Ma már temetik, régen démonként rettegték a rádiót

A Magyar Rádió tíz évvel korábban, 1925. december elsején, szólalt meg először hivatalosan, este nyolckor avatóünnepséggel, majd hangversennyel indult az adás, amely során Demény Károly államtitkár három nyelven (magyarul, franciául és angolul) szólt a hallgatókhoz. “Megcsendül a magyar dal, a hangjegyek tömlöcéből diadalmasan száll a magasba a magyar zene, hogy helyet kérjen és kapjon az egész világ rádiószerkezetében. S mi magunk is kitárjuk lelkünket a felénk hullámzó kultúrhatások előtt. Nem ijedezünk és nem félünk. Nem állítunk légi rendőrt a gondolatok messzi vándorai elé, mert bízunk abban, hogy senki az emberi tudás e gyönyörű eredményét nem kívánja nemzete lelkének megrontására felhasználni” – fogalmazott médiaoptimistán dr. Vass József miniszterelnök-helyettes is az induláskor.

A magyar rádiózás hajnalán a műsorkezdés általában felolvasással kezdődött délután háromkor, majd öttől zenés műsor következett, kamarazene, héttől pedig hangverseny a stúdióból vagy közvetítés az Operaházból és a Zeneakadémiáról. A hívójel a Nagy Bercsényi Miklós című kuruc nóta kezdőmotívuma volt. Szalay Zoltán, a későbbi Magyar Sajtófotó Kiállítás megálmodója, 1954-ben, 23 évesen, lett fotóriporter, majd 1958-tól 1988-ig a Rádió és Televízió Újság szerződéses fotóriportere volt (közben főállásban a Főfotó riportosztályán, majd 1964-től a Tükörnél dolgozott), tehát három évtizeden át dokumentálta a rádió mindennapjait. A Magyar Rádió hetilapja csupán két évfolyamot élt meg Rádió Újság néven, majd miután 1957 augusztusában a Magyar Rádió nevét kormányrendelettel Magyar Rádió és Televízióra változtatták, a lapot is átkeresztelték, Rádió- és Televízióújság néven futott tovább.

Szalay így írt a három évtizeden át tartó munka kezdeteiről: “Megfelelek, szerződést kapok (havi 950 Ft), de továbbra is a Fővárosi Fotó riportosztályán dolgozom. Tanulok. Újságíró Iskola, állandó posztgraduális képzésem a Rádió pagodájában. A különböző asztaloknál tanulom meg a szakma elméletét, gyakorlatát. Nagyon nagy iskola.” Szalay Zoltán 1958-tól 1988-ig – egy pezsgő időszakban – dolgozott a lapnak, az itt töltött 30 év alatt pedig mintegy tízezer kockát fényképezett. Ezekből a felvételekből válogattunk.