Évente 400 millió készül belőle, és hamarosan az otthonunkat is ellephetik
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További FOMO cikkek
Életünk legtöbb területén szinte nem is észleljük, hogy mennyire egyszerűen válunk meg elhasznált vagy már nem működő tárgyainktól. Az pedig különösen ritka, ha a sportoláshoz használt kiegészítőket vagy eszközöket az alapján választjuk meg, hogy mennyire újrahasznosítható az adott kellék.
Pedig az elnyűtt focicipők, az izzadságunkat felszívó csuklószorítók, vagy éppen a néhány edzés után lecserélt és szétütött teniszlabdák újrafelhasználása korántsem lenne ördögtől való. Valaki pedig le is csapott erre a lehetőségre. A kérdés már csak az, hogy a hazánkban főként a vonóhorgok végére biggyesztett teniszlabdákat hogyan lehet még jobban hasznosítani a sporttól való kényszerű visszavonulásukat követően.
Évente 300 millió darabot gyártanak belőle, 400 év kell a lebomlásához
Mathilde Wittock belga ökodizájner olyan bútorokat készít, amelyek nemcsak funkcionalitásukkal és modern esztétikájukkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem azzal a különleges történettel is, ami mögöttük áll. Wittock ugyanis pont a fent említett, elhasznált és leselejtezett teniszlabdákból alkot bútorokat, amelyekkel szeretné hangsúlyozni, hogy némi kreativitással az eldobásra ítélt anyagok is időtálló és fenntartható műalkotásokká válhatnak.
Erre igencsak jó választás a teniszlabda, ugyanis ezek jelentős hulladékmennyiséget generálnak. Világszerte évente mintegy 300-400 millió darabot gyártanak belőle, aminek nagy része rövid használat után a szeméttelepen végzi, csupán 1 százalékát hasznosítják újra. Ez pedig meglehetősen komoly terhet ró földünkre, mivel a labdák anyaga – a gumi és a filc – rendkívül lassan bomlik le. A CNN szerint
Egyetlen teniszlabdának több mint 400 évre van szüksége a természetben való lebomláshoz.
Az olyan nagy események, mint Wimbledon vagy a US Open évente több tízezer labdát használnak el, amelyek élettartama gyakran mindössze egy vagy maximum kilenc mérkőzés. Éppen ez ütötte meg a korábban szintén teniszező belga tervező szemét, aki mivel első kézből tapasztalta meg ezt a pazarlást, már a karrierje eleje óta szerette volna megoldani a problémát.
Képzőművészeti tanulmányai során a londoni Central Saint Martins művészeti egyetemen az anyagok újrahasznosítása és a fenntarthatóság kérdése került érdeklődésének középpontjába. Ekkor kezdte el kutatni a teniszlabdák felhasználásának lehetőségeit, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek
az ikonikus sárga labdák új és jelentős szerepet kaphatnak a belsőépítészetben.
A teniszlabdákból készült fotelek, padok és kanapék ugyanis nemcsak látványosak, hanem rendkívül tartósak is – így az se lenne meglepő, ha a most visszavonult Rafael Nadal is beszerezne egy-két szívéhez közelálló labdából készült ülőalkalmatosságot. Persze az elkészítéshez egy tucat labdánál jóval többre van szükség. Egy-egy bútordarabhoz körülbelül 500 darab teniszlabdát használ fel Wittock, míg kisebb padjaihoz legalább 270 darabra van szükség. Ezek a bútorok párna nélkül is kényelmesek, mivel maguk a labdák adják a rugalmasságot és a puhaságot. A gyártási folyamat minden lépése ehhez mérten gondosan kidolgozott. A labdákat egyesével, kézzel vágják szét, festik le, majd precízen elhelyezik a bútorok szerkezetében. A színezés különösen fontos része a munkának, hiszen Wittock célja, hogy a teniszlabdák felismerhetetlenek legyenek, miközben megőrzik egyedi textúrájukat. A színek kiválasztása mindig a megrendelő igényeihez és az adott térhez igazodik, így minden darab egyedi és személyre szabott.
Nem csak az újrahasznosítás miatt fenntartható
Mathilde Wittock számára a fenntarthatóság nem áll meg az újrahasznosításnál. Munkásságának kulcsfogalma az ökodizájn, amely a körforgásos gazdaság elveit követi. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az alkotási folyamat fenntartható, hanem a termékek élettartamának végén is lehetőséget biztosít az újrahasznosításra. Bútoraiban például nem használnak ragasztót, hogy az anyagokat a termék elöregedése után könnyen szét lehessen szedni. A teniszlabdák ilyenkor újrahasznosíthatók: a filcréteget eltávolítják és elégetik, míg a gumit feldarabolják, és játszóterek ütéscsillapító gumiborításainak alapanyagává alakítják.
A bútorok elkészítése azonban időigényes és kihívásokkal teli folyamat. Egyetlen szék elkészítése három-négy hétig tart, mivel minden egyes labdát kézzel kell feldolgozni. Wittock szerint a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a teniszlabdák ikonikus megjelenését – a sárga színt és fehér varrásokat – elrejtse. Ez a kreatív átalakítás teszi a bútorokat igazán egyedivé. A szükséges anyagokat Wittock különböző forrásokból szerzi be, például helyi teniszkluboktól, amelyek kidobásra ítélt labdáikat adományozzák neki.
Kezdetben kis mennyiséggel dolgozott, de mára elérte, hogy egy brüsszeli klub a teljes készletét – mintegy 100 ezer labdát – a rendelkezésére bocsátotta. Ezt pedig szinte azonnal fel is dolgozza, hiszen kapacitása eléri a heti 1800 labdát, ami a növekvő kereslet kielégítéséhez is épp csak elég. Wittock hosszú távú céljai között szerepel, hogy bővítse tevékenységét Észak-Amerikában, ahol a teniszklubok és -versenyek óriási mennyiségű kidobott labdát termelnek. Az Egyesült Államokból már most sok érdeklődője van, emiatt a tervező szeretne helyi újrahasznosító központokat kialakítani, hogy a szállítással járó környezeti terhelést is minimalizálja.
(Borítókép: alexei_tm / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
