Amikor még szabályozni kellett a budapesti úttesten a szánkózást

1907 decemberében különösen erős havazás sokkolta az országot, hogy a tömegközlekedés megszűnt. "A budapesti halandók csütörtökön reggel arra ébredtek, hogy nemcsak nagy havazás van, de a villamosok és az omnibuszok sem állanak rendelkezésükre, így aztán az óriási többség gyalogolni volt kénytelen, mert vajmi kevésnek adatott osztályrészül, hogy kétlovas kocsiba üljön és háromszoros taksát fizessen. Olyanok még akadtak volna, akik az egy- lovasokat vették volna igénybe, dehát a konflisok nyomtalanul eltűntek, mint a decemberi nagy havazások idején, amikor szintén nem mutatkoztak. Ezt különben okosan tették, mert az utcákat meg- fekvő hatalmas hótömegeken át ezer métert sem tudtak volna tenni. A kényelemhez szokott budapestiek tehát az apostolok lovait vették igénybe s az egy órai utat két óra alatt tették meg, mert minden két- lépés után egyet visszacsúsztak" - írta a Pesti Hírlap 1907 februárjában. A Fővám tér, a Szabadság (Ferenc József) híd pesti hídfője, balra a Fővámpalota látható 1907-ből a képen. (Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór Cége / FORTEPAN)

Még mindig 1907-ben járunk, a Vörösmarty téren szorgos hómunkás dolgozik, szemben a Váci utca torkolata látható. "Az óriási mennyiségű hó eltakarítása nagy gondot okoz a főváros köztisztasági hivatalának. Szerda estétől kezdve 2100 rendkívüli és 806 állandó munkás dolgozik a hó eltakarításán. A köztisztasági hivatal újabban ismét 120,000 koronát kért a költségekre. A hó eltakarítása következtében igen sok munkás gyűlt össze, hogy felajánlják magukat. A munkásokat azonban bujtogatók felizgatták, hogy ne dolgozzanak a rendes napibérért, hanem követeljenek nagyobb fizetést, mert a villamos társaságoknak és a fővárosnak szüksége van reájük. A bujtogatók elérték céljukat, amennyiben a munkásak között csakhamar elégedetlenség támadt" - írja a Pesti Hírlap újságírója 1907 februárjában. (Fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)

Áradt a Duna a Lánchíd közelében 1940-ben, és talán éppen a fotón a Lánchíd közelében álldogáló gyerek mögött nyugodott a víz mélyén Kató, a nagy médiafigyelmet befutó kotrógép. Pár hónappal a zord tél után, májusban emelték ki egy csomó bámészkodó előtt Katót, a kotrógépet a vízből, ami még a jégzajlások idején csúszott a folyóba. "A Ganz-hajógyár óriási emelődaruja sáros, rozsdás alkotmányt emelt a magasba. Nemsokára tisztán kibontakozott a vastag drótköteleken és emelő láncon magasba vont kotrógép, a „Kató" körvonala. A kotrógép még a tavaszi jégzajlás idején szabadult el Vácról és jégtáblák sodra egész a Lánchídig sodorta, A budai hídfőnél azután megakadt egy gödörben és elmerült. Leszállt a vízbe a Ganzhajógyár búvára, Szulyovszky Rezső, aki a 11 méter mélységben a nyolctonnás kotrógépet megláncolta, horgot akasztott rá, A kiemelés munkálatai reggel óta, tartottak. Egy ízben a daru csigájáról lecsúszott a drótkötél és emiatt késett a kotrógép kiemelése. Az esti órákban már el is vontatták a „Kató"-t, munkások kiásták belőle a sarat, megtisztították és amint hírlik, árverés alá kerül a váci partokhoz hűtlen kotrógép" - számolt be 1940 májusában a Népszava. (Fotó: FORTEPAN)

1935-ben boldogan szánkóznak a budapestiek, talán nem is tudják, hogy milyen borzalmas szánkóbaleset történt ugyanebben az évben Szentesen. Így számolt be a tragédiáról a Kis Ujsag 1935 januárjában: "Csákvári Bálint szentesi tanyai gazdálkodó felesége, Lajos nevű fia és Váci Eszter hajnalban szánkón a szentesi vásárra akartak menni. A sűrű ködben a lovakat hajtó Csákvári Lajos nem az ármentesítő társulat belvízlevezető csatornája felett levő hídon hajtotta át a lovakat, hanem eltévesztette az irányt és belehajtott a mély csatornába. Csákvári Lajost és Váci Esztert összeroncsolt testtel, holtan szedték ki a szánkó alól. Csákvári Bálintné még élt, amikor felfedezték a szerencsétlenségét, de néhány perccel később ő is meghalt." (Fotó: Torjay Attila / FORTEPAN)

Vigyáztak a hómunkások egészségére az ötvenes évektől, legalábbis a Magyar Közlöny 1952-es határozata szerint a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának rendelete szerint az alkalmi hómunkásoknak is járt már biztosítás. "Az államigazgatás szervei, az államhatalom helyi szervei, valamint üzemei, végül a magyar posta és a közforgalmú vasutak által alkalmazott alkalmi hómunkások üzemi baleset vagy foglalkozási betegség által öltözött munkaképességcsökkenés vagy megrokkanás esetében baleseti járadékra, illetőleg rokkantsági nyugdíjra jogosultak." A fotó 1951-ben a Corvin téren, a Budai Vigadó előtt készült. (Fotó: Dobóczi Zsolt / FORTEPAN)

1959 decemberében enyhének számított a tél, mégis rengetegen szánkóztak a Tabánban. "Minden íratlan időjárási szabályt felrúgva köszöntött be december elején — igen szélsőséges értékekkel — a tél. Bár mindenütt várták, keménységével meglepte a világot. Nálunk csekély havazással érkezett, délről, a Duna völgyéből. Míg Európa-szerte ítéletidőről érkeznek a jelentések, az országban viszonylag enyhe az idő. A Kárpátoknak köszönhetjük " - írta a Népszava 1959 decemberében. (Fotó: Nagy Gyula / FORTEPAN)

1958-ban a Ludas Matyiban jelent meg a Szánkó című glossza: "A kis Pistike felszállt a Hűvösvölgy felé tartó villamosra. Kezében szánkó volt, amelyet a villamos pótkocsijának peronján helyezett el. Abban reménykedett, hogy azon a tájon még van hó, szánkázhat. - Kérek egy gyerekjegyet - nyújtotta át a 35 fillért a kalauznak. - A szánkóért is fizetni kell, - így a kalauz. - Jaj, nem hiszem, hogy van annyi pénz nálam. Egy húsz- filléresem biztosan van. Tessék egy picit várni, - sápadt el a gyerek. Kotorászni kezdett a zsebében és végre előhalászott egy 20 és egy tíz fillérest.» A kalauz zordonan várt. És a gyerek tovább keresgélt zsebeiben. Végre felderült az arca: megtalálta a hiányzó ötfillérest. Diadalmasan nyújtotta 'a pénzt: - Tessék, itt a 35 fillér a szánkóért... A kalauz ridegen válaszolta: - A szánkóért teljes jegyet kell fizetni, hetven fillért! A gyerek kicsit sírós hangon, de azért elég határozottan kiáltott fel: -- De hiszen én a szánkót tavaly kaptam! Az még nincs tíz éves! Az utasok persze kifizették a kilenc éves gyerek egyéves szánkójának vitcldíját és Pistike negyedóra múlva már vígan ródlizott a hűvösvölgyi porhóban". A fotón 1958-ban az Andrássy út (Népköztársaság útja) látható a Kodály körönd felé nézve, balra a Vörösmarty utca. (Fotó: Lencse Zoltán / FORTEPAN)

A világ első téli gumiját 1934-ben gyártották (a finn Nokian téli gumija a Kelirengas névre hallgatott), és kezdetekben főleg teherautóknak szánták a csúszós utakra, írja a Wikipedia. Úgy tűnik, a téli gumi létezéséről az 1964-ben a Perényi Zsigmond utca az 50. előtt felborult autó tulajdonosának egyáltalán nem volt tudomása. (Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10 / FORTEPAN)

A fotón látható tehertaxik 1965-ben a Károly (Tanács) körúton fuvaroznak éppen, abban az évben, amikor a sok száz budapesti tehertaxi összesen 25 millió kilométert tett meg. Legalábbis ezt az adatot írta a Budapest lap újságírója a tehertaxizásról szóló átfogó, 1966-os cikkében. "Összehasonlításul: Valerij Bikovszkij szovjet űrhajós nyolcvanegyszer kerülte meg a földet, és 3 340 000 kilométert száguldott a világűrben. A FŐSPED gépkocsijai ennek több mint hétszeresét futották! A 25 millió kilométer több mint hetvenszerese a Föld-Hold távolságnak!" - fogalmaz a lap. (Fotó: Magyar Rendőr / FORTEPAN)

Viszonylag enyhe február után viharral, hóval érkezett 1971-ben a március. A pesti alsó rakpart a Parlament előtt járművekkel járhatatlanná vált. (Fotó: Uvaterv / FORTEPAN)

1965-ben 47 ezer szánkó került az üzletekbe a Népszabadság december 2-i cikke szerint. "Ebből 12 ezer karfás a legkisebbek részére. Újdonságként említhetjük meg az idén először forgalomba hozott 13 ezer összecsukható, fémből készült szánkót, amely 158 forintért kapható" - írja a lap. A Tabán szánkópályáján még 1971-ben is használhatták a 65-ös összecsukhatós szánkókat. (Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN)

Majd ha fagy.. címmel közölt cikket 1972-ben a Jövő mérnöke nevű műegyetemi lap, az írást a rettenetes hóviszonyok ihlették. "Csodálatos időzítéssel majd’ méteres hótakaró hullott az országra, így „büszkén” állíthatjuk, hogy: az évszázad legkeményebb telét éljük át. E kétes „büszkeségünkkel” sajnos rengeteg gond szakadt a. nyakunkba. Az országos problémákról napákig beszélgettünk, de az, egyetem se maradhatott ki az égi ajándékból, hiszen sokáig csak gyalogsági ásóval lehetett utat vágni a derékig érő hóban! Az egyetemi hóhelyzet szakértője Walkó László, az üzemeltetési és karbantartási osztály vezetője kicsit gondterhelten emlékszik vissza a nehéz időkre. A gyors reagálásiak köszönhetően (már a hó- ,szakadást, követő napon megalakították az egyetemi „válságstábot”). nagyobb fennakadás nélkül sikerült átvészelni a hideg támadását" - írja a cikk. A fotón a Műegyetem K épületének sarkánál található padoknál olvasgat valaki 1972 telén. (Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN)