Tényleg könnyebben elalszunk, ha számoljuk a bárányokat?

A legtöbb ember életében az alvás egy olyan sarkalatos pont, amelyből nem nagyon enged, így a körülmények is rendkívül fontosak – és persze egyénenként eltérőek lehetnek. Hiába a tökéletes matrac, a sötétséget nyújtó árnyékoló és a tetszésünk szerint beállított klíma, egy fárasztó nap után sokszor még így is nehezünkre esik álomba szenderülni és kipihenni magunkat. 

Az ember ilyenkor bármivel megpróbálkozik, hiszen a hajnalban csörgő óra közeledő zaja rendkívül nagy stresszt ró ránk, az innen-onnan összehalászott praktikák ezért egy esélyt minimum megérnek. Valaki a lefekvés előtt elfogyasztott langyos tejre, mások a halkan duruzsoló tévé zajára esküsznek, illetve olyanok is vannak, akik csodapirulákhoz sem restek nyúlni a nyugodt alvás érdekében. Végső elkeseredésünkben sokszor már a fejünkben visszhangzó gyerekkori jó tanácsok is elkezdenek jó ötletnek tűnni, így például az is, hogy kezdjük el számolni a lépcsőfokokat, vagy éppen a bárányokat azért, hogy elálmosodjunk. 

Már a 13. században alkalmazták

A bárányok számlálása olyan praktika, amelynek a működőképességében ugyan sokan kételkednek, mégis már hosszú évszázadok óta alkalmazzák. A módszer állítólag akkor született meg, amikor

Mindez persze sokkal inkább mendemonda, mintsem szilárd bizonyítékokkal alátámasztható tény, azonban ezzel egybecsengő írásos emlékek is maradtak fenn abból a korból. Egy 13. századi novelláskötetben, a Cento Novelle Antichében is megemlítették a bárányok szenderítő hatását. A kötet egyik novellájában a történet szerint a Messer Azzolino szolgálatában álló mesemondó annyira fáradt volt már, hogy minél előbb álomba akarta szenderíteni a gazdáját, hogy végre ő is alhasson. Emiatt mondott egy mesét egy pásztorról, aki egy kis csónakban próbált átjuttatni egy egész birkanyájat a felduzzadt folyón.

„Egyetlen báránnyal beugrott a csónakba, és teljes erejéből lapátolni kezdett. A folyó széles volt, de ő csak evezett és evezett, így sikerült is átjutnia az első állattal. Aztán jöhetett a második…” – kezdte a mesélő, majd hamar el is aludt, így a történet abbamaradt. Igen ám, de ez arra késztette a gazdáját, hogy felébressze őt, mert a történet végét is tudni akarta.

Hagyja, hogy átvigye a pásztor a juhok maradékát is, és akkor folytatom, mert ez legalább egy évbe telik. Addig pedig excellenciád nagyon kényelmesen szunyókálhat

– válaszolta az őt felébresztő gazdájának a mesemondó, mielőtt ismét bebólintott volna.

Ez a történet ráadásul más irodalmi alkotásokban is megjelent. Többek között a 17. századi Don Quijote könyvben is helyet kapott a módszer – csak utóbbi változatban Quijote csatlósa, Sancho Panza azt mondja: kecskéket számoljon, ne pedig birkákat.

Jó lenne, ha figyelmesen követnéd, hogy hány kecskét visz át a pásztor, mert ha egyet is elfelejtünk, az a történet végét jelenti

– mondta Panza. 

Érdemes kipróbálni, de van más megoldás is

Persze könnyen lehet, hogy a régi történetek ellenére ez a módszer nem válik be mindenkinél, a működésének bizonyítására azonban már több tanulmány is készült, amelyek igazságot tehetnek a témában. Ilyen az a 2002-es kutatás is, amely az álmatlanság elleni küzdelemről szól, így annak részeként ezt a módszert is próbára tette. Persze nem ezen felvetés bizonyítása vagy cáfolata volt a kutatás lényege.

A már több mint 20 évvel ezelőtti tanulmányunk nem konkrétan a birkák számlálásáról szólt, csupán arról, hogy az álmatlanság elleni küzdelemben mennyire fontos az, hogy különböző képeket képzelünk magunk elé

– mondta Allison Harvey, aki akkoriban az Oxfordi Egyetem pszichológiaprofesszora volt, ma pedig már a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem alvás és hangulatkutató klinikájának igazgatója.

A kutatása során 50 embert osztottak három csoportra. Az első nem kapott utasítást az elalváshoz, míg a második tagjainak azt mondták, hogy tetszőleges módon tereljék el a figyelmüket a gondolataikról. A harmadik csoportot egy érdekes képalkotási feladat elvégzésére utasították – arra kérték őket, hogy gondoljanak egy rétre, vízesésre, vagy éppen egy tengerparti nyaralásra. 

Mint kiderült, közülük többen is birkákat képzeltek maguk elé, és elkezdték számolni azokat, így egyben az is bebizonyosodott, hogy a módszer valóban beválhat. A tanulmány szerzője ennek ellenére nem gondolja, hogy az ilyen hétköznapi módszerek működőképesek, hiszen minden ember más és más, azonban a nyugalom vagy a boldog emlékek felidézése jobban elősegíti az elalvást, mint a számolgatás.

(Borítókép: C.J. Burton / Getty Images Hungary)