Miért szeretne lázadást Orbán Viktor?

Úgy tűnik, nem a levegőbe beszélt (vagyis írt) még gazdasági miniszterként Matolcsy György, amikor január közepén a Heti Válasz hasábjain arról elmélkedett: „senki nem veszítene azon, ha az állam visszaszerezné a hibásan eladott belföldi monopóliumokat: a befektetőknek már sokszor megtérült, és megelőznék későbbi veszteségeiket”. A sorait már akkor nehéz volt másként értelmezni, mint nem is annyira burkolt figyelmeztetésként arra, hogy aki szembe megy a kormány szándékaival (jelen esetben cégvásárlási szándékával), az könnyen pórul járhat.

A közmű- és energiaszolgáltatók – történetesen egykori belföldi monopóliumok – most már kezdhetik nagyon komolyan venni ezeket a sorokat. Az elmúlt hetek fejleményei ugyanis arra utalnak, hogy a magyar törvényhozás minden eszközzel a veszteséges működésre próbálja rákényszeríteni őket. Sőt, Orbán Viktor miniszterelnök már lázadásra szólított fel ellenük, „a gátlástalan és telhetetlen vállalatok” ellen, akik „óriási profitokat termeltek”, és egy bírósági ítélet, ami „maga a botrány”, ezt tovább engedné nekik.

Miről is van szó, mit tettek cégek és mit a magyar bíróságok, hogy már a hatalmi ágak elválasztására kínosan ügyelő, más hatalmi ágaktól magát szigorúan távol tartó miniszterelnök sem tudott elmenni amellett szó nélkül?

Nos, a Fővárosi Törvényszék a napokban kimondta: a Magyar Energiahivatalnak jogellenes az ármegállapító rendelete, miután a hivatal nem vette figyelembe, hogy a január elsejétől érvényes új terhek (közműadó, tranzakciós illeték, illetve a Robin Hood-adó kulcsának 31 százalékra emelése) indokolt költségnek számítanak.

Az energiapiacon ugyanis a lakossági szolgáltatás tarifáit a hatóság állapítja meg, de az ármegállapításkor a most hatályos törvény szerint köteles a költségeket figyelembe venni. Olyan ez, mintha a kenyér árát a Magyar Kenyér- és Élelmiszergabona-ügyi Hatóság szabná meg, vagy a sörét a Nemzeti Sörgazdálkodási Hivatal, és nem a piac. Azokat azonban a piac szabályai befolyásolják, és természetesen ha nőnek a termelők, gyártók, szolgáltatók költségei – drágul a traktorba a dízel, nő az idénymunkások bére –, akkor nőnek az árak is.

Az energiaellátásban úgynevezett indokolt költségek vannak – vagyis a törvény szerint a hatóság döntheti el, hogy mely költségek alapján jogosult egy szolgáltató árat emelni, és mely költségek alapján nem. Az energiahivatal árszabályozása szerint a fent felsorolt közterhek nem lett volna ilyen, lakossági gázár- vagy áramáremelést alátámasztó költségek. A bíróság viszont azt mondta, hogy de, ezek bizony ilyen költségek.

Amire Orbán Viktor és a magyar kormány meg azt mondták, hogy de bizony nem azok. És nyomban új törvényt ültek, vagyis ülnek: a parlamentnek már benyújtották azt a törvényjavaslatot (pdf), ami kereken megtiltaná a szolgáltatóknak, hogy áthárítsák az ügyfelekre a csekkadót vagy a szektort terhelő különadókat (a megnövelt Robin Hood-adót vagy a közművezetéket adóját).

(millió forintban)		árbevétel	üzemi eredmény	pénzügyi eredmény	adózás előtti eredmény	adózott eredmény
EDF	elosztó	44 204	9 799	-1 197	8 883	7 687
	egyetemes* szolgáltató	62 255	-883	-234	-1 193	-1 193
	szabadpiaci kereskedő	65 628	2 118	-438	1 680	1 550
E.ON	elosztó	150 302	12 299	-5 514	9 541	9 111
	egyetemes* szolgáltató	195 286	-7 981	-1 373	-9 666	-9 666
	szabadpiaci kereskedő	186 638	10 304	810	11 085	10 725
RWE	elosztó	148 455	19 431	305	19 734	15 308
	egyetemes* szolgáltató	199 095	-6 984	-2 210	-9 236	-9 236
	szabadpiaci kereskedő	188 061	9 129	-1 160	7 958	6 787
Összesített adatok (EDF, E.ON és RWE együtt):
	elosztó	342 961	41 529	-6 406	38 158	32 106
	egyetemes szolgáltató	456 636	-15 847	-3 817	-20 095	-20 095
	szabadpiaci kereskedő	440 327	21 551	-788	20 723	19 063

A törvénnyel a kormány lényegében tartósan veszteségbe taszítaná az energia- és közműszolgáltatókat, amely a kormányfő szavaival szemben („milliárdokat kerestek az embereken”) már most is vastagon veszteségesen látják el a lakossági szolgáltatásokat. Az EDF, az E.On és az RWE összesen 15,8 milliárdos üzemi veszteséget szenvedett el a lakossági és kisfogyasztóknak nyújtott úgynevezett egyetemes szolgáltatáson 2011-ben, ami a szintén mínusz pénzügyi eredménnyel 20,09 milliárdos adózás előtti mínusszá duzzadt.

Ha a törvényjavaslatot elfogadják, az még nehezebb helyzetbe hozza a szolgáltatókat, és újabb kockázati tényező lesz a magyar energiapiacon (ráadásul nem segíti az energiatakarékos fogyasztói magatartást sem, ha a piacinál olcsóbb energiát használ, és az sem biztos, hogy a nemzetgazdasági szinten valóban legolcsóbbat fogja választani). Az elmúlt évek közterhei miatt ebben a szektorban már mostanra hatalmas mértékben, 37 százalékkal csökkentek az energetikai beruházások. Az elmaradt fejlesztések és egyre inkább elmaradó karbantartások kezdenek rendszerszintű kockázatokat hordozni, ennek kockázataira Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség divízióigazgatója is felhívta már a figyelmet, többek között az Indexnek adott interjúban.

A kormányfő viszont a borítékolható törvényi tiltással – ami egy általános büntetőhadjárat részének tűnik – sem elégedett, ezért hétfői parlamenti beszédében arra is felszólította az embereket, hogy lázadjanak fel az energiaszolgáltatók ellen. Hogy ezt hogyan érthette, azt nem fejtette ki. Ön hogyan lázadna?