Házasság minden időben
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A boldog, büszke, mosolygó pár esküvői képe egy idő után már csak a rokonoknak érdekes – de nem akkor, ha a második világháború után újjáéledő Budapest adja a hátteret. Esküvők az újrakezdés és újjáépítés éveiben a Fortepanon.
Hámori Gyula, aki egyébként a Kereszt és a Katolikus Szó című lapok fotóriportere is volt, valószínűleg az összes budapesti templombejáratot és az összes, akkoriban közlekedő taxit lefotózta. Látunk romokat és a képre odakéredzkedő mezítlábas utcagyerekeket, bundás nőket és túlméretezett kölcsönfelöltőben esküdő férfit, zsidó és katolikus násznépet, először házasodót és idősebb párt. Az elmúlt, átélt és túlélt viharos évek nyoma letörölhetetlen az arcokról, és ott bújik a mosolyokban – mégis, ezek az emberek hittek és építettek: új családot és új Budapestet.
A statisztikák szerint 1946-ban 12 800 házasságkötés történt Budapesten, csaknem ugyanannyi, mint 1938-ban, vagyis az utolsó békeévben. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula/ FORTEPAN)
![„Feltűnő eltérést találunk azonban e két év [vagyis 1938 és 1946] során a házasságot kötött felek megelőző családi állapota terén. Különösen nagymérvű gyarapodást látunk mindkét nemhez tartozó házasságra lépő özvegy családi állapotú egyének körében. Az első világháború után is megnövekedett az új házasságra lépő özvegy menyasszonyok száma, a mostani után azonban egészen különös jelenségnek vagyunk a tanúi, mivel most nemcsak az özvegyen maradt nők kötnek igen nagy számmal házasságot, hanem az özvegy vőlegények száma is […] emelkedett.](https://kep.index.hu/1/0/1206/12066/120666/12066615_c5f531d79dc6b6be23f332253cedf52b_wm.jpg)
„Feltűnő eltérést találunk azonban e két év [vagyis 1938 és 1946] során a házasságot kötött felek megelőző családi állapota terén. Különösen nagymérvű gyarapodást látunk mindkét nemhez tartozó házasságra lépő özvegy családi állapotú egyének körében. Az első világháború után is megnövekedett az új házasságra lépő özvegy menyasszonyok száma, a mostani után azonban egészen különös jelenségnek vagyunk a tanúi, mivel most nemcsak az özvegyen maradt nők kötnek igen nagy számmal házasságot, hanem az özvegy vőlegények száma is […] emelkedett. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Ennek a körülménynek a magyarázatát abban találjuk, hogy a deportálások során, továbbá a második világháború polgári lakosságot sem kímélő légitámadásai, végül az ostrom során sok nő is — köztük számos férjes asszony — pusztult el és az özvegyen maradt férjek a sok megpróbáltatás megszűntével új házasságkötés útján igyekeznek szenvedéseiket feledtető új otthont teremteni.” (Városi Szemle, 1947. 33. évfolyam) (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
1945-ben a háború utáni újságok legfontosabb rovata volt a „Ki tud róla?”. Itt kért információt a front hullámzása miatt elsodródott menyasszonyáról a már hazatért vőlegény, vagy a menyasszony a szem elől tévesztett (akár honvéd, akár deportált) vőlegényéről. „A beszélgetéseink valahogy úgy kezdődtek: Majd, ha megjön Miklós…Tibi…Laci…Pali… Kiirthatatlan remény élt bennünk, hogy az eltűntek élnek, és hazajönnek.” (Szakasits Klára: Fent és lent 1945–1950) (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Közvetlenül a háború után a házasságkötéshez szükséges papírok beszerzése és bemutatása sem volt mindig egyszerű. Hiszen a személyi iratok megsemmisülhettek, vagy „a közelmúltban üldözött személyéknél” más névre szóltak. Azonban elég volt a házmegbízottal és két tanúval igazolni a házasulandók személyi adatait. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Ennél is életbevágóbb volt a ruha kérdése a menyasszonyoknál. Egy ostromot csodával határos módon átvészelt esküvői ruha, fátyol és fejdísz ára az aranyéval vetekedett. Esetleg „közel-ellős ötéves tehenet” ért egy 1946-os apróhirdetés szerint. Szóba jöhetett még Joint- vagy más külföldi csomagban kapott ruha, kölcsönzött ruha, esetleg cserélt ruha. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
De a szalonban rendelt ruha sem volt olyan ritka, mint ahogy azt gondolnánk: „A kirakatok vagy be vannak deszkázva, és azon egy kivágott négyszögön át rálátni az árura, vagy be vannak rendesen üvegezve. A Szita szalonban jártam, egy ruhát rendeltem magamnak. Szitának vannak eldugott kelméi, azokban válogattam. De nemcsak én, hanem látta volna, ahogyan a nők egymásnak adták a kilincset.” (Szakasits Klára: Fent és lent 1945–1950) (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Egy tökéletes példa a korszak kettősségére: a pár és a násznép elegáns ruháját ellensúlyozza a romos templombejárat és a mezítlábas, otthonkás bámészkodók és utcagyerekek. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Az esküvőipar egyértelmű újjászületését jelezte, hogy már 1945 februárjában élő és művirágból készült esküvői csokrokat hirdetett egy piacérzékeny virágüzlet. (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Az esküvői ünnepi ebéd vagy vacsora szokása megmaradt, csak átalakult: „Az esküvőmön te is ott leszel... De csak akkor, ha lefizeted az esküvői menü díját. Ez a legújabb divat Pesten. Kezünkben van egy meghívó. A meghívón feltüntetik az esküvő időpontját és helyét. Ez eddig is így volt. Az újdonság csak az, hogy közlik az étrend fogásain kívül az önköltségi árat is. Gratulálunk!” (Népszava, 1945. június 29.) (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Nászútra nem sokan gondolhattak a háború utáni években, habár a nemrég Eichmann irodájaként működő Majestic szálló 1946-ban már így csalogatta „kényesigényű közönségét”, talán memóriaromlásukban bízva: „Nászút, üdülés, összejövetelek céljaira ideális a szabadsághegyi Majestic. Nyilvános étterem. Terasza idegenforgalmi látványosság.” (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
Ez a pár bizonyára unokáinak is elmesélte, hogy a leégett kupolájú Szent István-bazilika falai között tartották az esküvői szertartást. Az egyház, a főváros és a magánemberek adományai nem bizonyultak elegendőnek az óriási károk helyrehozatalához, még 1948-ban is újra és újra szólítottak: „Budapest népe, adakozz!” (Fotó:
Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)
1948-tól aztán nagyot fordult az élet a nagyrészt újjáépült Budapesten is.
Hámori Gyula fényképész hagyatéka az Új Ember katolikus hetilap szerkesztőségétől került a Fortepanhoz. A több ezer negatívkocka feldolgozása őszre várható. Köszönjük Pallos Tamás főszerkesztő segítségét!
Ha aki felismeri valamely családtagját, vagy tud valamit a fotósról, Hámori Gyuláról, írjon nekünk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon