Az embermentő Carl Lutz Budapesten

Lutz a korábbi brit követség Werbőczy utca 1. szám alatti palotája fürdőszobájának romjai között. Az épület 1942-től a svájci idegen érdekeket ellátó osztály vezetője, azaz Lutz rezidenciája volt. Kisebb belövések már január elején érték az épületet. 1945. január 21-13 között súlyos bombatalálatokat kapott és részben leégett, az oltás víz hiányában nem volt lehetséges. Nyilas különítményesek oltásra hivatkozva a palota még megmaradt értékeinek jelentős részét elhurcolták és fosztogattak. A palota ekkor még épen maradt balszárnya február 11-én kapott aknatalálatot, amely megsemmisítette Lutz dolgozószobáját is. Jelenleg a Kulturális Örökségvédemi Hivatal - Fortster Gyula Intézményközpont használja az épületet.

1941. december 12-én Magyarország hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Az USA követsége ezt követően működését felfüggesztette és a követség helyiségeit az USA érdekeit is képviselő Svájcnak engedte át. Az épületet az USA diplomatái 1942 január 21-én hagyták el, magyar alkalmazottaik viszont még majdnem fél éven át folytatták tevékenységüket, párhuzamosan a svájci követség itt berendezkedő Kölföldi Érdekek Képviseletét Ellátó Osztályával, amely összesen 14, Magyarországgal hadban álló országot képviselt. amelyben először 1945. január 19-én jelentek meg a szovjet csapatok. Ők először alkoholt követeltek. Az első csoportokat sikerült leszerelnie a követség alkalmazottainak. Január 25-én innen rabolták el Max Maier és Hans Feller svájci ügyvivőket a szovjet katonai elhárítás emberei.

Kilátás Carl Lutz irodájából. A Szabadság tér bokraira 1944. december 20-án az V. kerületi nyilas pártszolgálat öt személyt akasztott fel, megtorlásul azért, mert 18-án ismeretlen tettes lelőtt a téren egy nyilast. A kivégzés barbár módon történt, az áldozatokat lábuknál fogva húzták le azért hogy megfulladjanak.

A Szabadság tér közepén látható irredenta virágágyás – ma a szovjet hősi emlékmű áll helyén.

Lutz magyar, amerikai és lengyel katonatisztek társaságában a siklósi várban kialakított internálótáborban 1944 január-február között. A várban 1944-ben a honvédség internálótábort működtetett, miután Batthyányi Lujza az év elején a várat eladta a magyar államkincstárnak.

Carl Lutz a bicskei hegyikastély bejáratánál kocsijával és sofőrjével 1944 nyarán. A bicskei hegyikastélyt Batthyányi Kázmér építette magyartanárának, teljhatalmú intézőjének, Nagy Károly csillagásznak, akinek csillagászati kutatásait is finanszírozta. Az épület a XX. század első felében a Stéger család tulajdonába került, ők ajánlották fel a svájci követségnek, azt remélve hogy a követség védelme alatt átvészelhetik az 1944-es évet. A család sorsát nem tudtam felderíteni, az azonban biztos, hogy Carl Lutz Edmund Veesenmayer német teljhatalmú megbízottnál, valamint Adolf Eichmannál is eljárt a család kiszabadítása érdekében.1944 december végétől 1945 január végéig a kastély a német és szovjet csapatok között többször is gazdát cserélt. Birtoklásáért különösen elkeseredett harcok folytak, miután az „Wiking“ 5. SS-páncéloshadosztály Fritz Darges által vezetett harccsoportja január 5-én visszafoglalta a kastélyt. Darges ezért a tettéért 1945. április 5-én a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. A harcok során a kastély szinte teljesen megsemmisült, a mellette épült csillagvizsgáló és mauzóleum is súlyos sérüléseket szenvedett.

A Werbőczy utca 1. egyik belső tere. Az épületet 1774 után nyerte el ma is látható homlokzatát. Több tulajdonosváltás után a báró Hatvany család szerezte meg, ők adták el1922-ben Nagy-Britannának. A vétel oka az volt, hogy korábban nem létezett budapesti brit követségi rezidencia. Az új tulajdonos jelentős neobarokk átépítást végzett az épületen. Belső berendezései az ostrom alatt és kisebb részben utána szinte teljesen megsemmisültek. Jelenleg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal székháza.

Lutz és jobbján neje a követség PTT (Post, Telefon, Telegraf) kisbuszában egy kiránduláson a követség alkalmazottaival valahol Magyarországon.

A követség PTT busza a Werbőczy utcai épület hátsó udvarán egy, az övcsatja és zubbonyzsebei illetve sapkája alapján bolgár katonával az ostrom után. Valószínű rejtély marad hogy hogyan kerülhetett ez a katona ekkor ide? A busz két épen maradt ülését Lutz kiszerelte és magával vitte 1945 április 4-én, amikor vonattal Törökország felé elhagyta az országot. A két ülés talán itt tette a legnagyobb szolgálatot, mivel a harmadosztályú vagonban ez számított a legkényelmesebb, ágynak is kihajtható ülésnek. Lutz útja alatt egy terhes nő ezeken az üléseken hozta világra gyermekét.

Lutz neje a Gellérthegy lépcsőjén 1942-1944 nyara között.

Ugyanabból a szögből néhány évvel később. Lutz a Gellérthegyről 1949 nyarán a romos Tabánt nézi. Időközben a rác templom tövében összegyűjtött harckocsironcsokat már elszállították, a robbanási krátereket betemették, de a háborús sebek az épületeken szembetűnőek.