Nem káprázott a szeme annak, aki halloweenkor valódi szellemeket látott

Korábban főként csak az amerikai filmekben ismerkedhettünk meg a töklámpásokhoz, a cukorért kopogtató gyerekekhez és persze a szellemekhez társított halloween ünnepével, mostanra azonban a magyar kultúrában korábban ismeretlen esemény itthon is egyre népszerűbbnek számít – még ha ez nem is mindenkinek nyeri el a tetszését. 

Ehhez mérten nem meglepő, hogy csütörtökön, azaz október 31-én akadtak olyanok, akik az utcákat járva vagy az otthonokban lézengve szellemeket láttak, ez azonban nem csak a halloweenre készített ijesztő vagy épp nevetséges jelmezeknek volt köszönhető. 

Sokaknak ismerős lehet az a hátborzongató érzés, amikor az éjszaka csendjében különös neszeket hallanak, vagy úgy érzik, mintha valaki figyelné őket. A kísértetektől való félelem, illetve a paranormális jelenségekbe vetett hit mélyen gyökerezik az emberi kultúrában. Felmérések szerint az Egyesült Királyságban például minden harmadik ember, míg az Egyesült Államokban az emberek közel fele hisz a szellemekben és más természetfeletti jelenségekben. Egyesek pedig saját bevallásuk szerint találkoztak is már kísértetekkel vagy kommunikáltak elhunyt szeretteikkel.

Persze az orvostudomány és a pszichológia jóval földhözragadtabb magyarázatokat kínál ezekre az élményekre. A kutatók úgy vélik, egyes pszichológiai és idegi folyamatok állhatnak az általunk látni vélt kísértetek mögött, amelyek valójában az agyunk működésének sajátos következményei. 

Az alvásparalízis hozza ránk a frászt, de a Parkinson-kór is lidércnyomást okozhat

Ilyen folyamat az alvásparalízis vagy alvási bénulás jelensége is, ami egy különleges és gyakran ijesztő állapot, amely az alvási ciklus egyik szakaszában, a REM-fázisban (gyors szemmozgás szakaszában) alakul ki. Ebben a fázisban az agy aktív, de a test mozdulatlan állapotban marad, így ha az ember hirtelen felébred, egy időre képtelenné válik a mozgásra és beszédre.

Az alvásparalízist átélő emberek gyakran számolnak be arról, hogy nyomást éreznek a mellkasukon, vagy úgy érzik, mintha egy sötét alak közeledne feléjük. Ezek a hallucinációk gyakran félelemérzettel társulnak, mivel az ember tehetetlennek érzi magát a helyzetben. Az orvosi magyarázat szerint ez az állapot nem más, mint az agy különleges védekező mechanizmusa: a REM-fázis alatt az agy „lebénítja” a testet, hogy álmaink során ne tegyünk akaratlan mozdulatokat. Amikor azonban hirtelen ébredünk fel ebből az állapotból, a test még nem áll készen a mozgásra, ami szorongást és félelmet vált ki.

Egyes neurológiai betegségek, például a Parkinson-kór, szintén hozzájárulhatnak a paranormális élmények kialakulásához. A Parkinson-kórban szenvedők közül sokan számolnak be arról, hogy időnként árnyékokat látnak maguk körül, vagy akár konkrét személyeket is, akik nincsenek ott. Ennek oka, hogy a Parkinson-kór az agy dopaminszintjét befolyásolja, amely neurotranszmitter fontos szerepet játszik a látás és az érzékelés folyamatában.

Az ilyen típusú hallucinációk gyakran nagyon valóságosnak tűnhetnek, és könnyen összetéveszthetők a természetfeletti élményekkel. Ez is alátámasztja azt a feltevést, hogy bizonyos esetekben az agyi működés zavarai állhatnak a kísértetlátás mögött, és nem feltétlenül valódi szellemek okozzák ezeket a látomásokat.

Ezért vélik egyesek, hogy az elhunyt szeretteikkel kommunikálnak

Azonban nem csupán az alvásparalízis vagy a Parkinson-kór lehet felelős a paranormális jelenségekre emlékeztető élményekért. Az agy egyes területeinek közvetlen stimulációja szintén különös és hátborzongató hatásokat eredményezhet. Például 2017-ben publikáltak egy esettanulmányt, amelyben egy 26 éves epilepsziás férfi agyába elektródákat ültettek be. A kísérlet során az orvosok a fusiformis arcterületet (FFA) stimulálták – ez az agyi terület a felismerésért és az arcok azonosításáért felelős. A stimuláció következtében a férfi ijesztő hallucinációkat élt át: az emberek arcai teljesen megváltoztak számára, és animeszerű figurákként jelentek meg előtte – számolt be az esetről a Daily Mail. 

Egy másik kísérletben egy 22 éves epilepsziás nőnek az agy bal féltekéjét stimulálták, ami azt az érzést keltette benne, hogy egy árnyékos alak áll mögötte. Bár semmilyen konkrét képet nem látott, erőteljesen érezte az alak jelenlétét, ami rendkívül félelmetes volt számára. Ezek a tapasztalatok hasonlóak ahhoz, amit sokan „kísértetjárásként” élnek meg, és segítenek megérteni, hogy az agy bizonyos területeinek stimulációja hogyan idézhet elő olyan élményeket, amelyeket kísértetek jelenlétéhez társítunk.

A gyász folyamata gyakran jár együtt azzal, hogy az elhunyt szeretteink jelenlétét érezzük vagy halljuk őket. Sok gyászoló beszámol arról, hogy hallani véli a halott házastársuk hangját, vagy érzik, mintha jelen lennének mellettük. Ezt a jelenséget pszichológusok az agy úgynevezett „sémáinak” működésével magyarázzák, amelyek az életünk során kialakult tapasztalatokra épülnek.

Egyesek úgy vélik, hogy halott hozzátartozójukkal beszélnek,

Fotó: Ralf Nau / Getty Images Hungary

Egy hosszú ideig együtt élő pár esetében például a megszokás miatt könnyen előfordulhat, hogy az egyik fél halála után a másik továbbra is érzékeli a társa jelenlétét. Az agy a régi sémák alapján működik tovább, mintha a társ még mindig ott lenne.

Bár sokan hisznek a szellemek létezésében, a kutatások és a pszichológiai magyarázatok azt sugallják, hogy az ilyen élmények mögött gyakran az agy sajátos működése és egyes mentális folyamatok állnak. Az alvásparalízis, az agyi stimulációval kiváltott hallucinációk, bizonyos neurológiai betegségek és a gyászt kísérő pszichológiai jelenségek mind-mind hozzájárulhatnak a kísértetélmények kialakulásához.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a természetfeletti jelenségek létezését teljesen kizárhatjuk, hiszen a tudomány folyamatosan fejlődik, és a jövőben akár új megvilágításba is helyezheti a paranormális élményeket. Azonban egyelőre úgy tűnik, hogy a sok szellemészlelés mögött a saját agyunk működésének titokzatos és gyakran rémisztő folyamatai állnak.

(Borítókép: Eric Vega / Getty Images Hungary)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!