Szorongunk a klímaváltozás miatt, ami csak még tovább mélyíti a problémát

A klímaváltozás egyre erősödő hatásai nem csupán fizikai veszélyt jelentenek, hanem jelentős lelki terhet is rónak az emberekre. A globálisan növekvő szélsőséges időjárási események, mint az áradások, hőhullámok vagy erdőtüzek, olyan fenyegetésekkel járnak, amelyek közvetlenül érintik mindennapi életünket és jövőbeli kilátásainkat. Egyre többen számolnak be arról, hogy szorongást és félelmet élnek át a bolygó jövőjével kapcsolatban – amit klímaszorongásnak nevezünk. Ez a jelenség az utóbbi években

Az emberek pszichológiai reakciói a klímaváltozásra így egyre gyakrabban jelennek meg a közbeszédben, de vajon hogyan hat ez az érzelem a cselekvésre, és hogyan birkózhatunk meg vele?

A klímaszorongás egyre ismertebb kifejezés, amely az emberek környezeti pusztulással kapcsolatos félelmeit írja le, és a klímaváltozásra adott érzelmi reakciókat jelenti. A 2007-ben először dokumentált szorongás azóta számos kutatás és médiamegjelenés tárgyává vált, amelyek különböző skálákon mérik az általa kiváltott tüneteket, mint a kognitív, érzelmi és viselkedési reakciók, amelyeket főként az északi félteke országaira jellemző kutatásokra alapoznak.

Persze ezen szorongás fogalmát is sokféleképpen határozzák meg: „krónikus félelem a környezeti katasztrófáktól”, „súlyos aggodalom a bizonytalan természeti környezet miatt” vagy „a környezeti helyzet ismeretéből fakadó érzelmi nehézség”. Gyakorlati szinten azonban az emberek sokszor más érzelmeket is kifejeznek mindezek miatt a szorongáson felül, mint például a bánat, a harag vagy a bűntudat, illetve a tehetetlenség és reménytelenség érzését.

Erősebb a félelem a klímaváltozás következményei által sújtott országokban

Nem meglepő, hogy ezek az érzelmi reakciók különösen azokban az országokban erősek, ahol a klímaváltozás már most is közvetlen hatással van az emberek életére. A statisztikák is ezt támasztják alá, a Fülöp-szigeteken például a 2021-ben megkérdezett fiatalok 84 százaléka nagyon vagy rendkívül aggódott a klímaváltozás miatt, míg ez az arány Franciaországban csupán 58 százalék – írja a The Conversation. Az olyan közösségek, mint bizonyos őslakos népek, akik szoros kapcsolatban élnek a természettel, és a fiatalabb generációk, amelyek öröklik a klímaválság terhét, különösen érintettek lehetnek, hiszen

Az emberek világszerte számolnak be álmatlanságról, fejfájásról, depresszív érzésekről, sőt akár öngyilkossági gondolatokról is, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a klímaváltozás okozta stresszhez. Bár nem mindenki használja a klímaszorongás kifejezést ezekre az érzésekre, a legtöbb kultúrában már elismerik ennek a létezését.

Míg sokan hasznosnak találják ezt fogalmat, amely segít megnevezni és érvényesíteni érzéseiket, mások attól tartanak, hogy a kifejezés túlságosan individualizálja a problémát, holott az valójában egy kollektív trauma, amely a társadalmi struktúrákból ered. A szorongás központi szerepe ráadásul elrejtheti a sokrétű érzelmi és pszichológiai válaszokat, amelyek a klímaváltozásra adott reakciók különböző közösségekben, például a már említett őslakos közösségekben, ahol a klímaváltozást például sokszor a gyarmatosítás következményének tartják.

Ördögi kör 

Az ökoszorongással és a klímaváltozással kapcsolatos mentális probléma egyre többeket érint, mivel a globális környezeti problémák súlyosbodnak. Elsőre talán azt gondolnánk, hogy ez az érzelmi állapot ehhez mérten ösztönzi is a cselekvést, hiszen a szorongás arra késztethet minket, hogy megpróbáljuk megoldani a problémát, ami aggaszt.

Ez pedig egyfajta ördögi kört hoz létre, hiszen nem cselekszünk, mert szorongunk, de ami miatt szorongunk, az magától nem oldódik meg, így nem szabadulunk az érzéstől sem. 

A klímaszorongás egyik kulcstényezője a tehetetlenség érzése, hiszen sokszor valóban úgy tűnik, hogy bármit is teszünk, az csak csepp a tengerben, így miért pont mi ne üljünk autóba a szomszéd utcáig. A hatalmas kihívás miatt az emberek gyakran úgy érzik, hogy erőfeszítéseik nem elegendőek, és nincs kézzelfogható mód arra, hogy jelentős változást érjenek el. A tehetetlenség érzése demotiválhatja az embereket, és visszatarthatja őket attól, hogy aktívan cselekedjenek a környezet védelmében, hiszen úgy érzik, hogy a személyes tetteik nem befolyásolják a nagyobb rendszert.

Emellett ez a helyzet súlyos érzelmi terheket is róhat az érintett személyekre. Amikor valaki állandóan aggodalommal gondol a klímaváltozás következményeire – a jövő generációk helyzetére, az élővilág pusztulására vagy a saját közössége és élete veszélyeztetettségére –, az jelentős stresszt és kimerültséget okozhat. Ez a folyamatos érzelmi nyomás könnyen kiégéshez vezethet, ami szintén csökkenti a motivációt a cselekvésre. Az ilyen érzelmi túlterhelés miatt az egyén inkább visszahúzódik, apátiát vagy közönyt élhet meg, ami bénító hatással lehet a klímavédelmi cselekvésekre.

Fontos azt is megemlíteni, hogy a klímaszorongással küzdők gyakran kilátástalanságot és reménytelenséget éreznek a jövővel kapcsolatban.

Az ilyen előrejelzések folyamatos bombázása sok embernél azt az érzést kelti, hogy a helyzet reménytelen, és már nincs is értelme cselekedni, mert a károk visszafordíthatatlanok. Ez a világvége-mentalitás megerősítheti az apátiát és a passzivitást.

Ráadásul a klímaváltozás okozta szorongás inkább a probléma elkerülésére vagy tagadására irányul. Amikor az emberek túl nagy stresszt és szorongást éreznek egy olyan súlyos probléma miatt, amelyet nem tudnak kezelni, gyakran tudattalanul is elkerülő stratégiákat alkalmaznak. Ez lehet a klímaváltozás valóságának tagadása vagy elbagatellizálása vagy akár az, hogy az egyén teljesen figyelmen kívül hagyja a problémát. Ez a védekező mechanizmus segít az érzelmi túlterhelés csökkentésében, ugyanakkor elfojtja az aktív cselekvés iránti vágyat.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az erős klímaszorongás rontja az egyén funkcionális képességeit. Az alvászavarok, a koncentrációs nehézségek és az állandó stressz miatt az emberek kevésbé képesek hatékonyan működni a mindennapi életükben. Ez a károsodott funkcionálás akadályozhatja őket abban, hogy konstruktívan hozzájáruljanak a klímaváltozás elleni küzdelemhez, például részt vegyenek társadalmi szervezetekben, környezetvédelmi kezdeményezésekben, vagy életmódbeli változtatásokat hajtsanak végre.

A klímaszorongás gyakran társadalmi és gazdasági tényezőkkel is összefonódik. A megélhetési válság, a munkanélküliség vagy az anyagi bizonytalanság fokozhatja az emberek félelmeit, és csökkentheti a cselekvési kapacitásukat. Azok, akik napi szinten küzdenek az anyagi fennmaradásért, kevésbé érzik, hogy energiát vagy erőforrásokat tudnának fordítani a klímavédelemre, hiszen rövid távú túlélési kérdések foglalkoztatják őket. Ez a fajta nyomás még inkább növeli a szorongás mértékét, miközben csökkenti a cselekvésre való hajlandóságot, ami még tovább nehezíti a globális felmelegedés elleni küzdelmet. 

Másoktól várjuk a megoldást, de mi magunk is kellünk hozzá

A klímaváltozással kapcsolatos szorongás legjobb kezelése természetesen az lenne, ha a világ vezetői hatékony és gyors intézkedéseket hoznának a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére. Addig azonban fontos, hogy megtanuljunk jól élni az egyre bizonytalanabb klímahelyzetben, és olyan módszereket találjunk, amelyek segítenek megküzdeni a szorongással. Ezek az eszközök nemcsak a mentális egészségünket erősíthetik, hanem elősegíthetik a pozitív cselekvést is a környezetért.

A szorongás ugyan elkerülhetetlen lehet egy ilyen súlyos válság közepette, de fontos, hogy megtanuljunk együtt élni a bizonytalansággal, és megértsük, hogy cselekedeteinknek még mindig lehet pozitív hatása a jövő alakítására. Hiszen ami cselekvésre ösztönöz minket, az a lehetőség érzete a bizonytalanságban – azaz a kimenetel még nem teljesen meghatározott, így a tetteink számítanak annak alakításában.

(Borítókép: Látogatók sétálnak az Ilulissat jégfjordba szorult szabadon úszó jég között a szokatlanul meleg időjárás alatt 2019. július 30-án. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)