Visszajöhet a fényűzési adó

2013.03.13. 08:01

Másodszor emlegeti Orbán Viktor miniszterelnök, milyen sajnálatos, hogy a luxustermékekre nem lehet 35 százalékos adót kivetni. Először 2011 őszén beszélt egy extrém magas áfakulcs indokoltságáról, írja a Napi Gazdaság.

Akkor Matolcsy György miniszterként meg is kereste az unió adóügyi biztosát, Algirdas Semetát (Napi Gazdaság, 2011. szeptember 7.). A biztos nem utasította el, de nem is támogatta az ötletet, annyit mondott: mivel az áfa közösségi szabályozásáról épp tárgyal az unió, ez a javaslat is előkerülhet - volt már a közös áfaszabályozás hajnalán luxuskulcs is, ám az 1992-ben megszűnt.

Az ügy eddig nem került elő, ami nem jelent semmit, hiszen egyrészt az uniós áfaszabályozás nem változik gyorsan, másrészt nem is kell a magasabb kulcshoz az unió. A 2011-es bejelentést ugyanis a 27 százalékosra emelt normál áfakulcs követte, amelyet akár 30 százalékra is lehet emelni jövőre. Emellett azonban - ha valóban a luxustermékek megadóztatásáról van szó - új adót is ki lehet vetni.

Ez sem számít újdonságnak. Egyáltalán nem idegen a magyar jogrendtől a fényűzési adó, volt ilyen a kiegyezést követő évtizedekben, de 1920-tól is szedték. Az első verzió inkább cseléd- és kocsitartási adó volt, a háború után viszont lényegében mindenre kivetették, amire csak lehetett - 34-fajta termék után kellett fizetni, a gyöngy, az autó, a póni és a bőrkötéses könyv mellett a pusztán díszítést szolgáló tárgyakra és selyemruházatra is kivetették.

Ha valami hasonlót tervezne a kormány, elegendő lenne nyolcszázalékos pótlólagos adót kivetni a kiválasztott termékekre, s máris kijönne a 35 százalék. Az csak technikai jellegű kérdés, hogyan kell úgy megalkotni a szabályzást, hogy az ne ütközzön a közösségi jogba. Ezzel újabb lépést is tenne a kormányzat abba az irányba, hogy a forgalmi típusú adók súlyát emelje a jövedelemadók helyett.

A valódi kérdés természetesen az, hogy milyen termékek után kellene az adót megfizetni. A korabeli kritikák szerint ez 1920-ban sem sikerült túl jól, legalábbis az esernyők, a rézmetszetek, a gyerekjátékok és virágok megadóztatása nem aratott osztatlan sikert: "A tárgyak kitalálása az ismeretlen pénzügyi ősapának nagy leleményességére vall, de egyszersmind szinte Diogenes-igénytelenségű embernek mutatja."