Világhírű biológus az RTL új filmjében, amelyből mindent megtudhatunk magunkról

A dokumentumfilmeknek, dokusorozatoknak a streamingplatformok megjelenése óta lett egyre nagyobb keletje, így az egyes felületekre feltévedve már megannyi ilyen tartalommal találhatjuk szemben magukat. A Netflix az igazi zászlóshajója az efféle alkotásoknak, ahol az egészséges táplálkozástól kezdve a történelmi tematikájú produkciókon át a természetfilmekig minden megtalálható. A hazai szférában az RTL+ is igyekszik betölteni ezt az űrt, hasonulva a külföldi platformokon látott alkotásokhoz. Február 27-én egy újabb saját gyártású dokumentumfilmmel jelentkeztek, ami a Miért a kutya a legjobb barátunk? címet kapta. A céljuk az volt, hogy utánajárjanak, miben hasonlítanak hozzánk, emberekhez a kutyák. Az ebek ugyanis mindamellett, hogy taníthatóak, utánozzák a viselkedésünket, igyekeznek kitalálni a gondolatainkat, ahogy az is mélyen érinti őket, ha elhagyják őket. 

Jó pár évvel ezelőtt egy professzor azzal az ötlettel állt elő, hogy a kutyák olyanok, mint a szőrös gyerekek – már csak be kellett bizonyítani. Csányi Vilmos irányítása alatt az ELTE Etológia tanszéke elkezdte kutatásait, azóta pedig világhírűek lettek

– olvasható az RTL szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében. 

Ahogy arról a dokumentumfilmmel kapcsolatban megrendezett sajtóeseményen az alkotók – Veress Krisztina és Kőrösi Máté – egyike, a dokumentumfilm szerkesztő-riportere, Veress Krisztina beszámolt, egy évvel ezelőtt került szóba, hogy készíthetnének egy filmet a kutyákról, amelynek ötlete az RTL hírigazgatójától, Kotroczó Róberttől érkezett. Mint kifejtette, az már a legelején eldőlt, hogy a világhírű magyar etológussal, Csányi Vilmossal a főszerepben kívánják elkészíteni, ám többször kellett újra nekivágniuk, hogy minél inkább a tudományos gondolkodást helyezzék előtérbe – ebben Csányi mellett az ELTE Etológia Tanszéke segítette őket. 

Gyakran mondjuk, hogy valaki világhírű Magyarországon, de megtapasztalhattuk, hogy ezek a magyar tudósok valóban világhírűek, ugyanis pont a forgatásunk előtt a világ egyik legnagyobb streamingóriása is forgatott itt a tanszéken, Budapesten. Amerikából jöttek el csak azért, hogy ezek a tudósok elmondják nekik ugyanazt, amit nekünk is

– mondta.

Veress kifejtése szerint sokat dolgoznak az RTL-ben rövidebb-hosszabb riportokon, de a XXI. század 25 percénél eddig nem nagyon jutottak tovább, így ki kellett találniuk, hogyan is néz ki egy dokumentumfilm. Mint megjegyezte, a produkciót a másik alkotóval, Kőrösi Mátéval, illetve Farkas Balázs vezető operatőrrel, Takács Tamás operatőrrel, Horváth Máté hangmérnökkel és Szentkirályi Vajk vágóval közösen alkották meg – míg a narrátor Spilák Klára, akinek a hangját a legtöbben a Szex és New York című sorozatból ismerhetik, amelyben ő szólaltatta meg magyarul Carrie Bradshaw-t. 

Rengetegen dolgoztunk azon, hogy olyan film születhessen, amit mi elképzeltünk a kutyákról. Ez volt a cél. Aztán a film végére kiderült, lehet, hogy a kutyákról akartunk forgatni egy filmet, de magunkról sikerült, az emberekről. Mert végül is minden kutyás kísérlet rólunk szól, az emberekről, és csak magunkról tanulhatunk belőle

– tette hozzá. 

Ne emlegessük egy lapon a macskákkal

A dokumentumfilm sajtóeseményén az Indexnek is lehetősége nyílt beszélni a produkció főszerepében feltűnő, világhírnévre szert tett magyar etológussal, Csányi Vilmossal, aki lapunknak elmondta, az alkotás alap koncepciója az volt, hogy ugyan minden kutyagazdi sokat tud az ebekről, a tudományos tudás viszont teljesen más. Mint kifejtette, az emberiség már vagy ötvenezer éve tart kutyákat, az etológiai tanszéken pedig azon dolgoztak, hogy szétszálazzák mindazt, amivel tisztában vagyunk a kutyákkal kapcsolatban, hogy tudományos eszközökkel bizonyítani is lehet-e ezeket a teóriákat, vagy csak úgy elterjedtek. Kiemelve, régóta szerettek volna egy olyan dokumentumfilmet készíteni, ami úgy mutatja be a közismert, ebekhez fűződő feltevéseket, hogy mögé teszi azt is, mi az, amit ebből biztosan tudunk. Az etológus mindemellett szintén beszélt azokról a tévhitekről, amelyek rendre előkerülnek a kutyákat illetően. 

Az emberek nem tudják a kötődés átadhatóságát. Mindenki azt gondolja, hogy egy kiskutyát kell szerezni, az kötődik jól, és akkor az élete végéig ott lesz, ami nyilván így is van, hogyha valaki egy kiskutyával él egész életében, de tudjuk, hogy még 12 éves korában is átadható egy másik gazdának, és ugyanolyan jól kötődik hozzá. Ez is egy emberi tulajdonság, ami a kutyákban is megjelent, és nagyon fontos, mert ez lehetővé teszi, hogy az emberek egy felnőtt, idősebb kutyát is magukhoz fogadjanak, mert nyugodtan bízhatnak abban, hogy ugyanolyan jól kötődő, hűséges barátjuk lesz, mint aki egy kiskutyával kezd

– jegyezte meg. 

Csányi ezzel együtt reagált a macska- és kutyagazdik között fennálló állandó ellentétre, ami azt eredményezi, hogy a két legnépszerűbb házi kedvencet olykor egymáshoz hasonlítják, holott teljesen más habitusú és igényű állatokról van szó. Elmondása szerint a fő különbség a kutya-ember, illetve macska-ember viszony között, hogy ugyan a macskák is nagyon értelmes állatok, nem szociálisak, tehát nem együtt vadásznak, nem élnek közös életet. Ahogy kiemelte, a macskáknál az anya-kölyök viszonyt találjuk meg a cica és ember kapcsolatban, tehát az emberhez kötődő cicák a mamájuknak gondolják a gazdájukat, mert ez az egyetlen közösségi kapcsolat a macskák között. Hozzátette, ez is egy szeretetre méltó tulajdonság, de egészen más, mint a kutyákkal való szociális kapcsolat, mivel az eb szeret együtt tevékenykedni, ami a macskákat nem érdekli annyira.

A macskák, hogyha játszanak velük, annak örülnek kicsiként, aztán mikor felnőttek lesznek, akkor már annyira nem. A kutyának viszont a gyerekkora szinte az egész életében megmarad, hisz a közösségi élet olyan, amiben minden életkorban részt akarunk venni. Két különböző állat, más igényeket elégítenek ki, és nem helyezném egyiket a másik fölé. Más célból tartjuk a kutyát, illetve a cicákkal nem drogot kerestetünk és nem vakokat vezettetünk, de ők is kedves állatok

– fejtette ki. 

(Borítókép: Csányi Vilmos. Fotó: Papajcsik Péter / Index)