Nagy árat fizethetünk az olcsó, rendelt ruhákért, ha nem figyelünk eléggé

A kilencvenes években elképesztően nagy felhajtás övezte a fast fashion üzletek megjelenését, amelyek az emberek nagy részének szekrényeit a mai napig megtöltik ruhával. Igen ám, de uralmuk hamarosan a múlté lehet, ugyanis az ultra-fast fashion térnyerésével egyelőre ezek a ruhamárkák biztos, hogy nem tudják tartani a lépést.

A fast fashion ugyan azt is lehetővé tette, hogy a hétköznapi emberek megfizethető áron jussanak hozzá olyan darabokhoz, amelyek a megszólalásig hasonlítanak a kifutókon vonuló modellek és hírességek szettjeihez, úgy tűnik, hogy ez önmagában már nem elég. A még nagyobb számban és még több emberhez, ráadásul sokkal olcsóbban eljutó darabokkal ugyanis nem lehet felvenni a versenyt. 

A felgyorsult életvitelünkkel a fast fashion márkák sem tudják már a lépést tartani, az ultra-fast fashion sikerét pedig az olcsóság mellett az jelenti, hogy nem követi a trendeket, sokkal inkább sajátokat generál.

Az ultra-fast fashion kifejezés talán még nem annyira elterjedt, de a Shein vagy a Temu online áruház nevével, amelyek hazánkban is népszerűek, már mindenki találkozhatott. Ezek a brandek és áruházak tényleg maximális sebességre pörgették a trendépítést, a kollekciók tucatjának kiadása helyett rendkívül rövid idő alatt újabb és újabb termékekkel képesek előállni: a Shein például hetente körülbelül 50 ezer új terméket listáz, ami naponta 7-8000 új ruhát, cipőt, kiegészítőt vagy egyéb fogyasztási cikket jelent. Ezek ráadásul

Ez a fajta mesterségesen túlgenerált fogyasztás azonban komoly környezetvédelmi aggályokat vet fel. Mindezt úgy, hogy már a fast fashion kapcsán is állandó vitatéma volt, hogy a divatipar nemhogy nem segíti az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló törekvéseket, az egyre gyorsuló ágazat a megoldások sürgetése helyett csak még rosszabb irányba tolja az iparágat. 

Ezt az előrejelzések szerint hamarosan a saját bőrünkön is érezhetjük,

– emeli ki a The Conversation. Ez egybecseng azzal, amire António Guterres, az ENSZ főtitkára is rávilágított a héten, kiemelve, hogy „a globális éghajlat helyzetéről szóló legfrissebb jelentés szerint a bolygónk a szakadék szélén áll”. 

Az olcsó ruhák a 21. század véres gyémántjai

Pedig sokáig úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány elősegítheti a globális felmelegedés elleni harcot, a fenntarthatóság azonban egyre kevésbé valósul meg a divatiparban az új üdvöskék miatt. A piac szereplői persze eközben hatalmasat profitálnak, így számukra komoly szabályozás nélkül nem is lesz sürgető a változás...

A legtöbb ultra-fast fashion divatmárka a 2010-es évek végén alapult, a legismertebb, 2008-ban létrehozott Shein mintáját követve. Ezek az online, közvetlenül a fogyasztóknak szánt márkák a korlátozások idején robbanásszerűen népszerűvé váltak, sőt a Shein a világ legnépszerűbb márkája címet is bezsebelte 2020-ban. A Gap hozzávetőleg  évente 12 ezer, míg a H&M 25 ezer új terméket vezet be. A kínai Shein azonban ezeket a népszerű fast fashion márkákat is simán lenyomja, ugyanis

De hogyan lehetséges ez egyáltalán? Az ultra-fast fashion sikerét elsősorban az addiktív közösségimédia-marketingnek köszönheti, amivel elérte, hogy kielégíthetetlen fogyasztói keresletet teremtsen. A Shein hihetetlenül alacsony árait azonban a dolgozók fizetik meg, akik sokszor a megfelelő szabályok hiánya miatt embertelen körülmények között, és a megengedettnél jóval többet dolgoznak. A vállalat saját, 2021-es fenntarthatósági és társadalmi hatásjelentése (amelyet később eltávolítottak az oldalról) megállapította, hogy

A Shein ruházati osztályán dolgozók állítólag heti 75 órás munkaidőben dolgoznak, a raktárak pedig a hét minden napján, 24 órában működnek – ez pedig így leginkább az embertelen afrikai gyémántbányák 21. századi megfelelőjeként jellemezhető. 

A víz- és üzemanyag-felhasználás is jelentős 

A Business Insider elemzése szerint a divatgyártás a globális szén-dioxid-kibocsátás legalább 10 százalékát teszi ki, annyit, mint a teljes Európai Unióé. Ez amiatt problémás, mert kiszárítja a vízforrásokat, szennyezi a folyókat és patakokat, miközben a textíliák 85 százaléka végzi a kukában évente. Emellett

A Quantis International 2018-as jelentése megállapította, hogy az iparág globális szennyezési hatásainak három fő hajtóereje a festés (36 százalék), a fonal-előkészítés (28 százalék) és a rostgyártás (15 százalék). A jelentés azt is megállapította, hogy a gyapottermesztés miatt a rostgyártásnak van a legnagyobb hatása a felszíni vagy felszín alatti vízforrásból elvezetett vagy kivont vízre és az ökoszisztéma minőségére, míg a festés, a fonal-előkészítés és a rostgyártás szakaszai a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiaigényes folyamatok következtében az erőforrások kimerülésére gyakorol negatív hatásokat. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye szerint csak a textilgyártásból származó kibocsátás várhatóan 60 százalékkal emelkedik 2030-ra. 

Tényleg megéri még egy pólót rendelni? 

(Borítókép: Jakub Porzycki – NurPhoto / Getty Images)