A babaszobából üdvözlettel: a századforduló lányai
A nadrágot húzó nő, vagyis egyelőre csak színésznő a nemi szerepcsere egyszerre izgató és fenyegető jelképe volt a századfordulón. A színház közönsége nemcsak véletlenül láthatott meg egy-egy kivillanó bokát, hanem több felvonáson keresztül megbámulhatott olyan domborulatokat, amelyeket hétköznapi helyzetekben nyilvánosan sohasem. Ezekben a színházkasszát feltöltő sikerdarabokban ráadásul két nő alakított szerelmespárt, ami tovább borzolta a korabeli kedélyeket. A cvikkeres, cilinderes Hegyi Aranka (1855–1906) életét és pályáját sok nehézség kísérte. Ugyan cigány származása ellenére együtt emlegették tehetségét és népszerűségét Blaha Lujzáéval, Pálmay Ilkáéval és Küry Kláráéval, mégis elfeledve és nyomorban halt meg.
(Fotó: GGAABBOO / FORTEPAN)
A felelősen gondolkodó úri szülők igyekezetét bizonyos határig elismerte a társadalom, amikor lányaik kezébe kenyérkereső foglalkozást adtak, ha esetleg pártában maradnának vagy a család később rájuk szorulna. De a túlművelt lány sokszor a fiús mamák réme lett. „Csak nem akartok leányotokból professzort csinálni! Ő nem lesz a mi fiainkhoz való!” – riogatták a nőnevelő Veres Pálnét. A parlamentben is többen vizionáltak ijesztő társadalmi mételyt 1907-ben, amikor már kétszáz női hallgató volt az egyetemeken. „Vajon az így okvetlenül keletkező diplomás női proletariátus nem fog-e reánk újabb bajt hozni? Jelentkezik az új női typus […], amely közel lesz majdnem a női szörnyeteghez…"
(Fotó: Saly Noémi / FORTEPAN)Közös fotón a régi és az új világrend: „ők már másfélék!” Nemcsak házitündérkisasszonyok, lehet belőlük tanár vagy patikus, és szabad a szerelem is: „ráér erre a fényűzésre, nem kell férjhez szaladnia a kenyérért…”
(Fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)
Rovataink a Facebookon