Mindegyik krematórium teljes gőzzel működött
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fortepan cikkek
Lili Jacob Meier egyike volt azoknak a magyaroknak, akiket 1945. április 11-én az amerikai csapatok felszabadítottak a buchenwaldi koncentrációs tábor megszállásakor. A kárpátaljai fiatal lány indulás előtt meleg ruhákat keresett, ekkor talált rá az SS-őrök elhagyott szállásán egy fotóalbumra. Benne az első kép szülőhelyének rabbijáról készült Auschwitz-Birkenauban. A további mintegy kétszáz fotó a deportált magyar zsidóság halálmenetét örökíti meg: a transzportok érkezését a tábor rámpáira, a válogatást, hogy ki élhet és ki nem, a munkaképesek csoportba állítását, és a gázkamrák előtt mit sem sejtve várakozó halálraítélteket. A megsemmisítés folyamatának képeit feltehetően az SS két embere, Ernst Hoffmann és Bernhard Walter készítette 1944 májusában. Ez a legnagyobb összefüggő képanyag, ami Auschwitzból fennmaradt. A tábort ma hetvennégy éve szabadították fel a szovjet csapatok, január 27-e ennek emlékére a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja.
1944 májusában nagy előkészületek zajlottak a Birkenau táborban az SS alezredes, Rudolf Höss parancsára. Őt bízták meg a magyar zsidók megsemmisítésével: halottégető gödröket ásatott, megnövelte a munkacsapatok létszámait, és megparancsolta azt is, hogy fejezzék be a közvetlenül a krematóriumokhoz vezető sínpár és rámpa építését. Ide érkeztek meg 1944 májusának elején az első magyar zsidótranszportok, ezzel pedig elindult az úgynevezett Höss-akció. A fotót a vagon tetejéről készítették, a háttérben magaslik a két krematórium egy-egy kéménye. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Az érkezők a zsúfolt vagonokból kilépve a vonatok mellett gyülekeztek. Még fogalmuk sem volt arról, hogy egy halálgyárba érkeztek, amit legtöbbjük nem él túl. 1944 májusa és júniusa között körülbelül 250 ezer magyar zsidót vittek Auschwitzba. Bár Horthy Miklós július 7-én leállítatta a transzportokat, addigra már közel 435 ezer magyar zsidót deportáltak a táborba. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Erről az időszakról az egyik SS-vádlott így beszélt a frankfurti Auschwitz-perben a hatvanas években: „Auschwitz kihasználtsága 1944 tavaszán érte el a tetőpontját. Átlagosan tízezer ember érkezett naponta Birkenauba. Mindegyik krematórium teljes gőzzel működött. Ez ebben a formában eddig még Auschwitzban is példa nélkül állt” – idézi őt Peter Moses-Krause az albumról írt tanulmányában. A fenti fotón néhányan az otthon sebtében bepakolt kis zsákokat fogják, még azt gondolhatják, szükségük lesz rájuk. A sárga csillag április 5-től kötelezően ott virít a ruhákon. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Eleinte a sínek sem értek el a Birkenau táborig: a foglyoknak a fő táborból, az Auschwitz I-ből gyalog kellett megtenniük a néhány kilométeres utat. De tudták, hogy a rengeteg magyar deportálására jobb módszerek kellenek. Sokan még így sem jutottak el a táborig élve: meghaltak a hőségben, a zsúfolt és levegőtlen vagonokban. Amint megérkeztek, a nőknek és férfiaknak külön sorokban kellett felsorakozniuk. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A megérkezés után jött a szelekció. A rámpán sorakozó emberek sorsáról SS orvosok és felügyelők döntöttek: tovább élhet-e az előttük álló ember vagy sem. Néha pillanatok alatt határoztak egy emberi életről: a betegeket, az öregeket, a gyerekeket, a láthatóan munkaképteleneket rögtön kiállították, őket balra küldték. A többieket, az egészséges, munkára képes embereket tartották értékesnek, akiket jobbra irányítottak. A fenti kép hátterében, a kerítés mellett húzódó út az úgynevezett Lagerstrasse, ez volt a tábor fő útvonala. A tömegben csíkos ruhás embereket is látni: rabok voltak ők is, akiket arra kényszerítettek, hogy az újonnan érkezőket irányítgassák. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A folyamat higgadtságát igazolja, hogy egy ember arcán sem látunk ijedtséget vagy félelmet. Egyszerűen senki nem tudja, hogy mi vár rájuk. A fenti képen éppen a soron következő zsidó férfit vizsgálják át. Az előtérben elhaladó nőt, név szerint Lajtos Gizit, valószínűleg munkára alkalmasnak találták. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Az Auschwitz-album magyar kiadásában néhány embert azonosítottak a fotókról. Itt balról jobbra: Kalos Zoltán, akinek a felesége élte túl a tábort, ő maga nem; Hegedűs Henrich, ügyvéd, szintén meghalt; Dr. Lázár. (Fenyves Katalin – Kőbányai János: Az Auschwitz-album, ha magyar) (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A képen látható két kisfiú Lili Jacob két öccse: a tizenegy éves Zril és a kilenc éves Zeilek. Megérkezésük után mindketten a gázkamrában haltak meg. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Zsidó nők és gyerekek várakoznak a platformon. A kép jobb szélén álló csíkos rabruhás férfi a „Kanada munkacsapat” egyik tagja, akiknek a tömeg irányításán kívül az is feladatuk volt, hogy összeszedjék a platformról az emberek holmijait. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Zsidó férfiak, háttérben a vagonok és halomra pakolt zsidó-tulajdonok. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Az album magyar kiadása szerint a fotó közepén álló nő, Rosenroch Sára (fekete kabátban, balról) túlélte Auschwitzot, majd Amerikában telepedett le. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A táborba érkező betegeket, időseket, gyerekeket és munkaképteleneket a kiválasztásnál balra küldték. Bár ők ezt nem tudták, ez egyet jelentett az azonnali halállal. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A halálraítélteket sétára kényszerítették: el a barakkok mellett, végig a kerítés mentén. A végállomás: a krematóriumok. Ők ekkor még úgy tudták, zuhanyozni fognak. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A krematóriumok vetkőzőkből, gázkamrákból és égetőkemencékből álltak. Ha épp telített volt a vetkőző, a gyanútlan halálraítélteknek a krematórium előtt, a nyírfaligetben kellett várakozniuk. A magyarul kellemes hangzású nyírfaliget vagy nyírfaerdő szavak jelentése németül Birkenau. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A munkaképesnek ítélt foglyok személyes holmijait elkobozták. A nőket és férfiakat külön csoportokban az úgynevezett Szaunához vezették, ahol leborotválták a hajukat, arcszőrzetüket, megmosakodtak, rongyos ruhákat kaptak, majd karjaikra sorszámot tetováltak. A továbbiakban a férfiak csíkos alsóba és ingbe, a nők zsákszerű ruhákba kényszerültek, utóbbiak fejükre kendőt is kötöttek. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
A táborba érkező zsidók személyes dolgait elvették, amiket a foglyoknak kellett a rámpáról összegyűjtögetni, majd azokat teherkocsik vitték az úgynevezett Kanada-szekcióba, ahol értékük szerint szortírozták őket. Attól fogva minden érték a Harmadik Birodalomhoz tartozott. Mire a munkával végeztek, a korábbi tulajdonosok legtöbbje már halott volt. A fenti képen egy SS-tag csípőre tett kézzel ügyeli a munkát. (Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
(Fotó:
Lili Jacob / FORTEPAN)
Az SS 1944 decemberében elkezdte kiüríteni az auschwitzi koncentrációs tábort, ekkor vitték át a tizennyolc éves Lili Jacobot is Buchenwaldba, súlyos betegen. Anyja, apja, öt fiútestvére, nagyszülei, nagynénje, öt unokatestvére meghalt Auschwitzban. Peter Moses-Kraus írja, hogy a nő által talált album borítója valószínűleg nem a képekhez készült: előbbi jóval régebbi, mint a fényképek. Ajánlójában ez állt: „Emlékül a Te Kedves és Felejthetetlen és Örökké hű Heinzedtől”. Az auschwitzi fotókat tehát feltehetően egy talált vagy egy fogolytól elvett albumba ragasztották bele. 1980 augusztusában, akkor már Lili Jacob Meierként az Auschwitz-albumot a jeruzsálemi holokauszt emlékközpontnak, a Jad Vasemnek adta. A táborban készült többi képet a Fortepanon nézheti meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon