Barbjerik Ferenc 1920-ban született Miskolcon, gyerekkoráról keveset tudni. Tizenkilenc éves volt, amikor kitört a második világháború. Szülei szerették volna, ha ügyvéd lesz, de csak egy évet járt egyetemre. A negyvenes években kapta meg a behívóját, a hagyatékot gondozó unoka szerint híradós volt. A háború után nem sokat mesélt erről az időről, az amerikai és a francia hadifogságról is csak egyszer. Alakulatuktól szándékosan lemaradva egy ausztriai kisváros főterén kerültek amerikai hadifogságba, itt kóstolt először nescafét, rendes ételt kaptak és a háború vége után munkájukért fizetséget. Az ezt követő francia hadifogságban földbe ásott gödörben aludtak, éheztek. Fotózni nem tudott, naplót írt és verseket. Aztán valahogy hazakerült. A Magyar Újságírók Országos Szövetségénél (MÚOSZ) tagdíjszedéssel kezdte, majd munka mellett tanult, és főkönyvelőként ment nyugdíjba.
A harmincas években kezdett fotózni, leginkább a családot, szerelmét (aki később a felesége lett), de van kép légvédelmi fülelőberendezésről, és az utazásairól Kassára, Kolozsvárra. A háború után Forte filmekre fotózott és Forte papírokra dolgozta ki a képeit. Ezekből a nyersanyagokból még jutott fotózással foglalkozó unokájának, Kőhidai Szabolcsnak is. Ő már az üldögélős, csendes nagyapára emlékszik, aki nem beszélt sokat a fotóiról sem. Saját világában élt, amelyhez hozzátartozott a sok régi fotóskönyv, újságból kivágott képkompozíció, a katalogizált kis műhely, ahol minden szögnek, csavarnak, öngyújtóalkatrésznek szigorú helye volt, és ahol szívesen bíbelődött órák, más elromlott szerkezetek javításával.
Hogy a 2002-ben elhunyt Barbjerik Ferenc miért kezdett fotózni, vagy mi vezette, amikor egy-egy képét elkészítette már nem fogjuk megtudni, de maradt utána sokezer negatív, kidolgozott kép és dia. Ezek közül több mint 700 kép látható a Fortepanon. És rajta a nagyapa világa.
Barbjerik Ferenc és későbbi felesége, Lasztoméry Kamilla. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Légvédelmi fülelő berendezés a harmincas évekből a majdani Népstadion területén. A háttérben a Stefánia út házsorai. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Lányok a harmincas évekből. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
1958-ban bármi megtörténhetett. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Strand, lépcsők, mélyvíz, harmincas évek. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Hullámok, ötvenes évek. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Barbjerik Dorottya és Judit, Barbjerik Ferenc két lánya 1961 körül. Judit olvas, Dorottya bújik. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
A fotó a magyar ebtenyésztők Országos Kutyakiállításán készült 1964-ben. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Barbjerik Ferenc a két lányával, 1949 végén a Dessewffy utcai lakásban. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Fentről le a hatvanas években. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Pénzszámolás 1949-ben. A helyszín valószínűleg a MÚOSZ Andrássy úti irodája, ahol Barbjerik egészen nyugdíjazásáig dolgozott. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
A jobb oldali kislány Barbjerik Judit, ötvenes évek. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Erzsébet (Lenin) körút a Royal Szállótól az Oktogon (November 7. tér) felé nézve az ötvenes években. Az előtérben Barbjerik Dorottya. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Az álmos hatvanas évek. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
A Tipográfia Vállalattal szervezett kirándulások egyikén a hatvanas évek elején. Középen Barbjerik Judit áll. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
A lapok mögött Barbjerik lányai és középen felesége, Lasztoméry Kamilla. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Az éberség elveszett a hatvanas évekre. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
A kép valószínűleg Sajókazán készült, egy rokon udvarán. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Parkban, 1963. (Fotó:
Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon