Cyndi Lauper az Indexnek beszélt arról, miért döntött a búcsú mellett

Jövő februárban az európai kontinens felé veszi az irányt Cyndi Lauper amerikai énekesnő, aki február elején Nagy-Britanniába érkezve fogja átszelni a kontinenst. Február 19-én a magyar közönség is találkozhat vele a Budapest Arénában, ami egy különleges alkalom lesz, mivel az előadó korábban még sosem lépett fel nálunk. A Girls Just Wanna Have Fun Farewell Tour névre hallgató koncertsorozat a búcsúturnéja lesz a néhány nappal ezelőtt 71. életévét betöltő énekesnek. Mint ismert, Lauper még a hetvenes években kezdte karrierjét, majd vált világszenzációvá olyan dalainak köszönhetően, mint a Girls Just Wanna Have Fun, a Time After Time, a She Bop, az All Through the Night és a True Colors – amelyek máig hallhatók a rádióban, pedig több évtizede jelentek meg. 

A többek között Grammy-, Emmy- és Tony-díjas énekesnő egyedi, könnyen felismerhető hangszíne, és más énekesektől teljesen eltérő öltözködési stílusa különösen hozzájárult a sikeréhez. Ő lett a legelső előadó, akinek egy nagylemezéről – a She’s So Unusualről van szó – négy dal is felkerült az amerikai slágerlisták első öt helyére, és ezt a rekordját azóta sem tudta megdönteni senki. A búcsúturnéra induló, máig ikonnak számító Cyndi Lauperrel a koncertsorozat kapcsán az Index készíthetett egy telefonos interjút, amelynek keretében az énekesnő többek között arról számolt be lapunknak, hogy

• miért döntött úgy, hogy lemond a világturnékról;
• mit fog csinálni a koncertsorozatot követően;
• hogyan gondol vissza arra az időszakra, amikor a Girls Just Wanna Have Fun készült;
• mit gondol arról, hogy bohókás stílusát anno egyesek csak egy felvett karakternek látták. 

Jövő februárban Budapesten koncertezik, járt már korábban nálunk?

Igen, még ’86 környékén, csak egy gyors látogatás erejéig. Átmentem a határon kicsit körbenézni, de aztán vissza kellett mennem dolgozni.

Más európai városokban is megfordul majd jövőre, szeret Európában turnézni? 

Már egy ideje nem voltam, de egyébként igen, szeretek, fantasztikusnak tartom. Még sosem koncerteztem Magyarországon. Mivel ez egy búcsúturné lesz, szeretnék olyan dolgokat csinálni, amiket korábban még soha. Ha pedig bejön, élvezni fogom. 

Akkor ezennel vége a világturnéknak.

Ebben az értelemben igen.

Miért döntött így?

Annak ellenére, hogy jelenleg elég erősnek érzem magam, már nehezen birkózom meg a világ körüli turnékkal járó repüléssel, autózással, meg az a sok kontinens…

Mit fog csinálni, miután véget ér a turné?

A Working Girlön (egy közelgő musical, aminek dalszövegeit és dalait is Cyndi Lauper szerzi – a szerk.) fogok továbbdolgozni, majdnem készen vagyunk vele. Valószínűleg 2025–2026 környékén már műsorra tűzik a Broadwayen.

Bár a világ körüli turnéknak búcsút int, ön szerint egy előadó abba tudja hagyni a zenélést?

Nem, nem hiszem. Szerintem mindig is készíteni fogok zenéket. Ugyan egyszerre dolgozni a turnén és a musicalen elég kemény feladat, de most láttam elérkezettnek az időt. Nem tudom, mi fog történni a jövőben, így azt sem, mi történt volna, ha megvártam volna, amíg elkészül a Working Girl. Csak azzal vagyok tisztában, ami a jelen, és az izgalommal tölt el. 

Mennyiben érzi másnak, ahogy napjainkban készülnek a dalok, mint ahogy a régi időkben szerezték őket? 

Abban mindenképp más, hogy jelenleg otthon van egy profi mikrofonos szettem, így akár a szobámból is rögzíthetek dalokat. Igyekszem haladni a korral ebben a tekintetben, állandóan tanulok. Ha a régebbi időkről beszélünk, a Girls Just Wanna Have Fun esetében például elmondható, hogy az album, amin helyet kapott, azon részben más előadók szerzeményei szerepeltek, amit megpróbáltunk magunkévá tenni. Azt akartam, hogy művészi hangzásuk legyen. Ott voltam én, a producer, a hangmérnök és két srác a zenekarból. Mivel minden dalhoz egyedi hangzásvilágra és friss megközelítésre volt szükség, ehhez kellett ez az egység. Így dolgoztunk, és a Girls Just Wanna Have Fun is így készült. 

Ha már említette a Girls Just Wanna Have Funt. A szerzemény minden idők egyik legikonikusabb dalává vált, 1983-ban jelent meg. Milyen emlékek fűzik hozzá, hogyan gondol vissza erre az időszakra? 

Eredetileg a lányok himnuszának készült, bár csak reméltük, de nem tudtuk, hogy valóban az is lesz. Nagyon hálás vagyok amiatt, hogy ennek a részesévé válhattam. Igyekeztem minél inkább nyári dallamokkal felruházni a dalt. A pergődobhang, a snare akkoriban vált ismertté, újnak számított és érdekesnek találtam. Ahogy  Rob Hyman és  Eric Bazilian  játékát is, ők Vancouverből származnak. Inspirált a The Hooters zenekar, ők reggae ihletésű dalokat, popszámokat játszottak. Abban az időben sok nagyszerű előadó érkezett Európából, akikről egyébként soha nem hallottunk volna – Bob Marley szintén népszerű volt.

Aztán jöttek a videóklipek – ma már nemcsak hallgatni, látni is akarjuk a dalokat. Számomra fontos volt, hogy a hangzás és a képi világ valahogy összeérjen. A hangzás esetében például mindig meg akartam győződni arról, hogy elég színes és hűen ábrázolja a helyet, ahonnan származik, legyen az New York vagy más. De a videóklipek akkor még újnak számítottak, így izgalmas korszak volt, legalábbis nekem. Úgy néztük a tévés berendezéseket, mintha zombik lennénk. Nem tudtuk feldolgozni, amit látunk, fantasztikus volt, rabul ejtett.

Vajon másképp alakult volna az élete, ha a Girls Just Wanna Have Funt nem dolgozta volna fel? 

A Girls Just Wanna Have Fun nagy durranásnak számított, de tettem arról, hogy sok olyan dolgot csináljak, amik még rajtam is túlnőttek, mint például a True Colors vagy a Time After Time. Harcoltam azért, hogy ilyen dalokat írhassak, mert addigra már nagyon jól ment a zenék hangszerelése, és tudjuk, milyen az, amikor valamiben jó lesz az ember. Hajlamosak vagyunk azt hinni, akkor ahhoz van tehetségünk, de én tényleg jól akartam csinálni. Úgyhogy megírtam a Time After Time-ot, viszont az a hangzásvilág, a színek, a stílus mindenen túlnőttek. Úgy gondolom, erre születtem. Nem volt B tervem.

Valóban úgy ismerhette meg a világ, mint egy nagyon egyedi stílussal rendelkező előadót, aki egyben bohókás is – csakis jó értelemben. Nem találta terhesnek, hogy ebben a „karakterben” kellett maradnia? 

Az emberek tényleg azt gondolhatták, hogy csak egy karaktert alakítottam, mivel birkózómenedzser is voltam akkoriban, sikerült betörnünk a birkózásba. Nyilván csináltunk vad, őrült dolgokat, de csak jól éreztük magunkat, bulis volt. Alapvetően nem szeretek semmit sem ugyanúgy csinálni, mint azelőtt, a koncertek tekintetében sem. Amikor a True Colors készült, megint egy másik arcomat mutattam meg. Mindig törekszem arra, hogy jobbá váljak.

Mi az, ami Cyndi Laupert Cyndi Lauperré teszi? 

Egy egészt alkotok az életem történéseivel és azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom. Sok esetben nem mindent egyedül viszünk véghez, hanem együtt, ez az, ami erőssé teszi. Mindenki amiatt lesz az, aki, mert tapasztalatot szerez az életben, hall, figyel. Ez az, ami engem is azzá tesz, aki ma vagyok. 

Milyen érzések kavarognak önben a közelgő turné kapcsán?

Az, hogy elmehetek erre a turnéra, egy ünnepléssel ér fel, örömmel tölt el, és alig várom. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki eddig is velem tartott ezen az őrült utazáson, illetve azon városoknak, ahova szerették volna, hogy elmenjek, de nem tettem, viszont most így lesz. Mindenkivel szeretnék mulatni egy jót. Ez egy vissza nem térő alkalom, és nem tudom, még hányszor tehetem majd meg. Szeretném felvenni a hősnőköpenyt, amit tudom, hogy már csak néhányszor ölthetek magamra.

(Borítókép: Cyndi Lauper fellép Minnesotában 1986-ban. Fotó: Jim Steinfeldt / Michael Ochs Archives / Getty Images)