További Fortepan cikkek
2015 márciusában egy elektromos zárlatot követő tűzben elégett a százezer darabos, ritka képgyűjtemény, amit a XI. kerületi Uvaterv székház szuterénjében tároltak évtizedek óta, régi kacatok között. A felbecsülhetetlen értékű fotógyűjteményt a Fortepan éppen elkezdte volna digitalizálni, éppen ezért volt óriási tragédia, hogy a tűzben a gyűjtemény kétharmada megsemmisült. Az Uvaterv képei 1949-től dokumentálták az építőipari cég tevékenységét, fényképeiken az épülő Duna-hidak, a fővárosi metrók, az úttörővasút, a ferihegyi repülőtér, az összes magyarországi főút és autópálya, és az '56 utáni újjáépítés összes munkálatát láthattuk. Jó esetben négy-ötezer kép maradhatott meg a harminckétezerből a Rákosi-korszak alatti építkezésekről. Az 1948-ban létrehozott állami tervezőcég archívumában a legnagyobb veszteség a korai képeket érte, a tűz ugyanis épp ezen dobozok feletti villanykapcsolótól indult. Ennek ellenére 1960-as évektől készült, több mint 70 ezer darabos állomány fele is odalett. És nem csak a tűz, hanem az oltással járó víz is nagy veszélyt jelentett a negatívokra. „Legfeljebb negyvennyolc órát lehet vízben a negatív, utána a celluloid rétegről leoldódik az emulzió, és megsemmisül a kép, ezért gyorsan kellett lépni” – mesélte Tamási Miklós egy korábbi cikkünkben.
A Fortepan önkéntesei hazavitték a tűz után maradt, „pernyével teli vizes masszát", kádba dobták, óvatosan lefejtették a papírokat a negatívokról, és aztán szárítókötélen, lepedőn megszárították. A Müsziben nyíló Mentés másként kiállítás erre a mentett anyagra épül,ezeket a sérült, hibás negatívumokat próbálja meg újraértelmezni. „A vállalkozás és az ötlet azért is igen figyelemreméltó, mert a most kiállítók nagy része a Hibaista Csoport tagjai közül kerül ki, és ennek az alkotóközösségnek a munkamódszerét, képi látásmódját, esztétikai alapállását eleve a hiba határozza meg” – írja Deczki Sarolta a kiállítás megnyitó szövegében.
„Aligha véletlen, hogy felfigyeltek arra a lehetőségre, amit a már eleve meghibásodott negatívok rejtenek magukban számukra. A Fortepan nagyvonalú segítségével hozzájutottak néhány, a katasztrófából kimentett negatívhoz, és megkezdték rajtuk a maguk mentési munkálatait. A kiállítás egyik része erre az anyagra épül; arra, ahogyan a művészek különböző technikákkal megpróbáltak új identitást adni a sérült képeknek, megőrizve azokat sérült és töredékes
mivoltukban, ám éppen így téve lehetővé új jelentések keletkezését. A. Fehér Vera például a negatív el nem égett részeit egy úgynevezett tartalomkitöltő szoftver segítségével egészítette ki, mely teljesen véletlenszerűen rendelt képi információt hozzájuk. Acsai Miklóskoncepciójának középpontjában a szelekció műveletének a véletlenszerűsége áll. Vachter János cianotípiás eljárással világította le a negatívokat, egy részükből fotómontázst hozva létre. Borsay Márti a legendás palackpostával küldött üzenetet nekünk, Sprenc Balázs pedig kemogramot állított elő a sérült filmből. A csoport ezekkel a sajátos mentési eljárásokkal próbálja kifejezni tiszteletét a múlt képei iránt, és szolidaritását az Uvaterv archívuma és a Fortepan felé.”
„Az Uvaterv archívumába eleve valamilyen szelekció által kerülhettek be a képek. Ebben a szelekcióban károsodás - újabb szelekció történt. A fennmaradó archívumból megint egy újabb válogatás során kerültek hozzánk a feldolgozható képek. Ezek közül személyes szelekcióval választottam ki egyet, melynek feldolgozásával 24 absztrakt kép született, s az ezekből létrejövő utolsó szelekció a személyes esztétikai megítélésem alapján történt. A képek utóélete tehát épp olyan sorsszerű és könnyen transzformálódó, mint az előéletük: azaz a valóság szelektálása során megfigyelhető érzékeny instabilitásuk.”
(Fotó: Acsai Miklós)
„A képek helyszíne egy metróépítkezés, ahol a múltból felvillanó események és személyek jelennek meg, fotómontázs segítségével. A látvány kissé utópisztikus, fellelhető kapcsolódási pontokkal a jelenbe.”
(Fotó: Vachter János)2016 30x40 cm; kemogram
(Fotó: Sprenc Balázs)
„A feldolgozott negatívok majdnem teljesen elégtek. A megsemmisülő rész pótlását egy képszerkesztő szoftver automatikusan elvégzi, ha ilyen parancsot kap. A parancs neve „tartalomérzékeny kitöltés”. Ugyanerre a parancsra minden alkalommal más és más képösszetételt számol a szoftver: a képinformációkat nagy valószínűséggel újabb és újabb random választásokkal veszi alapul a kitöltéshez. Szeretném azt hinni, hogy egy szubjektív automatizmust kényszerítettem a veszteség iránt érzett megrendülésének kifejezésére."
(Fotó: A. Fehér Vera)Mentés másként kiállítás a Müsziben, 2016. március 15 – április 5., hétfőtől péntekig tíztől hatig, hétvégén kettőtől hatig. A Hibaisták Facebook csoportja itt követhető, legújabb munkáikért az ínyencek pedig ide kattintsanak.
Rovataink a Facebookon