Hernádi Zsolt nem most fog az Adrián nyaralni

A Sanader-ügyben jelenleg fennálló bizonyítékok nem tűnnek meggyőzőnek. Ám ha a volt miniszterelnököt jogerősen is bűnösnek mondják vesztegetésben, akár érvénytelenné is válhat a magyar és a horvát olajtársaság között létrejött szerződés, amellyel az INA horvát olajtársaság irányítását, menedzsmentjét átengedték a Molnak – mondta egy sajtóbeszélgetésen Kara Pál, a Mol-csoport jogi igazgatója.

Érdekharcok

Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a horvát ügyészség a Sanader bűnösségét megállapító esetleges jogerős ítélet után egy újabb polgári peres eljárást indít. Ha ez is jogerősen lezárul, az is legfeljebb a menedzsmentjoggal kapcsolatos konkrét megállapodást érinti, a Mol részvényesi hányada nem változna semmit, továbbra is 49 százaléka maradna az INA-ban. A Mol szerint a megállapodás megszüntetése azonban a horvát kormánynak sem érdeke, hiszen a szerződés semmisségével az ő jogai is elvesznek. Nem csak az elővásárlási joga szűnne meg, de számos olyan jogosítványa is, amely jelenleg biztosítja, hogy bizonyos stratégiai kérdésekben csak vele közös döntés születhet.

Kara Pál a Sanader-per tárgyalásáról azt mondta: a bíró mindent elfogadott, amit a vád állított, a védelemnek azonban lényegében semmit nem hitt el, egyedül a kenőpénz összegében szállt vitába az ügyészséggel, a vád által megfogalmazott 10 millió eurós összeggel szemben az elsőfokú, nem jogerős ítélet szerint csak 5 millió euróval fizette le a Mol a volt horvát miniszterelnököt. Ivo Sanader az ítélet szerint hét és fél évet kapott.

Furcsa koronatanú

A bíróság egészében elfogadta Robert Ježić, a vád tanújának vallomását, kitérve az azt alátámasztó bizonyítékokra is. A horvát nagyvállalkozó ellen – aki korábban maga is üzleti és baráti kapcsolatban volt Sanaderrel, és aki vállalkozóként egyébként személyesen üzletileg is kárvallottja annak, hogy a Mol megszerezte az INA irányítását – évek óta több nyomozás folyik, korábban őrizetben is volt. Amióta azonban tavaly a volt miniszterelnök elleni per koronatanúja lett, szabadlábon van, még az útlevelét is visszakapta.

Állítása szerint neki korábban Sanader azt mondta, hogy 10 millió euró érkezik majd a Moltól, és a miniszterelnök megkérte őt, hogy készítse elő ennek a pénznek a fogadását. Ježić 2009 májusában állítólag jelezte, hogy a pénz még nem érkezett meg, mire Sanader állítólag rákérdezett erre Hernádinál, aki azt az ígéretet tette, hogy meg fog érkezni. A bíróság bizonyítékként felhasználta egy Stephan Hurlimann nevű, Ježić-hez köthető, Svájcban élő férfi vallomását is, aki szerint neki Jezic korábban már mondta azt, hogy a „magyaroktól pénz fog érkezni”. Hurlimann azonban nem nevesítette a Mol-t, és alkalom sem nyílt arra, hogy a védelem ezt a részt pontosítsa a vallomásában, ugyanis hiába idézték be többször is, nem jelent meg a bíróságon.

Offshore, sokszor

Egy dolog tény, két ciprusi offshore cég, a Cerena Holding Limited és a Hangarn Oil Products valóban fizetett a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.

A ciprusi bejegyzésű Hangarn Oil Oroszországból szállít a Molnak kenes dízelolajat, ebből a tiszaújvárosi finomítóban kivonják a ként és a terméket továbbértékesítik. A cég azonban nem a Mol tulajdona, a Cerena Holdinggal pedig soha kapcsolatban sem álltak. Magyar szál a történetben mégis van, Fazekas Imre, a ciprusi Hangarn Oil Products igazgatója a zágrábi bíróságon elmondta, nem Ivo Sanadernek, hanem az ellene folyó korrupciós per koronatanújának szánták az összeget.

Fazekas szerint a pénz nem a Moltól származik, azzal a cégek orosz olajmágnás tulajdonosa, Mihail Gucerijev szeretett volna Krk-szigeti földterületet vásárolni Ježić vegyipari cégétől, a Diokitól, és környezetvédelmi engedélyeket szerezni, hogy egy a Druzsba-Adria vezetékhez kötődő régóta húzódó, és rendszerint a horvát környezetvédelmi szabályozáson elcsúszó projekt egy kulcsfontosságú állomását megvalósítsák.

A régi időkben ezt máshogy intézték

A tárgyaláson egyébként maga Gucerijev is megjelent, aki azt állította, Ježić ellopta a pénzét, sőt állítólag azt is hozzátette, „a régi időben ezeket másképp intéztük”. A bíró nem hitt Gucerijevék verziójának. A magyar ügyészség egyébként nyomozása részeként évekre visszamenőleg vizsgálta a Mol és a Hangarn közötti tranzakciókat, de nem talált olyan nyomot - például túlszámlázást - ami arra utalt volna, hogy a Mol juttatta volna a pénzt a cégnek.

A tárgyalás további érdekessége, hogy a horvát bíróság nem volt hajlandó befogadni a magyar ügyészségi anyagot, amelyet az ügyben, saját hatáskörükben végzett nyomozás során végeztek. Mint ismert, korábban a magyar ügyészség jogsegélykérelmet kapott a horvátoktól, ezt azonban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a magyar fél elutasította. Bár a jogsegélykérelem pontos tartalma nem ismert, abban feltehetőleg azt kérték, hogy az ügyészség egy általuk megadott kérdéssor szerint hallgassa ki gyanúsítottként Hernádi Zsoltot, majd küldjék el nekik az eredményt.

Az ügyészség ezt visszautasította, ismeretlen tettes ellen azonban saját hatáskörben nyomozást indított, ennek keretében Hernádit tanúként öt órán keresztül hallgatták ki, tíz évre visszamenőleg adatokat kértek be a Moltól, számlamozgásokat, szállítóleveleket vizsgáltak, adatokat gyűjtöttek be, Hernádi Zsolt beszámolt arról is, mikor miről tárgyaltak Sanaderrel. Végül Magyarországon megszüntették a nyomozást, az anyagokat megküldték a horvát bíróságnak, ahol úgy döntöttek, ezeket az adatokat egyáltalán nem használják fel.

Nem vihetik, de ne menjen

Bár a vesztegetés mindig legalább két ember részvételével zajlik, és a horvát ügyészség Hernádi Zsoltot másodrendű gyanúsítottként szerette volna beidézni, jelenleg a Mol-vezér jogi értelemben nem gyanúsított, mondta Kara Pál az Indexnek. Horvátország egyelőre nem az Európai Unió tagja, így jogilag nem tudnak olyan könnyen ide küldeni egy idézést. Tanút akár közvetlenül is behívhatnak, gyanúsítottat azonban csak a magyar ügyészségen keresztül. Mivel ez nem történt meg, Hernádi nem kapta meg a gyanúsításról szóló dokumentumot, jogi értelemben nincs rá hatással az ügy. Vagyis hiába ítélik el Sanadert akár jogerősen Mol-ügyben, Hernádival elvileg akkor sem történik semmi, mivel nem lett gyanúsított, nem lehet sem vádlott, sem elítélt.

Más lenne a helyzet, ha például Hernádi Zsolt önként Horvátországba menne. Ha átlépné az országhatárt, akár már közvetlenül is átvehetné az idézést, és ezzel gyanúsítottá válna, ha pedig nem jelenne meg a tárgyaláson, nemzetközi elfogatóparancsot is kiadhatnának ellene.

Új helyzet jövő júliustól

Ha Horvátország az Európai Unió tagja lenne, lényegesen leegyszerűsödne a procedúra, a Mol vezért közvetlenül is be lehetne idézni, sőt ez esetben már nem is „kiadatni” kellene, hanem csak úgymond „átadni” az adott országba. Éppen ezért érdekessé válik a helyzet, ha a horvátok 2013 nyarán belépnek az EU-ba: a folyamatban lévő ügyben már nem is feltétlen, egy új ügyben jóval könnyebben hozzáférhetnének Hernádi Zsolthoz.

Egyébként az Európai Unióba lépés más szempontból is mérföldkő a horvátoknak az INA kapcsán. Ekkorra ugyanis egy 2003-as szerződés értelmében 25 százalékra kell csökkenteniük jelenlegi 44 százalékos részesedésük az INA-ban. A Mollal kötött jelenlegi részvényesi megállapodás szerint egyébként még ekkor sem igazán változna semmi. A 2009-es részvényesi megállapodásban rögzítették, a horvát államnak mindaddig vétójoga marad egyes stratégiai kérdésekben, és elővásárlási joga a Mol INA-részvényeire, amíg 25 százalékos tulajdona van a cégben.

Amikor mi vagyunk a rossz multi

Ettől függetlenül a kormány szeretné emellé visszaszerezni a cég menedzsmentjogait is. Az INA hat fős igazgatóságába most három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek a szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe, ezzel azonban nincs kibékülve a kormány, szerintük rossz, hogy a „horvát nemzeti olajvállalatot” Budapestről irányítják.

„Minden szerződés akkor jó, ha azzal az egyik és a másik fél is elégedett” – mondta Slavko Linic pénzügyminiszter a menedzsment jogokról szóló megállapodásról. Szerinte a Zoran Milanovic miniszterelnök vezette kormányt eddig is foglalkoztatta a kérdés, és ezután, a pertől függetlenül is folytatják annak megvitatását.

Kétségtelen, a Molnak akkor is érdeke lenne, hogy a horvát kormánnyal kiegyezzen, ha egyébként nem veszélyeztetné egy olyan per lehetősége, ami adott esetben akár érvénytelenítheti is a szerződést. Egy a Molnál dolgozó, magas beosztású vezető szerint a nemzeti kormányok jelentősen nagyobb hatással vannak a vállalat eredményeire, mint az iparági hatások. Ahogyan Magyarországon, úgy Horvátországban is több, kizárólag az olajvállalatokra vonatkozó törvény van életben, a kormányok szabályozói eszközökön keresztül komoly nyomást tudnak gyakorolni egy ekkora cégre, „esélyünk sincs ellenük” - mondta.

A vezetést nem adják

Az alkudozás azonban nem lesz egyszerű, hiszen a Mol bármiről szívesen tárgyalna, a menedzsmentjogokat kivéve, forrásaink szerint Hernádi Zsolt ebben az egyben hajthatatlan. Más téren tennének engedményeket, ezekkel viszont várhatóan a kormány nem lenne elégedett.

Az utóbbi időben több olyan döntés is született, ami részben azt célozza, hogy a Mol elfogadtassa magát a kinti közvélemény szemében. Ennek részeként szervezik át például a csoportszintű vezetést, itt ugyanis több, mint 97 százalék a magyar, nehéz így a vállalatot úgy bemutatni, mint ami a horvát fiataloknak is komoly karrierlehetőséget biztosít. A cél, hogy a nem magyarok számát legalább egyharmad arányra duzzasszák.

Ez azonban inkább apró gesztus, a horvát politikai és gazdasági elit jelentős erőteret vesztett el azáltal, hogy a Molhoz kerültek a menedzsmentjogok. Míg korábban a magyar cég legfeljebb vétóval állhatott egy-egy, az INA-hoz kapcsolódó döntés útjába, három évvel ezelőtt fordult a kocka, és már teljesen a Mol irányít. Ők pedig csoportszintű profitérdekeket tartanak szem előtt, a szociális, politikai és egyéb, nem üzleti szempontok jelentősen háttérbe szorultak.

80 milliárd valahonnan hiányzik

Elsősorban ennek köszönhető, hogy amióta a Mol vette át az irányítást a cégben, évi 80 milliárd forintot spóroltak meg a működési költségeken. „Ezt a pénzt azelőtt valaki megkereste, ez a pénz most valahonnan hiányzik” – vélte egy Molhoz közeli forrásunk. Szerinte akárcsak a magyar, a horvát kormány is szívesen van jelen stratégiai iparágak nagy cégeiben, ez egy érthető igény az állami vezetők részéről.

Másfelől az anyacég konoksága is érthető: a Molnál a vezetők közül többen az INA irányításának megszerzését tartják az utóbbi évek egyik legnagyobb bravúrjának. 2008-ban, amikor a világválság begyűrűzésével az INA a csőd szélére került, a magyarok lényegében zsarolni kezdték a horvát kormányt. Azt mondták, a horvátok vagy odaadják a Molnak a menedzsmentjogokat, vagy nem adnak pénzt az INA megmentésére, és hagyják becsődölni.

Nem volt szép történet

„Ez nem volt egy szép történet, a Mol keményen lépett fel, a kormánynak nem sok választási lehetőséget hagytak. Ráadásul még így is csak egy hajszálon múlt, hogy a horvát leány nem omlott akkor össze. Sanaderék leváltása után persze már minden más színezetet kapott” – meséli egy az akkori helyzetet jól ismerő forrásunk. Sanadernek egyébként most felróják azt is, hogy a menedzsmentjogok átadása mellett többek közt azzal érvelt a horvát kormány egyik ülésén, hogy a magyar szakemberek jobbak a horvátoknál, rájuk kellene bízni az irányítást.

Az állam a szabályoknak megfelelő működést természetesen szabályozói szerepben is tudja biztosítani, tulajdonosként azonban belülről is képes hatni a vállalatra. „Oda lehet ültetni a barátokat, több konkrét ügybe lehet beleszólni, például, hogy a cég melyik beszállítót favorizálja, melyik újságban hirdessen, milyen eseményeket támogasson. Ha emiatt a cég veszteséges, azt meg mindig rá lehet fogni az iparági környezetre” – tette hozzá forrásunk.

A politikai célok pedig nem is mindig tisztességtelenek, egyszerűen csak felülírják az üzleti érveket. A munkahelyteremtés, vagy munkahelymegtartás a nehéz horvát gazdasági helyzetben éppolyan hangsúlyos téma, mint Magyarországon. Az állam irányította vállalatoknál mindig több az olyan dolgozó, akiket a versenypiacon már régen kirúgtak volna, nem ritka, hogy a kormány csak azért tart lélegeztetőgépen versenyképtelen vállalatokat, hogy az ott dolgozók ne vesszék el a munkahelyüket.

Hogy mi lesz a Mol és az INA sorsa, tehát még korántsem eldöntött, ahogyan egyelőre azt sem tudni, a Sanader-per jelenleg megismert bizonyítékai a további szakaszokban kibővülnek-e olyanokkal, amelyek minden kétséget kizáróan eldöntik az ügyet. Hiába zajlik ugyanis mindkét oldalról rendkívül átpolitizált erőtérben a tárgyalás, hiába tűnik valóban szokatlannak a horvát eljárás, elvileg mégis egy független bíróságon zajlik, annak döntése pedig minden érintettre kötelező érvényű lesz.