Keveseknek segíthet az eszközkezelő

A javaslat szerint azok ajánlhatják fel az ingatlanukat megvételre az államnak, akik szociálisan rászorultak, legalább két gyermeket nevelnek, és a törvényben rögzített összeghatár alatt van a felvett hitel összege. Első hallásra a rendszer keretei jók, de ha megnézzük a részletes szabályokat, akkor a Policy Agenda álláspontja szerint nagyon szűk kört fognak érinteni.

A szociálisan rászorultnak ugyanis az számít, aki aktív korúak ellátásában részesül, azaz, ha a család egy fogyasztási egységre jutó jövedelme nem haladja meg a 25 650 forintot. A jövedelmi helyzeten felül ugyancsak feltétel, hogy az ellátást kérelmezőnek ne legyen munkahelye (kivétel a közfoglalkoztatás és az egyszerűsített foglalkoztatás).

Ez azt jelenti, hogy például egy kétgyermekes család esetében az egyik szülőnek munkanélkülinek kell lennie, míg a másik nem nagyon kereshet többet, mint a minimálbér, különben a jövedelemkorlát elérése miatt nem lesznek jogosultak a támogatásra.

Egy ilyen családnak a havi összjövedelme (családi pótlékkal, segéllyel, munkabérrel együtt) nem nagyon haladja meg a 120-130 ezer forintot. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a két felnőttel és két gyermekkel számolva a létminimumérték a KSH szerint 228 ezer forint körül volt 2010-ben. Azaz ilyen jövedelemi viszonyok között nehezen képzelhető el, hogy ezek a családok tömegesen jelzáloghitellel rendelkezzenek.

Mi a példánkban még a legmagasabb jövedelem színvonallal számoltunk, ugyanis ha valahol több gyermek van, vagy csak egyszülős a háztartás, akinek munkanélkülinek kell lennie (ellenkező esetben nem lenne jogosult aktív korúak ellátására), akkor logikusan még nehezebb a helyzetük, korábban sem lehetett több pénzük, amely révén hitelhez jutottak volna.

Miután a jelzáloghitellel rendelkezőket és a szociálisan rászorultakat összehasonlító statisztikai adatbázisok nem nyilvánosak, illetve feltehetőleg egyáltalán nincsenek is, ezért csak közelítő becsléssel lehet képet alkotni arról, hogy mekkora kör is lehet egy ilyen programnak az alanya. A háztartások megoszlása, illetve a hitellel rendelkező háztartások száma alapján a potenciális kört 1500-2000 háztartásra becsüljük. Azaz ennyi családon segíthet egyáltalán a Nemzeti Eszközkezelő Társaság, ez pedig a bajba jutott hitelesek 2,5-3 százalékát jelenti csupán.

A Nemzeti Eszközkezelő Társaság, ahogy fenti levezetésben is láttuk nagyon kevés embert ér el. Ráadásul, akik potenciális alanyai lehetnek ennek a kezdeményezésnek azok sem biztos, hogy képesek lesznek vállalni a feltételeket. Ugyanis az állam, ha meg is vásárolja az ingatlant az adóstól, akkori is lakásbérleti díjat kell szednie érte, hiszen ingyen logikusan nem használhatja azt senki. Ugyanakkor a lakbér mértékét egyelőre nem ismerjük, mivel a törvényjavaslat szerint azt később a kormány rendeletben határozza meg. Amennyiben magas lesz a bérleti díj, akkor természetesen kérdéses, hogy azt melyik rászoruló család lesz képes kifizetni.

Ugyancsak nehezíti a programba való bekapcsolódást, hogy az nem csak az adós és az állam akaratától függ, hogy kivásárolják-e a hitelből a nehéz helyzetbe került embert vagy sem. Ehhez a banknak, vagy ha több jelzálogjoggal rendelkező hitelintézet is van az adott ingatlanra, akkor bankoknak is kell a hozzájárulása. Ők ugyanis mindenképpen azzal kell, számoljanak, hogy az állam nem a teljes hitelösszeget fizeti ki neki, hanem annak csökkentett részét. Amennyiben a bank úgy érzi, hogy árverezéssel az ingatlant magasabb áron értékesíteni tudja, mint az állam által garantált ár, akkor pénzügyi szempontból az árverezés és kilakoltatás mellett fog dönteni.

A rendszer elég cinikusnak mondható része, hogy rendelkezik az államnak eladott ingatlan visszavásárlásáról, e szerint két évig a volt tulajdonosnak visszavásárlási joga van. Feltételezésünk szerint ez a rész akkor kerülhetett bele a törvényjavaslatba, amikor még szélesebb résztvevői körrel számolt a kabinet. Ugyanis életszerűtlen, hogy valaki a fentiekben levezetett jövedelmi helyzetben képes lenne akár újra hitelképesnek mutatkozni egy banknál, és még önerőt is összeszedni. Amennyiben a potenciális résztvevői körre 1500-2000 ezer háztartást becsültünk, akkor a visszavásárlással élők köre a nullához fog közelíteni.

Összességében a kormány nagyon szűkre nyitotta az utat a Nemzeti Eszközkezelő Társaság által működtetett programba való részvételre. Igyekeztek olyan szabályozást lerakni az Országgyűlés asztalára, amely minimálisan sérti csak a bankok érdekeit, de a központi költségvetésnek sem kell mélyen a zsebébe nyúlnia, mivel csak kevesen lesznek, akik élhetnek a lehetőséggel. Amennyiben érdemi segítséget akar adni a kabinet, akkor a még teljesen nem ellehetetlenült, de folyamatosan ellehetetlenülő családok számára is kellene valamit nyújtani. Vagyis az Eszközkezelő Programot minimum azoknak is ki kellene nyitni, akik ugyan rendelkeznek munkával, de például a kétminimálbéres kereset már nem ad lehetőséget nekik arra, hogy fizessék a hiteleiket.