A tudomány is bizonyítja: rendben van, ha külföldön is a hazai ízekre vágyunk

Külföldi utazás, nyaralás, de akár egy távolabbi belföldi kiruccanás során is alapvető része a napjainknak az étkezés, a legtöbb ember pedig az elmaradhatatlan alufóliába csomagolt szendvicsek mellett előszeretettel válogat a helyi különlegességekből is az ott tartózkodás alatt. Legyen szó az olasz pizzáról, a görög tzatzikiről vagy éppen egy fűszeres thai fogásról, kétségkívül érdemes lehet legalább egyszer esélyt adni a számunkra nem hétköznapi ízeknek is.

Persze, ezt nem mindenki gondolja így, és egy társaságban gyakorta még meg is szólják azokat, akik egzotikus helyre utazva is csak az itthon megszokott, téliszalámis szendvicsről vagy egy jó gulyásleves-székelykáposzta-túrós palacsinta édeshármasról álmodoznak. De vajon az ételekkel kapcsolatos honvágy tényleg csupán a válogatósságunk miatt kínoz bennünket a világ legcsodálatosabb tájain, vagy megvan rá az elfogadható, észszerű magyarázat? Ez a cikk pedig meg sem születhetett volna akkor, ha nem lenne a tudománynak válasza erre a kérdésre is.

Kétségtelen, hogy az utazás az új élmények kereséséről szól, ám sokan mégis hajlamosak a megszokott ételeknél maradni akkor is, ha olyan környezetbe érkeznek, amelynek a konyhája eltér a hazaitól. Míg első pillantásra irracionálisnak tűnhet az ismerős falatok előnyben részesítése a világ különböző tájain elérhető különlegességekkel szemben, valójában mély pszichológiai és kulturális tényezők alakítják ezt a viselkedést.

Őrültség, mégis nehéz legyőzni az agyunkat

Egy 2019-ben végzett amerikai kutatás szerint az utazók ételválasztásait elsősorban nem az ár és a kényelem befolyásolja, hanem a kulturális szokások, motivációs tényezők és a különböző személyiségjegyek.

Az utazók így sokszor a komfortot és a biztonságot helyezik előtérbe, amikor ételről van szó. Ez különösen igaz azokra, akik óvatosabbak, vagy kevésbé ismerik a helyi konyhát. Az amerikai latinók például nyitottabbak a helyi ételek kipróbálására, ami leginkább azzal magyarázható, hogy szélesebb körű tapasztalatokkal rendelkeznek a kettős kultúrájuk miatt. 

A szakértők szerint azonban ezeknél is jelentősebb szerepet játszik az ételválasztásainkban az agyunk. Mindez amiatt lehet, mivel az agyunk egyensúlyozik az új dolgok felfedezésének izgalma és a megszokott dolgok biztonsága között, ami a „felfedezés vs. kiaknázás” dilemmájához vezethet. Ez az ösztönünk visszavezethető az őskori vadászó-gyűjtögető életmódunkra, amikor el kellett döntenünk, hogy új élelemforrásokat keresünk, vagy a szűkösebb, ám meglévő készleteket használjuk ki. Utazás közben az orbitofrontális kéreg – amely a döntéshozatalért és az érzelmi feldolgozásért felelős – azon dolgozik, hogy felmérje, melyik lehetőség szolgálja jobban a túlélést.

Emiatt nem meglepő. hogy az új helyek és ételek okozta bizonytalanság gyakran akár szorongást is kiválthat, ami arra ösztönöz bennünket, hogy az ismert, kényelmet nyújtó ételekhez forduljunk.

Az ételekhez fűződő érzelmi kapcsolatunk már gyermekkorban kialakul, amikor megtanuljuk, hogy az vigaszt és biztonságérzetet nyújt. Ezt az összefüggést az évek során a modern reklámok és a popkultúra is megerősítették, gondoljunk csak a romantikus filmek fagyievős jeleneteire – hiszen ki ne tudná, hogy Bridget Jones is egy vödör fagylaltban talál csak vigaszt, amikor összetörik a szíve (na meg persze az üveg borban).

Egy biztos: ez szintén azt bizonyítja, hogy az ismert ízek biztonságot és komfortot nyújtanak egy új vagy nehéz szituációban, így az idegen környezetben is, biztosítva a biztonságot jelentő otthon melegét.

Mi lusták vagyunk, alkalmazkodunk, de az iparág időben reagált

Hiába azonban az agyműködésünk és a kulturális megszokások, a legfőbb ok mégis az lehet, hogy egyszerűen lusták vagyunk venni a fáradtságot, és új dolgokat kipróbálni, ami az energiahatékonyságra vezethető vissza.

Hiszen ha valakinek már van egy sor kedvenc étele, miért pazarolna időt és energiát olyanok kipróbálására, amelyeket lehet, hogy nem is szeret? A kérdés megválaszolására a CNN-nek nyilatkozó Judson Brewer, a Brown Egyetem idegtudósa és viselkedésprofesszora hozott remek példát. Szerinte ugyanis ha folyton csak ülünk, izmaink elveszítik rugalmasságukat, ami hosszú távon káros az egészségünkre. Ugyanez igaz az elménkre is: ha túlságosan ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz, elveszíthetjük a rugalmasságot, és nehezebben alkalmazkodunk a változásokhoz. 

A szakemberek emiatt hangsúlyozzák, hogy mindenki fejlessze a kíváncsiságát, és alakítsunk ki egy olyan gondolkodásmódot, amely a stresszt a növekedés és személyes fejlődés lehetőségévé változtatja. Ugyanis bármennyire is elcsépelten hangzik, ha sikerül túllépni a „Mi van, ha nem tetszik?” félelmen, és inkább arra koncentrálunk, hogy „Mi ez?” akkor új, váratlan, de korántsem negatív élmények várnak ránk.

A hazai ízekre vágyó vendégekben rejlő lehetőséget a turizmus iparága szerencsére hamar felismerte, így egyre inkább kielégíti a turisták honvágyból fakadó igényeit. Kiváló példa erre a svájci Jungfraujoch vasútállomása, amely 3454 méteres tengerszint feletti magasságával Európa legmagasabban fekvő vonatmegállója. Az 1980-as években, amikor a Jungfrau vasúttársaság észrevette, hogy egyre több ázsiai látogatót fogad, elkezdtek tésztaleveseket kínálni a csúcsállomáson. 2023-ban ezen fellelkesülve megnyitották a King Noodle Bart is, egy ázsiai tésztákra specializálódott éttermet, amely gyorsan népszerűvé vált – ami szintén a fenti elméletet támasztja alá. Na meg önigazolást ad mindazoknak, akik még egy hazai étteremben is szeretnek biztosra menni a húsleves-rántott hús rendelésükkel...

Aki pedig bátrabb, és valóban vágyik az új dolgok kipróbálására, az fedezzen fel minél több ízt és kultúrát. Akár az összeset is.

(Borítókép: Aniko Hobel / Getty Images Hungary)