Maléter Péter, Maléter Pál, a Kádár-kormány nem imponál
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Június 16. Nagy Imre, Gímes Miklós és Maléter Pál 1958-as kivégzése miatt az ‘56 utáni megtorlás jelképes dátuma. A miniszterelnök akkor csak mínuszos hírben közhírré tett meggyilkolásával a nemzeti tragédia kiteljesedett - az itt látható fotók ellenben azt mutatják meg, hogy kezdődött a forradalom utáni “rendteremtés”. Bauer Sándor képein a Kádár-rezsim első és bizonytalan hetei, amikor a hatalom még instabil, az utcákon romok, sírok és sorok, de a falakon már megjelennek a konszolidációs propaganda korai jelei. Bukott forradalom után: Fortepan, nagykép.
A fényképész Bauer Sándor neve két korábbi Fortepanos Index-sorozatból is ismerős lehet, a Vendéglátás című lap fotósaként ő örökítette meg a gulyáskommunista bisztrókat és a létező szocialista értelemben véve modern szállodákat a hatvanas meg a hetvenes években. Itt látható, ‘56-os képei azonban egy számára személyesen is nagyon más időszakban készültek, amikor és azután, hogy a forradalom napjaiban az állás nélküli Bauer fotóriporterként aktivizálta magát. A képeit eleinte nyugatra szerette volna eladni, de amikor ez nem jött össze, a forradalmat eltipró rezsimmel kötött üzletet.
Szovjet belövésektől rommá lőtt épület, feltehetően a Rákóczi úton, talán november közepe felé. Bauer 1956 őszén éppen szeretett volna visszakerülni a pártba. Hogy ebben biztonsági vagy karrierszempontok, esetleg elvi megfontolások játszottak inkább szerepet, nem tudjuk, mindenesetre nem került rá sor: a párttagsága visszaállításáról október 24-re kitűzött tárgyalás bizonyos közbejövő történelmi események miatt végül is elmaradt. Bauert néhány évvel korábban rúgták ki - ki tudja ma már, miért - az MDP-ből, ráadásképpen ki is telepítették, munkája még ‘56-ban sem volt. Pedig eleinte gyorsan ívelt felfelé a pályája: a háború után tizenéves gyerekként már a MAFIRT-nél, az MTI Fotó elődjénél dolgozott, fényképezett a Mindszenty- és a Rajk-perben is, világosított Rákosi híres búzakalász-morzsolós fotóján - ez az az ikonikus kép, aminek a szerzőségén néhány éve annyira hajba kaptak, hogy perre ment egymással Schobert Norbi (ugyanis ő Bauer fia) és a képet valójában készítő Bass Tibor leszármazottja. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Bauer a forradalom napjaiban tehát állás nélkül volt, amikor feltámadt benne a fotóriporter. “Amikor a balhé elkezdődött, még fiatal voltam, 26 éves. Fogtam a fényképezőgépet és elkezdtem fényképezni, ami belefért. Ott voltam a Rádiónál. Lefényképeztem a Sztálin-szobor döntését. Sajnos, ott voltam a Köztársaság téri eseményeknél. Voltak olyan képeim... Az a francia fotós, Pedrazzini, mellettem esett el. Úgyhogy fényképeztem egész addig, amíg az oroszok el nem kaptak. Akkor én nem féltem semmitől.” - mesélte pár évtizeddel később egy életút-interjúban. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Miután a szovjetek bejöttek, november 4-ének éjjelén Bauer az Üllői út és Körút sarkán fényképezett az inkább a dalszövegeiről és az írásairól ismert Vándor Kálmánnal. “Engem a ruszkik elkaptak, ő meglógott, bevittek a Mária Terézia laktanyába. Persze elvették a Leikát, a fényképezőgépemet. A Vándor Kálmán viszont elintézte, hogy engemet kiengedjenek.” Vándor ezt állítólag Kádárnénál járta ki, de Bauer is megcsinálta a maga üzletét. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Bauer a szovjetektől visszakapta a Leikát, vett még hozzá bónuszba másik kettőt a gúlába halmozott elkobzott gépekből, majd igen komoly pénzért, darabonként 500 forintért eladta a forradalmi képeit, mint utólag mondta, “az elvtársaknak”. Sok negatívja eltűnt, de a megmaradt, dokumentációs céllal készült képekből néhányat a korai Kádár-rendszer propagandája is tudott használni. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A Köztársaság téri lincselésről készült képei bekerültek az 1957-ben “az ellenforradalom” leleplezésére kiadott Fehér könyvbe is. Bauer a forradalom bukásával nem hagyta abba a fényképezést. Nem tudjuk egész pontosan datálni mindegyik fotót, de Eörsi László történész a sorozat nagyját valamikorra november közepére, végére taksálja. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A Nagykörút 1956 novemberében. Zömében már a fegyvernyugvás utáni napok-hetek Budapestje látható ezeken a képeken (szórványos harcok az egyik legtovább kitartó Erzsébetvárosban november 10-ig voltak), de az igazi romeltakarítás inkább csak ezután kezdődött. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Ebben az első egy-két hónapban még nagyon gyenge és emiatt óvatos is a csak a szovjet tankok miatt pozícióba került hatalom. A rendfenntartó szervek még szétzilálva, a Munkástanácsokkal folynak az időhúzó tárgyalások, és még az októberi napok sincsenek hivatalosan ellenforradalommá nyilvánítva - ez majd csak ‘57 februárjában lesz esedékes. A nyilvános hangsúly ebben a képlékeny időszakban még nem annyira a represszión, sokkal inkább az újrakezdésen, a munka felvételén, a közbiztonság helyreállításán, az élet normalizálásán van. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Asszonysor vöröskeresztes gyorssegélynél. Hogy ételről vagy gyógyszerről van szó, ebből nem megmondható, és pusztán a képből azt sem lehet megállapítani, hogy még a forradalom napjaiban vagyunk, vagy túl-e már mindenen. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Nyugati segélyszállítmány kicsit kirakatszerűen elrendezve, a bútorzat és a szekrény tartalma alapján egy átmenetileg új funkciót kapó iskolai biológiaszertárban járhatunk. Az asztalon hús- és tejkonzervek, levessűrítmény, margarin és a magyar családoknak szokatlan furcsaság: pálmazsír. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Archetipikusnak ható XX. századi magyar életkép géppisztolyos katonával, a hóna alatt kenyeret cipelő kalapossal és meggörnyedt férfival. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Derékig érő romokban a Klauzál tér. A rezsim december elején kezd megerősödni. A megfélemlítés sortüzekkel kezdődik, majd jön az újbóli internálás, a statárium és a gyorsított eljárások. Januárban lemennek az első perek, Dudás Józsefet és Szabó bácsiékat kivégzik, majd 1957 tavaszán nagyüzemre kapcsol a szervezett megtorló gépezet. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Bauer itt látható képei közül több az ellátás biztosítását mutatja: ételosztás teherautóról, válogatás utcai standnál, az árusítás újraindulása a belvárosi boltokban. Hogy ez szándékos, az anyagi konszolidációt sugalló propaganda szolgálatában álló témaválasztás, vagy esetleg csak a puszta dokumentáció volt a fotóriporter szándéka, legfeljebb csak találgatható - mindenesetre érdekes, hogy a Kádár-rendszer legitimációjában később évtizedeken át meghatározó fogyasztói szocializmus-ábrázolásoknak már ezekből a hetekből is maradtak fenn előképei. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
“Termelő munka a jövőnk záloga. Dolgozz!” - hirdeti a Felszabadulás (előtte és utána Ferenciek) teri Jégbüfé melletti cipőbolt kirakata. A sor nem rövid, talán nem is lábbeliért állnak, de ha a kép újságban is megjelent, akkor a fő üzenet úgyis az volt, hogy emberek, a boltok nyitva vannak, a dolgozók megvédik a szocialista fejlődés eredményeit. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
“Munkával harcolj a jövőnkért”; “Béke, függetlenség, jólét!” - áll a Magyar Nemzeti Bank falán a rendszerhű késő-56-os graffiti. A hintákban hintáznak, a dolgok lassan visszatérnek a rendes kerékvágásba, arról meg itt nincs szó, hogy a kádári szótár nemsokára kissé átalakul, és a szovjet csapatok tartós maradásával a függetlenséget olyan nagyon már nem fogják hangsúlyozni. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Járókelők a Lenin-körúton. Az itt is olvasható “dolgozz, építs” felszólításhoz hasonlók a forradalom napjaiban is voltak, de azért feltűnő, hogy a képsorozaton sehol nincsenek olyan kevésbé belenyugvó szlogenek, mint mondjuk az “Egy forint a forró lángos, le van szarva Kádár János”, vagy a Csárdáskirálynő aktualizált átirata, a “Maléter Péter, Maléter Pál, a Kádár-kormány nem imponál”. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Női kötöttáru kis változatosággal, de a dolgozói igényeket biztosító mennyiséggel 1956 végén. Fél évvel a forradalom eltiprása után, 1957 májusában a korai Kádár-rendszer nagy sikereként több százezres nagygyűléssel tudták demonstrálni a hatalom megszilárdítását. Ekkor már teljes fordulatszámon pörgött a megtorlás, Kádár túl volt a moszkvai jóváhagyáson, hogy Nagy Imrét bíróság elé állítják, akit aztán április közepén le is tartóztattak a társaival együtt. A miniszterelnök kivégzéséig még hátra volt egy bő év volt, de a fontos dolgok ekkor már eldőltek pár évtizedre. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon