A Bauhaus-mester élete kész kalandregény volt
Preisich Gábor 1909-ben született Budapesten, gazdag polgári családban. Gyerekkora védettségben telt a József körúton, bár ötévesen skarláttal párosuló középfülgyulladás miatt egyik fülére teljesen, a másikra részlegesen megsüketült. Ekkor már írt és olvasott, így meg tudta magát értetni a külvilággal; szájról olvasni is hamar megtanult. A közeli Rökk Szilárd utcai állami elemibe járt, majd a Horánszky utcai Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett 1926-ban. A kezdettől tudatosan önállóságra nevelt fiúnak azért az udvarláshoz jól jött a hat évvel fiatalabb húg titkos segítsége: ha lányokkal beszélt telefonon, Irén vele együtt vette fel a másik kagylót és eltátogta, hogy mit mondtak a vonal túlsó végén.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Preisich Gábor rendszeresen kirándult a barátaival, ilyenkor sok fotót készített Leica 1 fényképezőgépével. Sajnos, az az információ mára elveszett, hogy kiket látunk a képen.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Rut 1912-ben született a cári Oroszországban. Vallásos zsidó családjával a világháború idején Németországba menekült, ahol évtizedek után sem kaptak állampolgárságot. Nyomorban éltek, Rut hamar pénzkereső lett, családoknál vállalt házvezetést és gyerekvigyázást.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Rut egy pedagógiáról és pszichológiáról szóló előadáson ismerkedett meg a szervezővel, Graetzernével, aki a lelkes és ambiciózus lányt beíratta egy pedagógiai főiskolára. Rut élvezte a tanulást, a szüneteket és a nyarait Graetzerék birtokán töltötte. A diploma megszerzése után Berlinben, egy gazdag bankárcsaládnál szereztek neki házitanítói állást.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)A harmincas évek elején zsidó hontalanként egyre nehezebb lett az élet Németországban: míg családja a Palesztinába való kivándorlást választotta, Rut maradék pénzéből vett egy vonatjegyet Budapestre, hogy német nyelviskolát nyisson egy Berlinből ismert magyar barátnőjével, Török Ruthtal. Rövid ideig egy németnyelvű óvodában dolgozott, itt ismerkedett meg a gyerekeknek művészi tornát és mozgásművészetet tanító Preisich Irénnel, aki gyógytornászként dolgozott egészen 102 éves koráig.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Lichter Rut az 1936-os norvégiai nászúton
Preisich és Lichter Rut 1933-ban ismerkedtek meg a Tündérhegyi Szanatóriumban, ahol a lány németnyelvű foglalkozásokat tartott gyerekeknek. Barátságukból szerelem lett, de a Preisich-szülők ellenezték a kapcsolatot. Az akkor már jólmenő építészfiú segíteni akart, de mivel Rut sosem fogadott el pénzt, más módot talált: egy zsák szenet hagyott a lány ajtaja előtt, rajta egy szál rózsával. Közben Rut nehéz helyzetbe került a lejárt tartózkodási engedélye miatt, és hozzáment egy ötszörösen elvált, névházasságokból élő férfihez, így végre megkapta a magyar állampolgárságot. De nem szakadtak el egymástól, és a szülők sem álltak ellen többé: Preisich Gábor és Lichter Rut 1936-ban megtarthatták az esküvőt. Norvégiába mentek nászútra, egy német hajón utaztak egészen az Északi-fokig. „Utazásunk közben ért a hír a spanyol polgárháború kitöréséről, szorongó érzés fogott el bennünket; valami rossz kezdődött, ki tudja, hová fog vezetni. Egy fiatal spanyol nászutas pár utazott velünk együtt a hajón. Azonnal megszakították útjukat, komoran búcsúztak el tőlünk”– emlékezett vissza később Rut.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Az 1938-ban született Anikót (és később két testvérét is) Rut szigorú elvek szerint nevelte. „Pedagógiai elvemre hatott Pikler Emmi Mit tud már a baba című könyve, bár elsősorban Apuskának [Preisich Kornél] A kisbaba táplálása és gondozása című, több kiadást megért könyve volt a vezérfonalam, ezt a könyvet Apuska születésnapjára, ajándékul, németre is lefordítottam” – írta Rut, akinek visszaemlékezéseit férje 1987-ben gépelte le.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)A kislány születése javított Lichter Rut és a Preisich-szülők viszonyán. „A nagypapa gyönyörködött szép, egészséges unokájában, nekünk nagy megnyugvás volt, hogy személyében – mint orvosban is – biztonságot érezhettünk.”
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)„Gyermekeinkről – születésüktől kezdve – Gabival együttesen naplót vezettünk, ebben beszámoltunk fejlődésükről, velük kapcsolatos gondolatainkról, örömeinkről, gondjainkról”– áll az 1987-ben gépelt visszatekintésben.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Rut 1935-ben, a Királyi Pál utcában német nyelvű óvodát indított, ahol tizenhat gyermekkel foglalkozott. „Az óvodaszekrényben tizenhat rekesz volt, egy-egy minden óvodásgyerek részére. Ezeknek az emblémáit – nyuszit, mókust, csillagot stb. – Gabi társa, Vadász Miska rajzolta meg.”
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)A család több éven keresztül nyarait Visegrádon töltötte, a Malomvölgy elején lévő villában, ahol Rut gyerekek nyaraltatását is vállalta. „Gabi megtanult egy kis furulyán szerény dalocskákat eljátszani, valamennyien körébe gyűltek és énekelgették a kis Kodály-Bartók gyűjtésű dalokat a furulyaszóra.”
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)A család még 1943 nyarán is Visegrádon nyaralt, de ekkor már többször megjelentek a csendőrök is, akik újra és újra ellenőrizték a papírjaikat. „Ősszel rossz hírek jöttek, szorongva utaztunk haza Visegrádról a zsúfolt, dunai hajón.”
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)„Mami [Rut] megmagyarázta, hogy csillagot fogunk hordani mindnyájan, mert különböző emberek vannak és mi meg a barátaink, hogy megismerjük egymást és össze ne tévesszenek bennünket másokkal, csillagot fogunk hordani”– így próbálták a gyerekeknek megmagyarázni a magyarázhatatlant. Preisichék kikeresztelkedettként eleinte nem számítottak zsidónak, 1939-ben megszerezték az ausztrál Landing Permit-et, de végül Magyarországon maradtak. Svéd menlevél, kormányzói mentesség, és leginkább a szerencse mentette meg őket.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)A háború után a család nem térhetett vissza a bombatalálatot ért Városmajor utcai lakásukba. 1945-ben a Varázs utcába költöztek, ahol öt boldog év következett. „1950 elején belügyi emberek jelentek meg és közölték, hogy az egész Varázs utcát lefoglalják szovjet szakértők számára. Itt már nem volt meg az ellentmondás lehetősége, mert ez már a Rajk-per és a csengőfrász ideje.” Közben 1948-ban megszületett harmadik lányuk, a ma újságíró Váradi Júlia is. Anikó belsőépítészként, Katalin pedig építészként dolgozott.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)Rut családtagjai a világháború előtt kivándoroltak Palesztinába. Preisichék a háború után többször meglátogatták őket.
(Fotó: Preisich / FORTEPAN)
Rovataink a Facebookon