Gundel Takács Gábor: Ez egy nagyon sokrétű feladat

Október végén derült ki, hogy Gundel Takács Gábor vezetésével új vetélkedő indul az RTL-en. Az ugrás című kvízműsor a holland formátumtulajdonos Talpa Studios, valamint a magyar Scripted Productions gyártásában készült, és Hollandia után elsőként Magyarországon kerül képernyőre. A műsor látványvilágának fókuszában egy monumentális, 40 méter hosszú és 5 méter magas híd áll. A játékosok feladata, hogy átjussanak a híd egyik oldaláról a másikra, amihez tíz körben, különféle állítások közül kell kiválasztaniuk az egyetlen igazat, és annak a mezejére ugrani. Aki rosszul választ, és hamis mezőre ugrik, az alatt megnyílik a híd, és a titokzatos mélybe zuhan. Akinek viszont sikerül átjutnia a túloldalra, annak 5 millió forint lesz a jutalma. 

Az adásokat a hollandiai Hilversumban vette fel az RTL csapata, ahova akkor az Index is ellátogatott. Kérdésünkre a műsor producere, Hámori Barbara később elmondta: viszonylag szűk, 15 fős stábbal utaztak ki a helyszínre, ahol a forgatásokhoz szükséges technikát a hollandok, ami pedig a tartalomhoz kapcsolódik – beleértve a sminket és a ruházatot – magyar részről biztosították. Nagyjából 250 ember állt fel a hídra, akiket a jelentkezők közül igyekeztek úgy kiválasztani, hogy kellő intelligenciával és tájékozottsági szinttel rendelkezzenek a játékhoz, emellett pedig szórakoztatóak is legyenek.

Gundel Takács Gábort is megkérdeztük a műsorral, illetve a forgatásokkal kapcsolatos tapasztalatairól. A 2017 óta szabadúszóként dolgozó tévés az MTV után a TV2-n, a Viasaton és az ATV-n is vezetett már vetélkedőket, az RTL-től viszont – ahol sportkommentátorként ugyan az elmúlt három évben rendszeresen feltűnt – először kapott ilyen jellegű felkérést.

Nagyon örültem, hogy megkeresett az RTL. Mindig érdekes, ha egy új csatornánál dolgozhatok, ahol kicsit másképp gondolkodnak bizonyos dolgokról, mert sok új impulzus éri az embert. Sok új kollégát is megismertem, bár hozzá kell tennem, hogy a stáb magja olyanokból áll, akikkel már más csatornáknál is együtt dolgoztam különböző vetélkedőkben – ilyen például Bányai Gábor, aki Az ugrás kreatívproducere, vagy Holló Györgyi, akivel szintén jól ismerjük egymást

– mondta az Index kérdésére Gundel Takács Gábor, hozzátéve: 

A szabadúszó lét többek között azért is jó, mert ha kapok egy felkérést, eldönthetem, hogy az valóban nekem való-e. Az se nekem, se a csatornának, se a nézőknek nem jó, ha olyasmibe vágok bele muszájból, amire igazából nem is vagyok kíváncsi. Bár amikor elvállaltam, Az ugrásról technikai szempontból még keveset lehetett tudni, de érdekesnek tűnt a formátum. Ez egy abszolút új műsor, a hollandok még gyártották az adásokat, amikor kiutaztunk a stábbal – az utolsó forgatási napjukra értünk ki, és így azt is láthattuk, ők hogy csinálják.

Az emberek és a történeteik a legfontosabbak

A tévés azt mondja, szerinte nagyon izgalmas az a szituáció, amit a játék ad. Bár mindenki összehasonlítja a korábban szintén általa vezetett Maradj talpon! című vetélkedővel, amelyben a játékosok ugyanúgy „leesnek” valahova, Gundel Takács Gábor állítja, semmi más közös nincs a két műsorban. Teljesen különbözik struktúrájuk, ráadásul Az ugrásban nem is egymás ellen játszanak a szereplők, akiknek igazából csak azt kell eldönteniük egy-egy állításról, hogy igaz vagy hamis.

„Egy ilyen műsort számomra a dinamikája tesz érdekessé, és az, hogy mennyi stratégiai lehetőség és játékosság van benne. Nagyon sok mindent meg lehet tudni a szereplőkről – hogy kinek milyen az igazi jelleme, mennyire játékos és kockázatvállaló, mennyire bírja a versenyhelyzeteket, és egyáltalán, mennyire felkészült és tájékozott az élet dolgaival kapcsolatosan. Mi valójában történetmesélők vagyunk, hiszen egy műsorban a legfontosabb, hogy mi történik az emberekkel. A nézőkben nem szokott megmaradni, milyen kérdések hangzottak el, az emberekre és az ő történeteikre viszont emlékeznek” – magyarázta a műsorvezető, rámutatva: az ő feladata, hogy kitapogassa, miként lehet jól bemutatni az embereket, hol van az a pont, amikor játszani vagy beszélgetni kell, amikor sírhatnak vagy nevetnek, illetve hol van az egész mögött valamiféle családi vonatkozás. 

Ez egy nagyon sokrétű feladat, de a szituáció ebben a műsorban alkalmas erre. Az is nagyon fontos, hogy közben a nézők is próbára tudják tenni a tudásukat, és maga a vetélkedő egyben egy otthoni játék is legyen. A beszélgetések, a nevetések, a zrikálások, a vereségek és a győzelmek mind olyan elemeknek számítanak, amelyek meg tudják teremteni ehhez a hangulatot

– húzta alá a tévés.

Fizikailag és szellemileg is topon kell lenni

Azzal Gundel Takács Gábor is egyetért, hogy a vetélkedők, amelyeket egyidőben bőséggel gyártottak a televíziós csatornák, majd később jó darabig kimaradtak a műsorrendből, némiképp megváltoztak az évek során. A tévés szerint a nagyon erősen tudásalapú kvízek, mint – mondjuk – a szintén általa vezetett Géniusz, amely komoly nézőtábort ültet le a képernyő elé, ma már nem feltétlenül jellemzőek, helyettük sokkal inkább előtérbe kerültek a game show-k, mint amilyen Az ugrás is. Az ilyen típusú produkciókban – ahogy azt már említette – van játék, látványos elemek, sok nevetés és beszélgetés, illetve igyekeznek bennük érdekes embereket felvonultatni. Ha jól eltalálják az arányokat, akkor a műsorvezető szerint azt a nézettség is tükrözni fogja. Hogy Az ugrásban mi jelentette a legnagyobb kihívást számára, arra annyit mondott: 

„Nyilván amikor az ember először csinál egy ilyen műsort, ki kell tapogatnia, hogy a játékosok – akár a taktikázás szempontjából – hogyan gondolkodnak. Mindez menet közben alakul, és ezalatt én is sokat tanulok tőlük. Másrészt az egy nagyon komoly feladat, hogy egyszerre két dolgot kell csinálnom. Egyrészt lebonyolítok egy játékot úgy, hogy az a játékszabályoknak megfeleljen, másrészt készítek egy televíziós műsort, amelynek van egy ritmusa, illetve tempója – fontos érezni, mikor kell felgyorsítani vagy lelassítani, mikor és mennyit kell beszélgetni vagy inkább játszani, meddig lehet a játékossal morfondírozni az állításokról, és mikor kell azt mondani, hogy eljött az ideje a döntésnek. Ez a kettő azért jó kis feladat egyszerre” – magyarázta a műsorvezető, hozzátéve:

Ráadásul – és ezt nyilván nem panaszképp mondom – egy nap alatt nagyon sok műsort veszünk fel. Az ugrás esetén például napi 12 órát dolgoztunk a stúdióban, ami fizikailag és szellemileg is megfelelő állóképességet igényel, nekem pedig az utolsó forgatási napon is ugyanúgy topon kell lennem, hogy ez működjön. De én már erre vagyok trenírozva. Szeptemberben volt negyven éve, hogy életemben először beléptem a Magyar Televízió kapuján, azóta pedig már nagyjából 1600 vetélkedőműsort levezényeltem. Nyilvánvalóan az embernek már van egy rutinja abban is, hogyan készüljön fel szellemileg egy ilyen műsorra, és hogy tartsa magát kondiban ehhez.

A felkészülés pedig már jóval a forgatások előtt megkezdődik. Bár a több ezer kérdés összeállításában a tévés nem vesz részt, az adáskész feladványokkal sokat foglalkozik. Ezeket egyébként egy 10-12 fős kérdésíró csapat rakja össze, de tulajdonképpen Gundel Takács Gábor is egyfajta szűrőnek számít, hiszen előfordul, hogy talál közöttük olyat, amit valamilyen szempontból nem tart tökéletesnek.

Rengeteg olyan állítás volt, ami részben igaz is lehetne, ezekhez pedig nyilvánvalóan kell valamiféle magyarázatot adnom, hogy miért számít mégis hamisnak. Ez pedig felkészülés kérdése, én egyébként is készülős típus vagyok – nem minden kollégám csinálja így, és nem sikertelenek, én viszont abban hiszek, hogy a sikerbe munkát kell tenni.

„Azt is meg merik mondani, ha hülye vagyok”

Hollandiában – ahogy azt a műsor producere, Hámori Barbara korábban elmondta – Az ugrás sikeresen futott. Hogy Magyarországon a megérzéseik szerint vajon hogyan fogadják majd a nézők, arra a műsorvezető annyit mondott: 

„Nyilván nagyon nehéz előre megmondani, mekkora érdeklődés övez majd egy-egy műsort. Volt már olyan, amiről azt hittük, hogy baromi jó lesz, és aztán kudarc lett belőle, illetve olyan is, mint például a Maradj talpon!, amiből csak én csináltam 669 adást, majd pár hónapig még Héder Barnával is futott. Abban a műsorban ugyan láttunk fantáziát, de fogalmunk sem volt arról, meddig lehet érdekes az, hogy leesnek az emberek. Szóval tényleg nehéz megjósolni, de Az ugrás szerintem sikeres formátum lesz. Azért elég sok tapasztalatunk van már arra vonatkozóan, mi működik és mi nem, vagy hogy nekem mi áll jól. Bányai Gáborék nagyon fontos külső kontrollnak számítanak, mivel már többször is dolgoztunk együtt,

tudják, mit kérjenek tőlem, és mit ne, illetve azt is meg merik mondani, ha hülye vagyok, vagy valamit nem csinálok jól – mindezt persze segítő szándékkal” 

– mondta a tévés, hangsúlyozva: 

„Az első mércénk egyébként mindig az, hogy a stáb mennyire élvezi a műsort, és e tekintetben nagyon jók voltak a visszajelzések. Még a holland műszaki csapat is azt mondta, bár egy csomó mindent nem értettek, volt az egésznek egy energiája, lendülete és hangulata. A játékosok még a felvétel után is abszolút benne voltak a flow-ban, és már arról érdeklődtek, mikor lehet újra jelentkezni a műsorba. De nyilvánvalóan a puding próbája az evés, mindenesetre én alapvetően nagyon optimista vagyok, szerintem ez a műsor nagyon jó elegye a játéknak, a mókának és a beszélgetésnek. Mindemellett a híd egy egészen különleges szerzet, tényleg egy fantasztikus díszlet – nem véletlen, hogy inkább kiutaztunk Hollandiába, mintsem hogy itthon felépítsük.”

Az ugrás február 12-én este, 19:50-kor startol, és onnantól kezdve hétköznap esténként lehet majd látni az RTL-en.

(Borítókép: RTL)