Indierocker a Sziget-fesztiválon 2016-ban? Dehogy!
1959-től 1989-ig három évtized fotóit néztük végig, és nem egy olyan figura tűnt fel, akit akár most hétvégén is láthattunk volna egy random indie buli után az Erzsébet téren. Miközben rengeteget változott a magyar férfidivat a Kádár-rendszer évtizedeiben, mégis nagyon keveset. Az úri világ utolsó maradványainak lebontásától a farmerforradalmon át a rendszerváltozásig egyrészt teljesen lecserélődött a magyar férfiak ruhatára, másrészt szinte mindennek megvan az akkori előképe a normcore inges-nyakkendős kispolgártól a bőrdzsekis, brit frizurás tinédzserig. Korszerű volt-e Vágó Gábor bajsza 1959-ben? Hol volt a város leghíresebb vintage retro shopja 1963-ban? Mit gondolt Kádár János a hipszterszakállról 1967-ben? Cikkünkhöz Valuch Tibor társadalomtörténésznek a Kádár-rendszer öltözködéséről írt könyvét (A lódentől a miniszoknyáig) és tanulmányait használtuk fel.
![1959-ben járunk, amikor Vágó Gábor korabeli alteregója ugyanúgy tökéletes retróban nyomult, mint ötven évvel később az ex-LMP-s politikus: ekkor, az 1956-os forradalom után ezt már bárki megtehette. A felállított gallér, a mellény, a háború előtti úri világot idéző bajusz - ahogy mondjuk a kalap és a lakkcipő - öt-tíz évvel korábban, a Rákosi-érában még túlzott egyénieskedésnek, divatozásnak, burzsoá, polgári flancolásnak minősült volna. A divatozás nem csak ideológiailag volt gyanús: a vasfüggönytől keletre sokkal lassabban heverték ki a világháborús pusztítást, a kommunista rendszerek visszafogták a fogyasztást, ami áruhiányt-szűkösséget okozott még egészen a '60-as évek közepéig. Alig volt kínálat. A ruhagyártás jó ideig nem is lett prioritás, amikor pedig a hadiipari üzemeket végre átállították a fogyasztási cikkekre, az olcsóság, a tömegtermelés volt a lényeg, nem a minőség. A háború előtti ruhadarabok, a szülőktől örökölt kabát, zakó, cipő ezért még jó ideig használatban maradt: a Nagy Ruhatárcserét sokan egészen a hatvanas évek közepéig elhalasztották, függetlenül attól, kinek mennyi pénze volt. Nem azért kerültek végül mégis polcra a régi darabok, mert a tartósságukkal volt baj: hanem mert a hatvanas évek teljesen felforgatta a divatot, és cikik lettek.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378043_2e4e0e3386860253f69d93f9c3bdba44_wm.jpg)
![Az "aki nincs ellenünk, velük van" filozófiájának megfelelően Kádáréknak már nagyjából mindegy volt, ki hogy öltözködik, sőt: addig jó, amíg az elvtársak az öltözködéssel vannak elfoglalva, nem mással. A fogyasztás korábbi mesterséges visszafogását lecsavarták, az alapvető árucikkek, így az alap ruhadarabok árát meg direkt alacsonyan tartották, hogy ez is segítse a rendszer legitimációját: miközben az átlagkereset évről évre növekedett, a ruhák ára kis mértékben még csökkent is. A III. ötéves tervben (1966-70) már feladatként írták elő, hogy a ruhaipar és ruhakereskedelem minél sokszínűbb legyen. Persze nem konkrétan a színekre értve, mert a '60-as évek első felének divatja a modern szabások gyors megjelenése és a tömegtermelés felpörgése ellenére is meglehetősen szürke és unalmas volt: a még a mai napig meglehetősen szürke és unalmas magyar férfidivat talán akkor betonozódott be ilyennek. Egy korabeli feltűnősködő jampec még nem a rikító színekkel vagy mondjuk hosszúra növesztett hajjal tudott kitűnni, hanem egy-egy menő napszemüveggel vagy mondjuk az egyenöltöny nadrágjába dugott nyakkendővel.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378031_ca70d3a6f5c4d04c7bbc7d7b13e5dfc1_wm.jpg)
![Ők voltak a kor hipszterei, a jampecok. A "furcsa öltözetű", "feltűnősködő" jelentésű jampec szó a jiddisből került a magyarba, az eredete viszont a "bolond" jelentésű szláv yampots. Valuch Tibor könyve szerint a jampecek, "jampeckodók" állandó kritizálása a '60-as években ugyan kapott politikai-ideológiai ízt is bőven, de ennek a mélyén már inkább generációs ellentét állt, a konzervatívabb ízlésű, idősebb véleményformálók - és nem is annyira a politikusok - egyszerűen idegenkedtek attól, hogy a divatkövetés szinte soha nem látott jelenség lett Magyarországon, a '60-as évek modern formái pedig utat törtek. A jampeceket szokatlan frizurával, csőnadrágokkal, színes ingekkel, mintás nyakkendőkkel, feltűnő (nap)szemüvegekkel, piperkőcséggel azonosították. Pedig az évtized elején ezek a srácok mai szemmel szinte unalmas strébereknek néznek ki. A fiatalok azonban sötét és egyszínű öltönyök, zakók - a korszakot a ma boltokban szinte alig kapható háromgombos zakók uralják - helyett világosabb és mintás anyagokat kezdtek el hordani, ing helyett, vagy ingre húzva pedig színes, műszálas pulóvert, meg persze garbót. A tömegből való kitűnés viszont nem volt olcsó hobbi.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378047_f0829e837c585a0b106a8ee540ad511e_wm.jpg)
![Az alapvető ruhadarabok hiába maradtak olcsóak, az elegánsabb cuccok, a luxustermékek, különösen mondjuk az öltönyök, zakók piszok drágának tűntek a nem valami magas keresetekhez viszonyítva. A hatvanas években a bruttó havi átlagkereset 1500 forintról 2000 környékére nőtt, miközben egy férfiöltöny 1000-1300, egy télikabát 1200-1400 forintba került. Sokan ezért a kor legfelkapottabb, leghíresebb vintage retro shopját, vagyis az Ecseri úti piacot túrták fel használt ruhák és cipők után kutatva. Mivel a kínálat összehasonlíthatatlanul szűkösebb volt, a márkaélmény pedig gyakorlatilag ismeretlen fogalom, az Ecserin szinte nem is lehetett mellényúlni. A KSH adatai szerint 1952 és 1968 közt a reálbérek 214%-os növekedését a fogyasztás 202%-os emelkedése követte, a háztartások pedig a családi büdzsé 11-12%-át költötték ruhákra. Ezt leggyorsabban a korabeli plázákban lehetett elverni: a még 1948-ban létrehozott Állami Áruházak Vállalat utódjának számító Centrum Áruházak voltak a hazai plázák elődei, 1963-ban már 35 Centrum áruház működött az országban.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378029_2ed67ab116fefcca7139640ff590b1bd_wm.jpg)
![A ruha és a cipő persze nem volt elég, egy menő férfinek még két fontos kiegészítőre volt szüksége: bőrszíjas karórára és cigire. Igen, 1962-től a cigaretta is szinte divatkiegészítőnek számított, ekkor dobták ugyanis piacra (legalábbis tömeggyártásban) az első hazai filteres cigit, a Fecskét, amit 1965-ig a Lágymányosi Dohánygyárban, utána pedig vidéken, Debrecenben, Pécsett és Egerben gyártottak, egészen 1990-ig. Az első Fecske 20-as kiszerelésű doboza 4,40 forintba került, 1962-ben 300 milliót, egy évvel később már egy milliárdot gyártottak belőle.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378081_0eed65faf93ee26a1aefa245c67762fa_wm.jpg)
![A Rákosi-rendszernek még divatikonja, ideológiai hőse volt a melós, a '70-es évek Kádár-rendszerének azonban már teljesen megszokott, szomorú hétköznapi látványává vált, hogy mindenütt kopott kezeslábasba bújt, micisapkás vagy svájci sapkás férfiak mászkálnak az utcán. A falvakban ekkora szinte teljes lett a "kivetkőzés", azaz a hagyományos népi, falusi ruházat levetése és város minták átvétele, írja Valuch Tibor könyvében. A melósszerelés a '70-es évekre az egész országot letarolja, sokan munkán kívül, odahaza is ezt hordják.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378057_ea9e8a0d2b4999e49af91a165c2cb84d_wm.jpg)
![A Magyarországon gyártott ruhákkal mindössze két gond volt: a sokszor gyenge minőség, és a legújabb, legdivatosabb ruhák kínálatának szűkössége, hiszen egy tervgazdálkodásra épülő rendszerben mégsem olyan egyszerű követni a trendeket, főleg nem a divatban. Az egyik fő megoldást a problémára a bevásárlóturizmus jelentette: aki elment, mert elmehetett külföldre nyaralni, az jó sok helyet hagyott az üres bőröndben a törölköző és a fecskenadrág mellett, hogy meg tudja pakolni nyugati cuccokkal. A bevásárlóturizmus fő célpontja a '60-as években Csehszlovákia, a '70-es években Jugoszlávia, aztán Ausztria lett, ahogy fokozatosan enyhültek az utazási korlátozások, írja Valuch. Emellett a '60-as évektől létrejöttek azok a valutás boltok is Magyarországon, ahol dollárért vagy márkáért drágán, de hozzá lehetett jutni a ritkaságokhoz is.](https://kep.index.hu/1/0/1238/12386/123869/12386933_f66e164becb19ca0dba9e7fb4a48917f_wm.jpg)
![„Vannak egyes nyugati divatok, amelyek bizonyos mértékig nálunk is hatottak, (...) és ezek egyike a cinizmus és a közöny a közéleti kérdésekkel szemben. Nyugaton ez párosul a vadnyugati-nadrág viselettel meg a hosszú hajjal, a borotválkozás elhagyásával. (...) A vadnyugati nadrágokkal meg a szakállal meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni. (...) Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia." Kádár János 1967-ben, a KISZ VII. kongresszusán így intézi el a hipszterszakáll elődjét, meg úgy általában a számára idegen, lenézett, de a politikai rendszerre úgy egészében ártalmatlannak tartott, a beat- és rockzene köré szerveződő ifjúsági szubkultúrákat, melyek a '60-as évek végétől egyre feltűnőbbek és népszerűbbek. Miközben a '60-as évek első felében készült fotókon rendre simára borotvált arcokat és rövid, többnyire hátranyalt frizurákat látni, az évtized végétől elkezdődik a szőr és a hosszú haj előretörése.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378067_048392f8962e14d784c406efeea5939e_wm.jpg)
![Szakáll, hosszú haj, sötétített szemüveg, kockás vagy kockás ing, ingpulóver, selyemgarbó, és legfőképp farmer - utóbbi lett a hatvanas-hetvenes évek fordulójának nagy divatszenzációja. A farmer a hatvanas-hetvenes évek fordulóján számított igazán újdonságnak és így hiányterméknek, amit meg kellett szerezni, és a viselőjét azonnal menővé és divatossá tette. A hetvenes évek második felétől viszont lassan már mindenki beszerzett egyet és a hájp is elmúlt, ahogy az országot is ellepték a Bee Gees és az ABBA tagjaira hajazó figurák, a zakók hétköznapi viseletét pedig elkezdik kiszorítani a dzsekik és könnyű anyagból készült rövid kabátok, melegítőfelsők.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378019_0837b1394919d0dffe15c8efcf84b57d_wm.jpg)
![A soha véget nem érőnek tűnő hetvenes évek sztereotipikus férfija azonban mégsem az overallos melós vagy a farmeres beatrajongó volt, hanem a normcore kádári kispolgár, ingben, nyakkendőben, öltönynadrágban és fekete cipőben. Nála jobban semmi sem jelképezi az akkor betonbiztosnak, megdönthetetlennek tűnő Kádár-rendszer szürkeségét és kilátástalan unalmát. A Valuch által idézett háztartásstatisztikai adatok szerint 1975-ben, amikor ez a fotó is készült, a férfiak átlag háromévente vettek új öltönyt, külön nadrágot és zakót évente, inget, cipőt 8 havonta, télikabátot és átmeneti kabátot ötévente, ballonkabátot, esőkabátot tíz-tizenöt évente. A pénz ekkoriban ruhák helyett egyre inkább háztartási gépekre és persze kocsira ment el, nem is véletlen így, hogy ebben az évtizedben túl sok izgalom a férfidivat területén nem történik. Azon kívül persze, hogy az '50-es, '60-as évek viszonylag uniformizált férfidivatja helyett elkezdenek öltözködésükben is elválni egymástól a különböző társadalmi csoportok, szubkultúrák.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378073_525c0fc70a70195ee97de7343b1f5293_wm.jpg)
![Indierocker a Sziget-fesztiválon 2016-ban? Dehogy! Nem viccelünk, ez a fotó nem 2016-ban, hanem 1976-ban készült, a magyarországi farmerforradalom intézményesülésének idején, amikor megindult a hazai farmergyártás. A Trapperből 1976-ban 1 milliót, 1977-ben pedig már 2,5 milliót adnak el, amiből 200 ezer és 1,3 millió az import. Valuch könyve szerint a Skála-Coop így reklámozza az 1980 márciusában tartott Trapper-heteit: „a Levi's, a Wrangler, a Lee után nem kell már bemutatni a Trapper márkát. Debütálása óta alig telt el egy-két év, mégis szép karriert futott be. (...) A Trapper farmer semmivel sem rosszabb, mint ismertebb márkatársai, sőt erősebb azoknál, s ráadásul még olcsóbb is, nem is kevéssel! Bőr-emblémáját sem érheti rossz szó: ízléses, modern, jópofa, ahogyan effajta holmihoz illik, az anyag „kéksége" ugyancsak kitűnő, vagyis
szépen fakul..." A '80-as évek fordulójára egyre több márka gyártási jogát veszik meg magyar állami cégek, a Levi Strauss farmerjeit már a Május 1. Ruhagyár ontja magából.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378075_666d699c9739705fc10b1712650d066b_wm.jpg)
![A Magyar Népköztársaságban magától értetődő módon minden férfinak kötelező volt a sorkatonai szolgálat, a katonaing, nadrág, zubony, bakancs pedig így a mindennapi utcakép részévé is vált. A Néphadsereg szerelésében mutatkozni szintén komoly menőségfaktort jelentett.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378063_413e030df2acf9efb6235b031d40174b_wm.jpg)
![A nyolcvanas években a domesztikált lázadás egyik sajátos kifejeződése volt az úttörőövvel hordott trapézfarmer is, ami tökéletes szimbóluma a Kádár-rendszer nyomasztó mindenhatóságának. "Amíg 1971-ben farmerban és hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig öt-tíz évvel később már az lett volna a mulatságos, ha valaki öltönyben és nyakkendőben akart volna részt venni egy rock koncerten. A hatvanas évek végén megbotránkozást kelt hippi-viseletet, egy évtizeddel később többek között a „digók" a „csövesek" a „punkok" öltözködési - és életmód - divatja követte. Ez az ideológia súlyának jelentős csökkenésével éppúgy összefügg,
mint a hetvenes évek folyamán kibontakozó „fogyasztói igények és gondolkodásmód" értékrendet és közgondolkodást is alakító hatásával. A beat és a rockzene tér hódításával együtt járó szubkulturális divatjelenségek - a farmernadrág, a hosszú hajviselet -elfogadása hosszabb időt vett igénybe. A másság ilyen és ehhez hasonló módon történ kifejezése iránt a politika és a társadalom is a hetvenes évek folyamán vált egyre toleránsabbá." - írja Valuch Tibor.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378061_c1dce84cafe37c3def25f2834df71d2e_wm.jpg)
![A nyolcvanas évek közepére a magyarországi ifjúsági divat minden korábbinál jobban szinkronba került a nyugatival: farmerdzseki kitűzőkkel, bőrdzseki színes pólókkal, és persze szűk farmerek. Ehhez viszont az is kellett, hogy szépen-lassan szinte mindent be lehessen szerezni, amit a reklámokban vagy a nyugati sztárokon látni lehetett. Ennek egyik útja a zsebimport volt, a bőrkabátok, bőrdzsekik tipikusan így jutottak be az országba. A másik pedig a magánszektor, ahol egyre többen kaptak ruhakereskedelemre engedélyt: 1965-ben még csak 565, 1980-ban 1656, majd egy óriási növekedéssel 1983-ban már 4069 magánkereskedő működött. A Valuch által idézett statisztikák szerint 1984-ben a ruhakiskereskedelem egynegyedét ők bonyolították. Így nem csoda, hogy az 1984-ben készült képen szereplő társaság nemzetiségét leginkább csak a Tisza-cipőkről lehet már megmondani, a frizuráik és ruháik alapján szinte ugyanúgy lehetnének britek is. Az pedig már egy másik kérdés, hogy ez a fotó 2006-tól 2016-ig bármikor készülhetett volna egy random indie-koncert utáni afterpartin az Erzsébet-téren. A férfidivat 1959 óta rengeteget változott, és közben mégis alig valamit.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378083_e54dd123cbaea34b3c78a3e0bff53b92_wm.jpg)
![1989-ben még egy dolog biztosan nem volt, amit az azóta eltelt két évtizedben viszont sikerült elterjeszteni, és közben végletesen megosztani vele a magyar férfitársadalmat: ez pedig a férfi titokzokni.](https://kep.index.hu/1/0/1237/12378/123780/12378069_a650104fdb49a8b9135097b680270b6e_wm.jpg)
Rovataink a Facebookon