Évekig habzsolta az életet, ez okozta a vesztét

Március elején volt 42 éve annak, hogy elhunyt az Emmy-díjas komikus-színész John Belushi, aki az NBC ma már világszerte ismert műsorának, a Saturday Night Live show-nak az első szereplői között tudhatta magát. Az albán származású Belushi fiatal éveiben még a zeneiparban látta a jövőt, így csatlakozott egy együtteshez, amiben háttérénekes és dobos volt. A banda egyetlen dalt adott ki, ami sikertelennek bizonyult, így a zenekar később feloszlott. Komikusként csak a 60-as években kezdett el tevékenykedni, az általa megalapított West Compass Trio részeként. 1972-ben pedig szerepet kapott a National Lampoon: Lemmings színdarabban, ami segített beindítani a karrierjét.

Emellett íróként, rendezőként és színészként dolgozott a The National Lampoon Radio Hour című komikus rádióműsorban, amelyet a National Lampoon magazin munkatársai készítettek. Hamar felhívta magára a figyelmet, így 1975-ben Chevy Chase komikus és Michael O'Donoghue író beajánlották őt Lorne Michaelsnek, aki a Saturday Night Live megalkotója volt. Bár kezdetben nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy Belushi bekerülhet a műsorba, a meghallgatást követően meggyőzte őt az ellenkezőjéről. A produkcióban négy éven át dolgozott, és olyan karaktereket alakíthatott, mint például Henry Kissinger vagy Ludwig van Beethoven. 

John Belushi azt követően indult el a lejtőn, hogy Dan Aykroyddal mint „Joliet” Jake Blues és Elwood Blues megalapították a The Blues Brothers együttest. A komikus-színész a karaktere, „Joliet” Jake Blues bőrébe bújva járta a New York-i klubokat, és alteregóját felhasználva különböző zenekarokkal állt színpadra. Az egyik estén Lorne Michaels is ott volt, aki felvetette az ötletet, hogy a The Blues Brothers játszhatna a közönségnek a Saturday Night Live adásai előtt, kvázi bemelegítésként. Nagy sikerük lett, és a műsor állandó vendégeivé váltak. Aykroyd szájharmonikán játszott, Belushi pedig énekelt, cigánykerekezett, mindketten napszemüveget viseltek, és a közönség imádta őket. A produkció többi szereplőjével egyetemben viszont Belushi is egyre többször nyúlt kábítószerhez ebben az időben, és olyan előadók koncertjein tombolt ekkor, mint Fleetwood Mac, Meat Loaf vagy a Kiss. Életvitele, pontosabban a drogozás által megváltozott viselkedése azt eredményezte, hogy többször is elbocsátották a Saturday Night Live-ból, majd újra visszavették.

Számos filmben kapott szerepet, köztük a Jack Nicholson által rendezett Irány délre! és a Party zóna című alkotásokban, ám a siker ízét leginkább a The Blues Brothers együttes által tapasztalhatta meg. A Saturday Night Live-nak köszönhetően népszerűvé vált zenekar 1978-ban jelentette meg debütáló albumát, a Briefcase Full of Blues címűt, amivel a Billboard slágerlistáján az élre kerültek. Sőt, 1980-ban egy zenés vígjáték készült róluk, amelynek forgatási munkálatai egy nemrég megjelent kötet, a Daniel de Visé által jegyzett The Blues Brothers: An Epic Friendship, the Rise of Improv and the Making of an American Film Classic szerint nem mentek zökkenőmentesen – amiről részben Belushi drogproblémái tehettek. 

A drog rabja

Ahogy a kötetben áll, a The Blues Brothers – amelyben olyan hírességek tűntek fel, mint Aretha Franklin, Carrie Fischer, Ray Charles, James Brown és Steven Spielberg – 1979-es forgatása közben John Belushi olykor olyan keményen bulizott, hogy képtelen volt dolgozni. Megesett, hogy a rendező, John Landis dühösen kopogtatott a lakóautója ajtaján, majd benyitva a komikus-színészre kócos hajjal, üres tekintettel talált rá, míg az asztalán egy egész halomnyi kokain volt. Landis egyszer egy hirtelen ötlettől vezérelve a legalább százezer dollár értékű kokaint lehúzta a WC-n, amitől Belushi felbőszült. 

Úgy küzdöttek, mint a részeg birkózók. John sírva fakadt, és a dulakodásuk öleléssé csitult. Landis is sírva fakadt: »John, ez őrültség!«

 – írja a szerző a könyvben.

Mint Daniel de Visé megfogalmazta, már a Saturday Night Live forgatása során is gond adódott abból, hogy drogot fogyasztott. Sőt, a műsor második évadának elkészültekor szinte éjjel-nappal kokainozott. Egy ideig az NBC ügyvezetőjét, Dick Ebersolt rendelték ki mellé, aki azért volt felelős, hogy vasárnaptól szerdáig minden héten Los Angelesbe kísérje őt, és tegyen róla, hogy ne kerüljön bajba. Ebben az időben olyan üzeneteket küldött a Saturday Night Live megalkotójának, Lorne Michaelsnek, miszerint: „Megvan az albán. Mindent kézben tartok.” A valóságban viszont nem ez volt a helyzet, mivel Belushi káros szenvedélyeit aligha lehetett kordában tartani. Gyakran aludt el cigarettával a kezében, felgyújtva a bútorokat a lakásban, ám minél inkább kezdett szétcsúszni az élete, annál nagyobb sikert ért el. 

A speedball okozta a vesztét

A The Blues Brothersnek hála, Dan Aykroyd és John Belushi különösen közeli barátokká váltak, és még abban is megegyeztek, ha valamelyikük meghal, a másik lejátssza a temetésén a The Ventures The 2000 Pound Bee című dalát. Belushi drogfogyasztási szokásait tekintve viszont 1982-re már olyannyira kicsúszott a kezéből az irányítás, hogy egy volt titkosügynököt és egy karatebajnokot béreltek fel, hogy 24 órás felügyeletet biztosítsanak a számára. 

Bár szerettei igyekeztek tartani benne a lelket, és ügyelni a testi épségére, Belushi egyre inkább a drogok rabjává vált. 1982-ben, egy márciusi napon kiborulva hívta fel Aykroydot, aki könyörögni kezdett neki. Azzal kecsegtette, hogy épp egy forgatókönyvön dolgozik, amiben főszerepet szán neki. A Szellemirtók című filmről beszélt, amelyben helyette végül Bill Murray alakította a legendássá vált Peter Venkman szerepét. Belushi halála előtt egy nappal menedzserétől, Bernie Brillsteintől kért pénzt, hogy drogot vegyen belőle, majd otthonában látogatta meg őt Robin Williams, Robert De Niro és a drogdílere, Cathy Smith.

Utóbbi adta be neki azt a speedball néven elhíresült, és az esetében halálosnak bizonyuló koktélt, ami heroin és kokain keverékét jelenti. A férfi így 33 évesen, túladagolás következtében hunyt el, temetésén pedig – ahogy arról korábban megegyeztek –, Dan Aykroyd egy kazettás magnó segítségével játszotta le a The 2000 Pound Bee dalt a gyászolóknak. Halálával egy ígéretes tehetséget vesztett el a szakma, és egy újabb ékes példája volt annak, mekkora pusztítást tudnak mérni a művészekre a kábítószerek a szórakoztatóiparban, ahol az efféle szerek már-már a mindennapi élet részévé váltak.