nem vagyok Charlie) használtak azok, akik ellenezték a támadásokat, de nem értettek egyet a kiadvány sértő tartalmával, miközben a #JeSuisAhmed Ahmed Merabet, a támadásban meghalt francia rendőr előtt tiszteleg.

Maradandót alkotott, ma már nehezen jöhet létre ilyen

A #JeSuisCharlie hashtag világszerte elterjedt, több nyelvű, például a spanyol és az angol fordításai is népszerűvé váltak, emiatt az sem meglepő, hogy tartós öröksége van, ami szokatlan a közösségi médiában. Miután 2020-ban egy késes támadó megsebesített két embert a Charlie Hebdo főhadiszállásán, a hashtag különféle formákban újra előkerült. Az elmúlt évek tweetjeit áttekintve a téma kapcsán doktori kutatást készítő Emma Conolly azt is megfigyelte, hogy a #JeSuisToujoursCharlie (mindig Charlie), és a #JamaisCharlie (soha többé Charlie) megjelenése új és árnyalt módon folytatta a narratívát, ami kilenc évvel a történteket követően meglehetősen különös a platformokon. 

Ma már azonban teljesen másképpen használjuk a közösségi oldalakat. A Twitter immáron X, és Elon Musk hatalomátvétele sem csalogatta vissza a más platformok felé forduló felhasználókat. Különösen a fiatalokat nem, akik az X helyett sokkal inkább preferálják a TikTokot és az Instagramot, az X és a Facebook pedig jobbára az idősebb generáció tere lett. A hashtag ennek ellenére továbbra is a közösségi média rendszerező eleme, azonban a tagek sokkal kisebb körben terjednek, mint korábban.

Manapság a közösségi média felhasználói azáltal teremtenek közös emlékeket, hogy összekapcsolják egyéni tapasztalataikat, ahelyett, hogy valódi kollektív szolidaritást fejeznének ki, ahogyan például azt a #JeSuisCharlie tette. Más szóval, az emberek nagyobb valószínűséggel osztják meg saját személyes narratíváikat egy nagyobb történet részeként, ahelyett, hogy egy egységes üzenetet ismételnének vagy retweetelnének. A vírusosan terjedő tartalmak mára sokkal kiszámíthatatlanabbak lettek, felpörögnek, majd hamar el is tűnnek. Van, hogy mindössze néhány órát vagy napot élnek csak meg.

A hashtageknek ráadásul a különböző oldalak algoritmusai sem kedveznek, hiszen a felhasználók sokszor már csak olyan tartalommal találkoznak, amely a saját buborékjukhoz kapcsolódik, azaz olyan témákkal, amelyek iránt érdeklődnek, és előszeretettel fogyasztják azokat. Emiatt megtörténhet, hogy egyes felhasználók egyáltalán nem is futnak bele egy felkapott tagbe vagy témába a platformokon. Így ne lepődjön meg senki, ha évek múlva már nem emlékszik vagy találkozik a korábban széles körben elterjedt hashtagekkel. 

(Borítókép: A franciaországi terror áldozataira emlékeznek Bristolban 2015. január 10-én. / Fotó: Matt Cardy / Getty Images)