Sosem volt ilyen éjszaka az Operaházban

Bankókkal hadonászó és a sütikre éhes hordaként rámozduló estélyis hölgyek, és a velük ellentétben halálosan nyugodt jegyszedők az Operában; a kamerának és a férjeiknek pózoló nők Ybl Miklós híres lépcsőin, kezekbe csúsztatott kezek, lapos és izgatott pillantások.

Kotnyek Antalról továbbra is alig tudunk valamit, pedig bemutattuk már híres színészekről szóló képeit és a privát fotóit is. Annyit lehet tudni róla, hogy mivel szülei nem akarták, hogy művész legyen, így elment fotósnak, és hogy továbbra is a művészetek közelében lehessen, a Film Színház Muzsika fotóriportere lett, de dolgozott az Ország-Világ és az Ez A Divat fotósaként is.

Az alábbi képeit 1961-ben, a Magyar Állami Operaházban készítette, ami önmagában semmiképp se lenne kivételes Kotnyek pályáján – csakhogy ezek a képek nem az előadásokon készültek, hanem előttük és utánuk, vagy ha alattuk, akkor a fotós nem volt a nézőtéren. Viszont ezen kívül semmi egyebet nem tudunk róluk. Így kénytelenek voltunk magunk kitalálni hozzájuk a történeteket.

(A szöveg az elsőtől az utolsó szóig fikció, és nincs valós köze a képeken szereplő, ismeretlen személyekhez. Ha valaki ráismerne valakire, attól elnézést kérünk.)

Ha annyit jár operába, hogy lehet, hogy soha nem tud válaszolni semmilyen kérdésre az előadásokról, futott végig a fiatalasszony agyán, nem először és nem is másodszor a házasságuk eddigi három éve és három hónapja alatt, pontosabban csak az utolsó évben, azelőtt még nem volt ez így, vagy ha így volt, neki legalábbis nem tűnt fel. Hogy lehet, hogy mindig olyan kipirult arccal jön haza, és engem úgy kerül, mint egy rossz cselédet. Lehet, hogy mégis igaza volt annak a kígyó Poltinnénak, aki még csak nem is titkolt élvezettel számolt be róla, hogyan hallotta a páholynyitogatóval pusmogni zárt ajtókról és valami repedtsarkú nőcskéről? Még azt is látta, sziszegte, amikor a zsebéből egy bankót húzott elő, és a jegyszedő tenyerébe csúsztatta, de ezt már úgy mesélte, hogy majd kicsattant a gyönyörűségtől közben, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy lásson megremegni. Hát nem is fog látni, arra várhat, amíg áll az az istentelen operaház.

(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Hát hiányzott ez nekem? Leéltem egy életet én vígan anélkül, hogy festett arcú bohócokat néztem volna valami fennhéjázós belvárosi palota hamiskás sóhajoktól párálló nézőterén, és leéltem volna azt is így, ami kevés még hátravan. De nem tudom én hogyan megmondani neki, hogy nem kell énvelem törődni, hogy nem én vagyok az ő gyereke még most sem, hogy egyedül maradtam, mert itt hagyott az én Ferencem, Isten nyugosztalja, akármilyen ember is volt, mégiscsak együtt öregedtünk meg. De ő, a lányom, azóta úgy sürög-forog körülöttem, mint egy pesztra, és most meg arra veri el a fele fizetését, hogy nekem megmutassa, milyen a nagyvárosi élet. Hát nekem nem kell ez a nagyváros, nekem nem kellett, hogy magukhoz vegyenek, hát nekem nem kell opera. De nem tudom én ezt hogyan megmondani neki.

(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Az én szívem még mindig úgy ugrál, mintha most lenne először, pedig egy éve már mindig, a prömiereken, amikor olyan élénk az egész nézőtér, hogy senki nem figyel arra a mi édesen sötét, verejtékes páholyunkra, és csak magunk vagyunk, és nem kell tartanunk semmitől, mert ő mindent már jó előre elintéz. Az én szívem már a lépcsőn úgy kalimpál, hogy nem bírom nem megszorítani a kedves jó Jolánka kezét, aki mindig elkísér, és olyan butácska a szentem, hogy mindent elhisz nekem, amit kitalálok arról, miért nem mellette ülök soha. Szép is lenne, ha gyanakodna, és bajt keverne, épp elég volt a legutóbb, amikor kiderült, hogy a Poltinnénak meg annak a tudálékos férjének is jegye van a prömierre. De nem hinném, hogy meglátott, és ha meglátna, se mondana semmit senkinek. Nem olyan az. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Hogy maradtam volna inkább agglegény, vagy elmentem volna inkább papnak, mit érdekel engem, mit szólt volna ahhoz maga, édesapám, hát mondja meg nekem őszintén, ér ez ennyit? Maguk is folyton csak marják egymást édesanyámmal, úgyis ide jutunk mi is, kell ez nekem? Jóravaló asszony a Margit, nem mondom, hogy nem jóravaló, de nem magamfajta, én nem tudom megszokni ezt az urizálást, és hogy hiába vettem el már három hete, ha mások előtt a kezéért nyúlok, a kabátját adja oda, hogy tegyem be a ruhatárba, meg ne lássák, hogy hozzáérek ahhoz a finom kacsójához. Vidd el az Operába, mondta Édesapám, akkor majd megtudja, hogyan kell rád néznie, hogy milyen finom ember vagy te, mondta, hát inkább ne tartana finomnak! Operában ülni az este, amikor más asszony vacsorát készít az urának! Mindig megbeszélni ezeket az ostoba, kitalált történeteket, amiből egy szót se értek, csak nézek magam elé némán, mert hozzászólni nem tudok, a Margit meg azt hiszi, vele van bajom, de én nem őrá haragszom, hanem a saját nyelvemre, hogy csak nem forog. Pedig jóravaló asszony. Csak nem magamfajta. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Nem érdekel. Nem érdekel, és kész. Nem fogom engedni egy ilyen alaknak, hogy elrontsa az estémet. Hát mióta fűz engem ez a ripők, hát mióta ostromol a bárgyú bókjaival, hogy aztán felültessen, amikor végül beadom a derekam. Hát velem így ne cicázzon senki! Leülök a helyemre, és nem fog érdekelni, ha végigmérnek, amiért üres mellettem a másik szék, megszoktam én már, hogy ferde szemmel néznek rám, vagy gúnyosan szólnak hozzám, mert nincs az oldalamon valami senkiházi mamlasz, akit csak azért engedek közel magamhoz, hogy legyen ott valaki. Hát inkább ne legyen, mint hogy az is ilyen legyen, mint ez. Adtam én már a karomat olyannak nem egyszer, aki csak úgy karolt bele, hogy abban nem volt semmi, ami jobban átmelegített volna ennél a vacak kabátnál, adtam én már olyannak is, aki maga engedte el, amikor először megbotlottam, inkább, semhogy megpróbáljon megtartani. Hát nem kell énnekem az ilyen. Többet érek én annál. Egyedül is. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Én nem értem ezeket a népeket. Ha én föl tudtam jönni azon az átokverte lépcsőn, nekik miért esik olyan nehezükre, mintha forró szurokba léptek volna, s épp ott, a lépcsőfok közepén kötött volna meg a matéria a talpukon, hogy odatapassza őket, mint ahogy a Jóisten is az arcukra tapasztotta azt az üres somolygást. Én azért jöttem, hogy a muzsikát hallgassam, hát ők akár haza is mehetnének rögvest azután, ahogy kigyönyörködték magukat a saját ruhájukban, meg abban a fancsali ábrázatban, amit a szomszédasszonyuk nem tud eltüntetni az ábrázatáról, ha fehérebbnek tartja a másik fehér ruháját a sajátjánál, és megeszi a sárga irigység. A férj meg csak áll, feszülő mellkassal, hogy na látod, mink mit meg nem engedhetünk magunknak, azon ott bezzeg látszik, hogy milyen szabó varrta neki a ruhát, hát azzal én a Bajnokba se mennék le, nemhogy ide. Tessék, annyira fenn hordja az orrát, hogy fel is bukik a lépcsőfokban. Édes Istenem, segíts meg, kikkel vagyok körülvéve! (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Eljött a Gere Pista megint, de nem akarom elhinni, hogy ugyanazzal a lánnyal látom ma is, mint a legutóbb! Benő ennek is a feje lágya lassacskán? Ott meg mögötte a Kisimre és a neje, hogy próbálja leplezni, hogy sántít, mintha nem tudná mindenki úgyis, hogyan verte be magát a múlt héten, hát ezen röhög a fél körút azóta is! Az meg a Szemere Pali, na őt majd a büfében elkapom, meglátjuk, ha pezsgőt rendel, akkor is van-e bőr a képén azt mondania, hogy nem tudja megadni, amivel már mióta tartozik nekem. És… És ott van ő is, igen, ő az, istenem, hát hogyne ő lenne, kiragyog itt mindenki közül. Most oda is tudok menni hozzá, hogy lesegítsem a kabátját. Igen, odamegyek, mi van abban? Vagy talán nem most, ne higgye, hogy lerohanom. Majd a szünetben lesz az jobb. De a szünetben föltétlen kezet csókolok neki. Nem lesz megint úgy, mint a múltkor. Meg azelőtt. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Hogy zavarba jött a kujon! Hát mit gondolt, ezúttal majd nem az utolsó ária után lesz vége az előadásnak? Addig vagyunk csak magabiztos férfiemberek, amíg rejt a páholy sötétje, aztán ha hirtelen kigyulladnak a fények, úgy kapkodjuk a nadrágunkat, mint a kisfiúk, pirulva az anyjuk előtt? Akkor hogy pirulna, ha tudná, hogy van azért, ahonnan még abba a páholyba is belátni! Ez az apró látcső annyi mindent végignézett már, hogy ezer asszony hullatna egy pataknyi könnyet, ha egyszer dalolni kezdene. De persze, hogy nem kezd. Nem kell azt másnak is tudnia. Hát akarok én másnak is adni az én kis esti örömömből? (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Na látja, elvtárs, pontosan ezért vagyunk itt. Pontosan ezért. A Párt szeme mindent lát, a Párt füle mindent hall, a Párt markában mindenki elfér, és majd mi eldöntjük, hogy mikor szorítjuk ökölbe a kezünket. Amit maga itt ma végignézett, az mind bekerül a jelentésbe, különös tekintettel mindarra, amit ez a Koroncai mondott a Selyének. Azzal magának nem kell törődnie, hogy mit jelent, azt majd én eldöntöm, hogy mit jelent. A maga esetében is pontosan el tudtam dönteni, hogy mit jelent, ugye emlékszik. Most pedig tapsoljon. Helyes. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Foghatsz te engem akárhogy, markolhatod a csuklómat, ahogy szeretnéd, nem érdekel akkor sem, ha az egész második felvonás alatt pír jelöli majd a hurkás ujjaid helyét, de hogy én kit nézek meg magamnak, azt te nekem nem tudod megtiltani. Abba beleavatkozhatsz, hogy melyik barátnőmmel beszélgethetek és melyikkel nem, elmarhatsz mellőlem mindenkit, megakadályozhatod, hogy nélküled mozduljak ki otthonról, és figyelhetsz úgy éjt nappallá téve, mint vadászkopó a szárnyaszegett gerlét. De hogy bárkire rámosolyogjak, és érezzem azt, amit melletted már soha, azt még te sem veheted el tőlem. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Én mindenesetre látom, amit látok, és nem ettem meszet, hogy ne higgyek a saját szememnek. Én nem vagyok olyan naiv, mint a szegény hülye Jolánka, akit odaültethetnének akár gardedámnak is abba a páholyba, akkor se venné észre, hogy mi a kotta. Na nem mintha tényleg olyan dörzsöltek lennének, amilyennek hiszik magukat, azzal a lakájlelkű páholynyitogatóval, a mindig a hajtókájába csúsztatott bankókkal, a sötétben kilopózásokkal. Nekem aztán mondhatják kedvükre, hogy a Poltinné csak pletykálkodik, hogy a Poltinnénak a szavát se szabad hinni, hát mondják csak, ha így be tudják magukat csapni. Ő pedig… Ő pedig végül csak kapja meg, ami már rég kijárna neki. Tudja meg ő is, milyen az a fájdalom, amiről azt hiszi, csak okozni tudja, de érezni nem. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Csak néz. Mindig csak néz. Nem tudok úgy állni, nem tudok úgy visszanézni rá a büfében a sorból, nem tudok olyan jelentőségteljesen eltipegni előtte, hogy meg is szólítson. Csak a hülye látcsöve mögött érzi magát biztonságban, olyan messze, hogy meg tudjon szökni előlem, ha netán felé indulnék. Én mindent megpróbáltam, amit egy úrinő megpróbálhat, de hiába, hát saját magamat megszólítani végre helyette már mégse tudom. Előtte: nem jött. Most itt a szünet: nem jön. Ahogy a legutóbb. És azelőtt is. És ma is, megint, tudom én, hogy nem lesz másképp. Miért pont ma lenne. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Teremtőm, de szép! A jövő héten lesz negyven éve, de még mindig nem tudtam megunni. Minden bariton az én bordáimat rezgeti, minden basszus a hátamon görög végig, minden szoprán a gerincemen szalad fel, minden tenor az arcomat simogatja, minden altot a hasamban érzek, és nincs is más, ami ehhez fogható. Ha erre téved egy vendég az üres folyosón az előadás közben, én nem tudok vele törődni, ilyenkor nem. Negyven éve, de még minden nap eszembe jut a nap, amikor megmondták, hogy nekem nincs tovább. De tévedtek. Lehet, hogy nem én állok ott a színpadon, de a zene minden este bennem van. Megtartottam magamnak. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Persze, kislányom, elmehetsz, persze, kislányom, meglásd, jó lesz, persze kislányom, ha nem hallottam ezt ötvenszer az elmúlt hónapban, akkor esküszöm, egyszer se. Aztán jött az, hogy majd a nővérem elkísér, és hát istenemre mondom, ezt le is nyeltem rögtön, én egy rossz szót nem szóltam, hát jöjjön. Még jobb is volt, hogy ketten tervezgettünk, milyen ruhát varrunk magunknak, és ő már járt is itt, ő tudott mesélni, hogy mennyi regény játszódik itt a folyosók között meg a páholyok sötétjében minden este, hogy nincs még egy olyan hely Pesten, mint az Operaház hét és tíz között, ahol a férfiszemek úgy pásztáznak, hogy belepirulsz, ha egy is téged talál el, ahol a vállak úgy súrlódnak egymáshoz, mint gyufa a dörzspapírhoz, és ahol bármi megtörténhet, én elképzelni se tudtam, hogy mi az a bármi. Hát még most sem tudom elképzelni, miután anyánk végül rám förmedt, hogy mégis mit képzelek, csak nem gondoltam, hogy elenged minket egyedül, és nem fog mellettünk strázsálni álló este. Hát de. Én gondoltam, de az ugyan kit érdekel, hogy mit is gondolok én. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Van énnekem egy olyan érzésem, hogy a Szemere körül nincs minden rendben. Azt a sampányt ugyanúgy kikéri mindig, ahogy eddig, de ahogy azt a bőkezű borravalót is hozzácsapja, abban valami már megváltozott. Olyan az, ahogy nyújtja a kezét a pénzzel, ahogy másnak a hangja remeg meg, vagy ahogy az ember visszanyel egy keserű mondatot, és az arca is olyan közben, csak arra az egy rövid pillanatra, mint amikor elreped egy álarc. Hogy mi ez, azt nem tudom, de én olyan jóízűen eszem meg a kalapom, ahogy ezek a kisasszonyok falják itt a rigójancsit, ha nincs ez a Pali valójában már rég leégve. Én nem tudom, miféle kölcsönökből tartja itt fenn olyan kétségbeesetten a látszatot, de azt főleg nem értem, hogy minek. Mintha így ki tudná vívni bárkinek a megbecsülését. Hát azt te már nagyon régen eljátszottad, Szemere. Nagyon régen. Tűnhetsz te itt akárminek, az algíri hercegnek is, nem segít az se rajtad már semmiben. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Ez a nagy felhajtás, minden este, mindig ugyanúgy… Mind azt hiszik, ez lesz az este, amikor megváltozik valami, majd ott a páholyban, ha végre kimondják, vagy a folyosón, ha végre rászánják magukat, vagy a büfében, ha végre elhiszik nekik. Én is voltam ott, ahol most ők, én is jöttem olyan könnyű és mentem olyan nehéz szívvel, mint ők, én is álltam ugyanott, ültem, suttogtam, sírtam ugyanott. Én is féltem kimondani, én is féltem, hogy nekem nem mondják. Mind azt hiszik, hogy majd eljön az az este, amikortól majd más lesz, ha végre egyszer kitalálják maguknak, és akkor aztán egyszer már tényleg azt teszik, amit tenniök kell. És tudják, mit? Igazuk is van. Én tudom, hogy igazuk van. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Az oldalról ajánljuk

FOMO

Tóth Gabi: Sokszor volt olyan gondolatom, hogy ha nincs a Hanni, akkor én inkább elmegyek egy másik világba

Az énekesnő Hajdú Péter műsorában nyílt meg.

március 3., 07:40

Futball

A 98. percben jött a dráma, elvitte a három pontot Milánóból a Lazio

A 37 esztendős exbarcás döntötte el a rangadót.

március 3., 08:39

Belföld

Szigorú állami kontroll jöhet az önkormányzatoknál, így javíthatja a kormány a költségvetést

Megugorhat az egyenleg az államkincstárnál, felügyelők érkezhetnek a településekhez.

március 3., 07:54

Futball

Aranylabda március elején? A Marcának már most van rövidlistája!

A legmeglepőbb név Julián Álvarezé, de ha így folytatja, Szoboszlai Dominik is listás lehet.

március 3., 07:27

Külföld

Amerikai repülőgép-hordozó futott be egy dél-koreai kikötőbe egy észak-koreai rakétakísérlet után

Eközben Phenjan jelezte, hogy minden fronton képes ellentámadásra.

március 3., 07:56

Külföld

Mindössze 17 példány maradt világszerte az ázsiai gepárdokból

Az ázsiai gepárd rendkívül gyors nagymacskaféle.

március 3., 07:11

Vélemény

Schiffer András: Büszkeség és jobbítélet

Orbán nem putyinista, hanem egy fordított woke, aki keresztény-nemzeti „safe space”-ek alapításával igyekszik alátámasztani jóemberségét.

március 3., 07:28

Gazdaság

Palkovics László visszatért, és megjósolta az Indexnek, ki lesz a következő magyar Nobel-díjas

Orbán Viktor reaktiválta korábbi miniszterét, aki immár kormánybiztosként adott nagyinterjút lapunknak.

március 3., 08:27

Belföld

Egy szekszárdi dílert fogtak el a rendőrök

Az 55 éves férfinál többféle kábítószert is találtak.

március 3., 09:00

Belföld

A Lehel téri piacon tartott ellenőrzést a fogyasztóvédelem

Öt forgalmazónál is hiányos volt a termékek jelölése.

március 3., 08:52

Belföld

Kocsis Máté: Dollárokból és eurókból vásárolt újságírók alakítják a közvéleményt

A frakcióvezető egy interjúban részletezte a kormány terveit.

március 3., 08:57

Kultúr

Márkó és Barna Síkideg – A világ leggazdagabb osztályfőnöke

Kisebb kihagyás után tér vissza Márkó és Barna, hogy folytassák az idegeskedést – immár tizedik évada.

március 3., 07:00

Belföld

Több iskola is szekrénypénzt kér a diákjaitól a mobiltelefonok tárolására

A nyíregyházi technikumban történtek nem egyedi esetet képeznek.

március 3., 07:06

Külföld

Orbán Viktor: Az európai vezetők úgy döntöttek, hogy Ukrajnának folytatnia kell a háborút

A miniszterelnök a londoni csúcstalálkozón elhangzottakra reagált.

március 3., 06:48

Futball

Kerkez Milosékra a Manchester City vár

Egy magyar védőt már elkeserített Pep Guardiola együttese a sorozatban.

március 3., 08:46

FOMO

A rajongók miatt a mai napig rettegésben él a Michael Jackson által bántalmazott fiú

Jackson sosem vallotta be a szexuális bántalmazást, de peren kívül 15 millió dollárt adott a fiúnak.

március 3., 06:01

Degusztátor

Salt, avagy lesz itt olyan örömkörömpörkölt, hogy a fal adja a másikat

Alternatíva, csillaggal dekorálva, és nem véletlenül.

március 3., 06:03

Kultúr

Pofon nem csattant, de valaki jókora gyomrost kapott az idei Oscar-gálán

Nem a papírforma szerint alakult a díjátadó.

március 3., 06:31

Gazdaság

Csak a munkabérük lesz szja-mentes az édesanyáknak

Minden más után megfizetik a személyi jövedelemadót.

március 3., 05:53

Belföld

A tavasz első hetében nyugodt, napos időre számíthatunk

Mintha csak szóltak volna az időjárásnak, hogy a télnek vége.

március 3., 05:54

Belföld

Vitézy Dávid: Olyan érzésem volt, mintha pisztolyt fogtak volna Karácsony Gergely fejéhez

A képviselő hajlandó lenne vitázni a főpolgármesterrel.

március 3., 05:54

Külföld

Elon Musk ellen tüntettek New Yorkban, kilenc embert letartóztattak

A kormányzati elbocsátások ellen tiltakoztak.

március 3., 05:53

Külföld

Vérfürdőt rendeztek az oroszok egy ukrán gyakorlóterepen, legalább harmincan meghaltak

március 3., 05:59

Futball

Története egyik legszörnyűbb hónapja padlóra küldte a világ leghíresebb klubját

Öt fordulóban tíz pontot vert a Barca Carlo Ancelotti csapatára.

március 3., 06:44

Külföld

Bántalmazott harci medvét mentettek Pakisztánban

A medvének 35 küzdelemben kellett részt vennie.

március 3., 08:24

Futball

Haláleset miatt el kellett halasztani a Barcelona szombat esti bajnokiját

Az Osasuna elleni mérkőzés pótlásáról később határoznak.

2 perce

Infó

Nyerjen akár 1 millió forintot a Tesco Clubcard applikációs játékával!

március 3., 00:02

Kultúr

Az Oscar-gála minden jóslatot fölrúgott

március 3., 02:20

Kultúr

Idén mindenkit megleptek a sztárok a vörös szőnyegen

március 3., 05:30

Kultúr

Meglepetésekkel teli estére sikeredett a 2025-ös Oscar-gála

március 3., 06:26

Bookline

Bartos Erika
Hegy és Dombocska

4041 Ft

James Nestor
Lélegzet

4242 Ft