A múlt század legszebb elrontott képei
Megdöbbentő, hogy amikor ezek a művészire sikeredett képek készültek, még a Paint sem létezett. Képszerkesztőnk a Fortepan kettős expozíciós képeiből csodálatos darabokat válogatott össze, amiket elemezve egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ennyire erős mögöttes tartalommal, hatással bíró, elgondolkodtató, de a képzeletünknek is teret adó képeket direkt csak a legnagyobb művészek tudnának készíteni. Pedig ezek mind csak átlagos, beállított fotók lettek volna, maximum kordokumentumok, de a technika ördöge művészetet kreált belőlük. A Photoshop előtti időkben a kettős expozíció nem egy szerkesztési lehetőség volt a képszerkesztő programban, hanem egyszerű hiba: olyan filmkockára exponáltak új képet, amin már volt egy másik fotó. Elrontott fotókról van szó, amik pont azért kerültek felszínre, mert elrontották őket. Nézzük, milyen remekműveket sikerült így létrehozni az 1930-as, 40-es, 50-es vagy 70-es években.
Elsőre szomorúnak hat ez a kép, egy könnyes szemű baka 1941-ből, a háborús időkből. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy egy nő van-e a felső képen, a pöttyös blúz miatt gondoltam erre, és azt hittem, egy szerelmes pár montírozódott egy képre az örökkévalóságnak véletlenül, egy búcsúzkodó katonát láttam bele a szerelmével, és ezen teljesen elérzékenyültem. De aztán ahogy a felső arcot néztem, inkább férfias vonásokat fedeztem fel rajta, sőt, lehet, hogy maga a katona az civilben. Ezen még jobban meghatódtam, mert a komor, távolba révedő katonaarcot egy mosoly oldja fel, ráadásul a mosoly pont a katonasapka árnyékában válik láthatóvá, és felülírja az egész kép hangulatát. Még az is elképzelhető, hogy egy anya gyengéd, beletörődő mosolya került a képre, amiben megbújik a frontra induló fia iránti imádat, némi erőltetettség és a remény, hogy majd csak lesz valahogy. Mivel leírás nem maradt fent arról, hogy a képen kik szerepelnek, csak az alkotó, Vargha Zsuzsa neve és az évszám, ezért csak találgathatunk, melyik megható verzió lehet az igazság. (Fotó:
Vargha Zsuzsa / FORTEPAN)
Ezen a fotográfián már nem kell túl sokat találgatni. A kor férfiideáljára, Jávor Pálra hasonlító alak és egy hozzá illő menyecske a képen együtt mehetett a háborúba. A technika ördöge felrakta az asszonykát a MÁVAG gyártmányú 38M Toldi I.-es könnyű harckocsira. A nagyon szép, kedves nő szeretetet sugárzó arcával ellensúlyozza a lehorgasztott fejű, magányos katonát és a háború brutalitását jelképező tankot az gyengéd női érzelmek szépségével. A honvágyat ennyire jól egy képen sem tudták ennyire jól kifejezni, és az is biztos, hogy különleges szerelmes párról volt szó, hiszen most 2018-ban is őket nézzük 1941-ből itt, az Indexen. (Fotó:
LUDOVIKA / FORTEPAN)
Ez egy 1933-es kép Velencéből. Hitler pártja ekkor jutott hatalomra Németországban, Mussolini pedig már 10 éve diktátorkodott Olaszországban. Az Antonio da Ponte által tervezett Rialto hídról készült képre a velencei Szent Márk téren lévő Dózse palota oszlopai, és az alattuk sétáló emberek kerültek rá véletlenül. Így most ők a vízben járnak, a fejük még kint van a vízből, átmegy rajtuk rajtuk egy gondola, rajtam pedig ezer gondolat. Az egyik, hogy ezt a képet a MOME média design szakán tanítani lehetne majdnem száz évvel a készülte után. A kép jobb szélén látható világos rész miatt pedig el lehet gondolkodni, hogy melyik vajon kép készült előbb, hiszen a hidat a fehér rész kitakarja. (Fotó:
Szathmáry István / FORTEPAN)
Vidámabb vizekre és időkbe evezünk át, két szuperjó nőt mutatunk 1951-ből a tengerparton. Ezzel a hajjal biztos nem buktak le a víz alá, így legalább teljes pompájukban maradtak meg az utókornak a hölgyek (ha nem ugyanaz a két szereplő). Érdemes még a korabeli fürdőruhadivatról szót ejteni, a sportos alkatú, álló női alaknak ugyan nincs mit takargatnia a testén, mégis a nyakig felhúzott fürdőbugyit választotta az üdüléshez. A felsőrész már egy megengedőbb korszak előhírnöke. A pöttyös kendő pedig valószínűleg a széltől óvta az ülő nő befodorított haját. Nem tudni, a két nő milyen viszonyban volt egymással, de ezt a pillanatot mindketten nagyon élvezték, és mi is. (Fotó:
FORTEPAN)
Megint egy nagy ugrás, ez már 1972, és a fiatal, shortos lány egy Altissa Box márkájú fényképezőt próbálgat, ami már akkor is retrónak számíthatott, mert 1951-ben kezdték gyártani a típust. Ezt a kedves próbálkozást örökítette meg a fotós, aki akkor még nem sejtette, hogy fejjel lefelé lógó pár is közbelép majd, akiknek egy fán vagy csónakrúdon kapaszkodva sikerült meghekkelniük az egyszerű képet. (Fotó:
FORTEPAN)
Ez a kép már inkább hármas vagy négyes expozíciónak tűnik, ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza. A MÁV felirat segít abban, hogy az egyik képen vonaton utazó család van, de mivel a kicsi kutya sokkal nagyobb, mint a kép bal oldalán található alakok, ezért így ez már kettőnél több képnek tűnik. A legfeltűnőbb a jobb sorsra érdemes kis házőrző, aki szelíden figyeli a fotóst, gazdái a kép másik végében pedig nem is sejtik, hogy épp fotózzák őket. A vonat ablakából mosolygó kislány pedig nagyon is jól tudja, hogy ez egy jó kép lesz róla 1940-ből. (Fotó:
Győző József / FORTEPAN)
És ezt így hogy?! - villan be a kép láttán a Tornóczky-féle szállóige. Hogy kerül a rövidnadrágos nő a fára a bicikliről?! Milyen varázslat ez? A válasz a kettős expozíció, és hogy nem is biciklis. A legjobb pillanat a kép vizsgálata közben az, amikor egyszer csak felsejlik a biciklit fogó férfialak az X lábaival, sörhasával, utána pedig meglátjuk, hogy a nő nem is szénarakáson ül, hanem egy vízparton, a vízben visszatükröződik az alakja. A talány megoldódott, az egyik képen a fa előtt a biciklis férfi áll, mögötte egy épülettel, a nő pedig nem fán, hanem egy vízparti hangulatképen szerepelt eredetileg. (Fotó:
Eperjesi Gyula / FORTEPAN)
Családi portré a javából. Jancsika (nevezzük így) úgy döntött, jön, lát, és teljesen leuralja a képet. Felmászott a legmagasabb pontra, de még ez sem volt neki elég, az egész képen ő akart szerepelni, csak végül a fejét nagyban kitakarták a család női tagjai. Egy igazi rosszcsont ez a Jancsika, és nagyon hasonlít a nagymamájára. 1936-ban készítették róluk ezt a két képet. (Fotó:
FORTEPAN)
Szédületes lett a kislányról készült dupla fotó, gyorsan megkapaszkodom az asztalban. 1951-et írunk, de pózolni már akkor is tudtak. Az erősen szédítő hatást azzal érte el a kép elrontója, hogy a parkban ülős kép nagyon ferde lett, az elforgatott kislányportré pedig pont arra dönti meg a fejünkben a képet, amerre lejt a táj. (Fotó:
Dán Zsuzsanna / FORTEPAN)
Ezen az 1951-es képen egy vidám, kommunista pár szeretett volna teljes díszben tetszelegni, de egy pici gyerek belerondított az idilljükbe. Ráadásul ha jobban megnézzük, olyan, mintha a baba fegyvert tartana a nő fejéhez a kis hurkás ujjaival, biztos jókat nevettek, mikor előhívták ezt az elrontott fotót. (Fotó:
Dán Zsuzsanna / FORTEPAN)
Glázer Attila nagyszerűen sikerült kettős expójával Zuglóba repülünk 1941-be. A Szent Domonkos (később Récsei) autóbuszgarázst fotózta az Istvánmezei út felől nézve, tehát a mai Récsei Center így nézett ki teljes pompájában. A háttérben a Millenáris sporttelep lelátója látható. Az elforgatott képen pedig Steiger Rudolf szatócsüzlete látszik a Stefánia úton. Ennél többet egy képen nem is lehet elmondani Zuglóról. (Fotó:
Glázer Attila / FORTEPAN)
Ez az egyik kedvencem, erre varrjon gombot a kétezres évek médiaművésze, de akár el is bujdokolhat szégyenében, hogy ilyen jót sose fog tudni alkotni. A kép 1939-ben készült, de még a boldog békeidőket idézi, Budapest tündöklő korszakát, amikor még a Lánchíd kivilágítása is jobban nézett ki mint most. A büszke úr bizonyára kiélvezte az akkori Budapest adta összes lehetőséget a hedonizmusra, ez látszik az elégedett arckifejezésén. Már akkor ilyen elégedett volt, amikor még nem is tudta, hogy a legjobb elrontott fotón fog szerepelni. (Fotó:
FORTEPAN)
A gazdagon díszített karácsonyfa ezen az 1936-os bakin elsőre egy művészi torzításnak vagy satírozásnak tűnik. A fa alá került férfi csoportkép tiszteletre méltó tagjaiból pedig csak néhány szerencsésnek sikerült rákerülnie a fotóra. A bandzsító kisbaba arckifejezése pontosan tükrözi azt, amit ennek a képnek a láttán érezhet a műértő. A kor két világa, az otthon gyereket nevelő nő és a klubban networkölő férfiak sose kerülhettek volna egy képre, ha nincs az a fránya kettős expó. (Fotó:
Kurutz Márton / FORTEPAN)
“A testépítő fiú és a méltán büszke mama” című kép 1938-ból. A férfi alak jól sikerült feszítése és a sokat látott nő Mona Lisa-mosolya különleges kettősséget visz a képbe. Mintha azt mondaná a mama, “jól van, kisfiam, nem hiába neveltünk téged a legféltettebb gonddal, de azért nem kéne félmeztelenül mutogatnod magad.” A képen lágyság és a keménység véletlenszerű találkozása garantáltan meglágyítja a kép nézőjének szívét. (Fotó:
FORTEPAN)
Az utolsó képünk egy erotikus próbálkozás 1950-ből, ami szerintem jobb lett, mint amire számított a fotós. A két mozzanatból lejön, ahogy a kissé szégyenlős díva próbálja a legmegfelelőbb arckifejezést megtalálni rejtett bájai felfedéséhez. Mindkét képen ugyanabba az irányba néz, a fotós ezt tarthatta a legszexibb tekintetnek, amitől esetleg elgondolkozunk, vajon miről álmodozik a nő. Magam előtt látom a jelenetet, ahogy a kíváncsi fotós meggyőzte a nőt, hogy ezeket a képeket soha senki nem fogja látni rajtuk kívül, a nő elhitte, ezért bátran megmutatta egyik keblét. Végül mégis az interneten kötött ki a kettős expozíció kedvelői miatt, remélem, nem bánja. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Rovataink a Facebookon