Ahol minősítenek, ott hullik a forgács

Van, hogy szidják őket, és van, hogy félnek tőlük az európai politikusok, és az is előfordul, hogy rájuk hivatkozva jelentenek be konfliktusos döntéseket – ők a nagy hitelminősítők.

Egészen komoly politikusok is hajlamosak a minősítőket hibáztatni egy-egy ország kötvényeinek megdrágulásáért. Azonban ezeknél a kirohanásoknál erősebb a konszenzus arról, hogy ez nem a misztikus tyúk-tojás kérdés: nem attól lesz bajban egy ország mert leminősítik, hanem azért minősítik le, mert bajban van.

Még akkor is, ha a leminősítéseket sokszor éppen a kibontakozási kísérlet gáncsolójaként értékelik az érintettek. Jól látszik azonban, hogy eddig az összes bóvlivá minősített EU-tag segélyre, az IMF vagy az EU mentőcsomagjára fanyalodott.

A legjobbak is félnek a minősítőktől

A minősítések erejét jól mutatja a héten kibontakozott igen heves román–osztrák vita is. A hét elején Ausztria bankfelügyelete arra utasította az ország Kelet-Európában erősen érdekelt bankjait, hogy korlátozzák régiós leányainak hitelezését. Az indok az volt, hogy a bécsi kormány szerint ezzel elkerülhetik a leminősítést, amiről hetek óta keringenek hírek (Ausztria most a legjobb minősítést élvezi mindhárom nagy minősítőnél.) Traian Basescu román elnök csütörtök délután aljasnak nevezte az osztrákokat ezért.

Októberben a belga kormány döntött úgy, hogy inkább államosítja a Dexia bankházat (pontosabban annak 60 százalékát), és vállalja az ebből adódó 54 milliárd eurónyi kötelezettséget, csak ne romoljon a bank leminősítése után az ország minősítése is (erre két nagy minősítő is figyelmeztette a belga kormányt). A költség elképesztő terhét jól jellemzi, hogy most szembesült a belga kormány azzal: lehet, hogy mégse képes erre, és francia segítséget kértek. A megingásnak gyorsan meg is lett a következménye: pénteken az S&P AA+ kategóriáról egy fokozattal rosszabbra, AA fokozatra rontotta a besorolását, a Dexia problémáján túl az eladósodással és a belpolitikai bizonytalanságokkal indokolva a döntést.

Franciaország is jól áll még, de a leminősítéstől éppen eléggé tart a kormány ahhoz, hogy a veszély hivatkozási alapja legyen egy komolyabb adóemelésnek. Augusztusban a jövő évre 11 milliárd eurós bevétellel kecsegtető adóemelést jelentettek be, és Nicolas Sarkozy a népszerűtlen lépést azzal indokolta, hogy enélkül elveszhetett volna az AAA besorolás.

Hajlamosak tehát az európai kormányok fájdalmas döntéseket is vállalni, csak a leminősítés ne drágítsa az ország hitelfelvevő képességét. A bóvlitól igen távol álló Ausztria, Belgium vagy Franciaország példája mutatja, hogy ezekre a minősítésekre nagyon odafigyelnek.

A magyar kormány sem tett másként, amikor – megriadva a Standard & Poor's múlt heti üzenetétől –, váratlanul az IMF-hez fordult, vállalva az ezzel járó kommunikációs blamázst. Az áldozat azonban akkor már későinek vagy kevésnek bizonyult: Moody's most megtette azt, amit a Standard & Poor's esetében még sikerült elkerülni az IMF megkeresésével.

Nem mindenki tűri készséggel

A magyar kormány a mostani leminősítést agressziónak értékelte: „A forint gyengülését pedig nyilvánvalóan sem a magyar gazdaság teljesítménye, sem a költségvetés állapota nem indokolja, annak hátterében így csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt” – olvasható az NGM közleményében.

Ennél sokkal keményebbek voltak az olaszok: augusztus elején a Standard & Poor's és a Moody's milánói irodáit is nyomozók szállták meg váratlanul, amikor az olasz kormány azt sejtette, hogy spekulatív támadások és a minősítők kavarása között összefüggés lehet.

Olaszország legutóbbi, októberi leminősítése után alig egy hónappal megbukott Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, mert a nehéz helyzetbe került olasz állam már csak nagyon drágán tudta eladni kötvényeit, és a piaci bizalom helyreállításához szükséges megszorításokat már nem volt ereje végigvinni.

Az EU-nak is voltak tervei

Sokkal szofisztikáltabb ellenállásra készült a három nagy hitelminősítő ellen az EU több politikusa is. Michel Barnier, az EU belső piaci szabályozásáért felelős francia biztos egy olyan tervezettel készült, amivel válsághelyzetben meg lehetett volna tiltani a minősítőknek, hogy egyes országokat értékeljenek. A tervezetet éppen november első felében dobták vissza a biztosok. Viviane Reding alapjogokért felelős luxemburgi biztos pedig a nagy minősítők feldarabolását javasolta, aggódva túlzott hatalmuktól, de ebből a tervből sem lett egyelőre semmi.

Júliusban, az Európai Központi Bank akkori elnöke, Jean-Claude Trichet is élesen támadta hitelminősítőket, Portugália drasztikus leminősítése miatt: „a globális pénzügyi rendszer szintjén egy kicsi, oligopolisztikus struktúra nem kívánatos” – mondta a minősítők befolyásáról. Az európai szocilaisták frissen leköszönt dán elnöke is kifejezetten ellenséges közleményeket adott ki a nyáron a nagy minősítők ellen, azzal vádolva őket, hogy visszaélnek a hatalmukkal, és túlzott lobbierejükkel megfojtják a regulázásokra indított bizottsági kísérleteket.

Az Európai Bizottság részéről felmerült, hogy az angolszász dominanciával szemben, illetve a kiegyensúlyozottság kedvéért létre kellene hozni egy erős európai minősítőt, csakhogy itt is van egy csapda: ki hinne egy EU-hoz kötődő minősítőnek jobban az euró válsága idején, mint egy amerikainak vagy britnek? A bizottság olyan előírásokon is gondolkodott, hogy a minősítőket eltartó pénzügyi szervezeteknek kötelező legyen bizonyos időnként lecserélni a nekik szolgáltató minősítőket, hogy nagyobb legyen a piacon a verseny, de egyelőre ebből sem lett jogszabály.

A minősítőkkel szemben tehát létezik ellenséges érzület a magyar kormányon túl is, ám ezek a törekvések eddig semmilyen eredményre sem vezettek. A rendszer továbbra is működik és a minősítők érdemben befolyásolják a kormányok politikáját.

Bóvlik az EU-ban

Maradt tehát egyelőre Európában is a három nagy minősítő dominanciája, és az is jól látszik, hogy nem ész nélkül dobálóznak a bóvli kategóriával. Az ezzel megbélyegzett EU-s tagállamok eddig mindahányan hitelre szorultak.

Románia

Románia a három nagy közül csak az egyiknél, az S&P-nél bóvli, ráadásul ott is stabil kilátással. Az S&P még 2008. októberében helyezte BB+ kategóriába Romániát, és ezzel első EU-tagként kapott ilyen gyenge minősítést a szervezet történetében. A lej a bejelentés után gyengült az euróhoz képest, majd visszaerősödött, de aztán fokozatosan újra gyengülésnek indult, és a leminősítés előtti 3,56 lej / euró árfolyamból mára 4,36 lejes árfolyam lett.

Romániának jelenleg is érvényben lévő megállapodása van az IMF-fel, ami középtávon biztos támaszt jelent. Márciusban született megállapodás egy 5,3 milliárd eurós elővigyázatossági hitelkeretről. Kemény megszorítások után a Fitch idén nyáron hozta vissza bóvliból befektetésre ajánlottra a román állampapírokat, míg a Moody's már jelezte, hogy 2012 nyaráig nem tervez hozzányúlni a szintén bóvli feletti minősítéséhez. A piacok és az IMF  elégedettségének persze ára van: 2012-ben 300 ezer embert terveznek elbocsátani a közszférából.

Lettország

Szintén csak az S&P-nél számítanak már csak bóvlinak a lett állampapírok, és ott is pozitív kilátással. Lettország mögött is ott van az IMF. Lettország konszolidálásának elképesztő ára volt: a volt szovjet tagköztársaságban az EU történetének legszigorúbb megszorításait vezették be az elmúlt években, átlagosan 30 százalékkal csökkentették a közalkalmazottak bérét, a kórházak több mint felét bezárták. A növekedés már megkezdődött, de a gazdaság teljesítménye még mindig nagyon messze van a 2007-es szinttől.

Portugália

Portugália a Fitch és a Moody's szerint ad ki bóvlikat állampapírok formájában. A Moody's már a nyáron leminősítette az országot, ráadásul egyszerre négy fokozattal, ami sok EU-s vezetőt felháborított. A Moody's azzal érvelt, hogy szerintük Portugáliának a tavaszi EU-s mentőöv után újabb segítségre lesz szüksége. A Fitch pedig ezen a héten rontotta le Portugália besorolását.

Portugália idén már 80 milliárd eurós segítséget kapott elsősorban az EU szervezte EFSF-től, másodsorban pedig az IMF-től. A minősítők azonban még így sem bíznak eléggé abban, hogy úrrá tud lenni a lisszaboni kormány a nagy államadósságon.

Pedig a portugál segélyeknek is nagy ára van, ott is számos megszorító intézkedést foganatosítottak, amelyekbe tavasszal bele is bukott a kormány. Igaz, a hatalomra jutott jobboldal sem tudott mást tenni: végül ők vezették be azokat a spórolásokat, amelyeknek tervébe elődjük megbukott. A legújabb intézkedésekkel szemben éppen ezen a héten hirdettek általános sztrájkot, ami csütörtökön megbénította az országot. A kormány többek között a nyugdíjpénztári alapok államosításával készül betömni a költségvetés lyukait.

Írország

Írország kötvényei csak a Moody's értékelése szerint bóvlik, júliusban kapta meg ezt a rossz osztályzatot a sziget. Írország szintén komoly segélyt kapott az EU-tól és az IMF-től, de a legtöbb elemzés szerint a 2013-ban kifutó programok után sem tud még saját lábára állni a dublini kormány. Pedig az ottani megszorítások után már megindult a fejlődés, vége a recessziónak, növekednek az adóbevételek, de a belső kereslet továbbra is csökken, és a munkanélküliség még mindig nagyon magas.

Görögország

Görögország áll messze a legrosszabbul az EU-ban. Az ország mindhárom minősítőnél egyenesen csődközeli besorolásban van. A görög adósság a GDP-hez viszonyítva jövőre még tovább növekszik, és a recesszióból sem lesz kilábalás 2012-ben.

Athén már több hullámban kapott segítséget az EU-tól és az IMF-től, a magánbefektetők is elengedték a görög állam tartozásainak felét. Az optimista tervek szerint 2020-ban tarthat ott a görög gazdaság, ahol a válság előtt, vagyis még akkor is eladósodott marad az állam, csak éppen kezelhetővé válik a probléma szintje.

Az országot nagyon szigorú megszorításokra kötelezték, az ottani kormány bele is bukott az intézkedésekbe. A nyugdíjak csökkentésétől az adóemelésekig terjedő népnyúzás után most nagykoalíciós, szakértői kormány igyekszik egyengetni a kilábalás felé a görög gazdaságot.