Brüsszelben bukhat el a rezsiháború

Miközben a kormány kommunikációjában lassan a rezsicsökkentés veszi át a főszerepet, és sorra hozzák az energiacégeknek hátrányos intézkedéseket, a vállalatok már a menekülőutakat tervezgetik és információink szerint egyre inkább csak a brüsszeli segítségben bíznak. Az ügy miatt akár újabb kötelezettségszegési eljárás is indulhat Magyarország ellen.

A böjt nem lehet életforma

„A cigány lova is szépen gyakorolta az aszkézist hosszú időn keresztül, aztán amikor úgy tűnt, hogy teljesen leszokik az evésről, másnap abba bele is pusztult. Ezt a gyakorlatot nem lehet átültetni az energiapolitika területére. Ha a díjszerkezetek átalakításával pőrére vetkőztetjük a piaci szereplőket, akkor hosszú távon tönkremehetnek a rendszerek” – mondta két évvel ezelőtt Bencsik János, a Fidesz akkori energetikai államtitkára az Indexnek a rezsiárak befagyasztása kapcsán. Úgy vélte, a böjt nem válhat életformává, és a hatályos jogszabályok egyébként sem teszik lehetővé, hogy tartósan veszteségessé váljanak a szolgáltatók a hatósági ár megállapítása során. Akkor úgy vélte, túl kell élni a következő egy-másfél évet.

Vagy mégis

Azóta az egy-másfél év eltelt, a böjt viszont, úgy tűnik, mégis életformává vált. Sőt a kormány januártól 10 százalékos rezsicsökkentésre kötelezte az energiacégeket, ami a REKK számításai szerint az árampiacon 27 milliárd forintos, a gázpiacon 46 milliárd forintos bevételkiesést eredményezhet.

A negatív hatás azonban nemcsak a cégek kasszáját érinti. A RWE ötven százalékkal csökkenti magyarországi befektetéseit idén és kiszállt a Tigázból is, más energiaipari vállalatok akár 80 százalékkal is megvághatják beruházásaikat. Eladja néhány érdekeltségét az E.On is, a gázüzletágon kívül még akár erőművet is értékesíthet, a legújabb hírek szerint a német multi magyarországi jelenlétének csökkenésével az állami és az orosz befolyás erősödhet.

áramellátás (2011)	tevékenység	adózott eredmény (milliárd)
EDF	elosztó	7,6
	egyetemes szolgáltató	- 1,1
E.ON	elosztó	9,1
	egyetemes szolgáltató	- 9,6
RWE	elosztó	15,3
	egyetemes szolgáltató	-9,2
gázellátás (2011)	tevékenység	adózott eredmény (milliárd)
E.ON	elosztó	4,5
	egyetemes szolgáltató	-1,8
Főgáz (RWE)	elosztó	4,5
	egyetemes szolgáltató	-1,4
GDF Suez	elosztó	- 4,4
	egyetemes szolgáltató	- 1,7
Tigáz (Eni)	elosztó	1,2
	egyetemes szolgáltató	- 12,3

A szándék határozott, Matolcsy György korábban gazdasági miniszterként január közepén a Heti Válasz hasábjain arról elmélkedett: „senki nem veszítene azon, ha az állam visszaszerezné a hibásan eladott belföldi monopóliumokat: a befektetőknek már sokszor megtérült, és megelőznék későbbi veszteségeiket”. Novemberben a svábhegyi református templomban tartott előadásában a 168 Óra riportja szerint pedig azt mondta: „aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén – energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek”.

Már csak Brüsszelben bíznak

A kormány úgy érezheti, hogy a rezsicsökkentéssel és az azt kísérő új törvényjavaslatokkal két legyet üt egy csapásra. Egyszerre növeli saját népszerűségét a lakosság körében – ráadásul anélkül, hogy arra költségvetési forrást kellene áldoznia –, másrészt a cégek legyengítésével saját alkupozícióját erősíti, ha itt-ott feltűnne vevőként.

Mint a hasonló esetekben általában, a multik már csak a brüsszeli kontrollban bíznak. Martin Herrmann az RWE igazgatóságának elnöke korábban úgy fogalmazott: „ami Magyarországon történik, az precedens nélküli, és teljes mértékben elfogadhatatlan. Nagyon reménykednem kell Brüsszelben, hiszen a magyar állam egyértelműen sérti az uniós jogot.” Szerinte a magyar helyzet „de facto a kisajátításhoz áll közel".

Az RWE elnöke nem alaptalanul bízik Brüsszelben, a magyar kormány intézkedései több ponton is uniós irányelvet sérthetnek, az energiacégekkel kapcsolatos új magyar szabályok miatt újabb kötelezettségszegési eljárás is indulhat.

Ez már politika

„Az energiaárak kérdése egyértelműen politikai síkra terelődött, innen már nagyon nehéz visszafordulni, és ez később a kormánynak is még okozhat gondokat. Akárki is a tulajdonosa ezeknek a cégeknek, egy idő után felül kell kerekednie a közgazdasági racionalitásnak, és vissza kell térni a piacihoz közelítő árakhoz, de politikailag ezt most már egyre nehezebb lesz meglépni” – mondta az egyik energetikai cég vezetője.

Szerinte a cégek is tisztában vannak azzal, hogy ha most nyíltan hadakoznak, csak tovább mérgesítik a viszonyt, eredményt aligha érnek el a rezsicsökkentéssel kampányoló kormánnyal szemben. A legtöbb, amit tenni tudnak, hogy magasabb szinten próbálnak érvényt szerezni az igazuknak, ez azonban lassú folyamat.

Szemben az irányelvekkel

Milyen közösségi elveket sérthet a magyar törvényhozás? Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a vállalkozások az ármegállapításkor milyen úgynevezett indokolt költséget számolhatnak el. Márpedig a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/72/EK irányelvben és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelvben kimondják: az elosztórendszer-üzemeltetők által nyújtott szolgáltatások feltételeit a költségeket tükröző módon kell kialakítani.

Az irányelv kimondja azt is, hogy a tarifákat vagy módszertanokat úgy kell meghatározni, hogy a hálózatok működőképességének biztosításához szükséges beruházásokat el lehessen végezni. A szociális közműtörvény, amelyik az árban el nem ismerhető többletköltségekre kötelezi a cégeket, ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz – erre hivatkozott többek között a Földgázelosztó Együttműködési Fórum is a gazdasági bizottság elnökének, Rogán Antalnak küldött levelében.

De szembe mehet az irányelvvel az energiahivatalnak az indokolt költségeket megállapító gyakorlata is, amelyről már a bíróság is úgy találta, hogy túlságosan önkényes. Orbán Viktor korábban a Parlamentben a gázcégek első fokon megnyert perét botrányosnak nevezte, és fellépésre szólított fel „a gátlástalan és telhetetlen vállalatok” ellen, akik „óriási profitokat termeltek”. Azóta már az áramcégek is pert nyertek.

A bíróság már nem vizsgálhatja

Az uniós megítélés szempontjából inkább csak ronthat a helyzeten, hogy a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatallá átkeresztelt MEH közben rendeletalkotási jogot kapott, amelyet a közigazgatási bíróság már nem vizsgálhat, csak az alkotmánybíróság. Az új MEH pedig így már gond nélkül hirdetheti meg a korábban elmeszelt módon a díjakat.

Az unió 2009/72/EK irányelv 37. cikke azonban kimondja: a szabályozó hatóságok által hozott döntéseket a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében teljes körűen meg kell indokolni és alá kell támasztani. Továbbá a tagállamnak „gondoskodnia kell olyan mechanizmusok létrehozásáról, amelyek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért.” Vagyis az, hogy az energiacégek ezentúl nem fordulhatnak bírósághoz, ha jogtalannak érzik a megállapított díjakat, szintén közösségi irányelvet sért.

Nem lehet teljesen elszakadni a piactól

De nemcsak egyes költségek el nem ismerhetősége és a jogorvoslat hiánya okozhat problémát, hanem maga a rezsicsökkentés is, ha azzal tartósan eltérítik az árakat a piaci viszonyoktól. Az uniós irányelv ugyan lehetővé teszi, hogy az államok meghatározott feltételekkel szabályozzák a végfelhasználói árakat, ez ugyanakkor tartósan nem akadályozhatja a versenypiac alapvető feltételének az érvényesülését.

A liberalizált energiapiacokon a végfelhasználói árszabályozás fenntarthatóságát, alkalmazásának feltételeit az Európai Bíróság eddig egyetlen ítéletben értelmezte. Egy 2010-es ítéletében a bíróság azt vizsgálta, hogy a teljes mértékben liberalizált földgázpiacon az irányelvvel összeegyeztethető-e a végfelhasználói árak tagállami meghatározása. Az ítélet szerint megengedett ugyan a végfelhasználói árak hatósági szabályozása, azonban az árszabályozás akadályozza a működő belső piac megvalósítását, ezért csak ideiglenesen, átmeneti jelleggel és feltételekkel fenntartható.

A végfelhasználói árszabályozás ideiglenessége azt jelenti, hogy az árszabályozói hatáskör jogosultja meghatározott, kellően rövid időközönként köteles felülvizsgálni az árszabályozás szükségességét és módjának megfelelőségét a piacnyitás aktuális állapotára tekintettel.

Évekig eltarthat

A szabályozás annyiban térítheti el a fizetendő díjakat a piaci áraktól, amennyiben azt az egyetemes szolgáltatás ésszerű áron történő biztosításának kötelezettsége indokolja. Tehát az egyetemes szolgáltatás ára sem függetleníthető tartósan, hosszú távon a piaci folyamatoktól, legfeljebb átmenetileg, például a piaci mozgások kisímítására lehet eltéríteni az árakat.

A magyarországi energiacégek akármelyik oldalról is támadják meg a hatósági ármeghatározás mostani gyakorlatát, hosszú hónapokba telhet, amíg az Európai Bizottság úgy dönt, hogy kötelezettségszegési eljárást indít. És mint azt a korábbi példák is mutatják, évekig kell várni arra, míg döntenek is az ügyben, esetleg szankcionálják, a kormánynak ebben a ciklusban várhatóan nem kell amiatt aggódnia, hogy esetleg kártérítést kell fizetnie. Hiába bíznak tehát a hazánkban jelenlévő energiacégek Brüsszelben, mire a döntésre kerül a sor kerülhet, addigra Magyarországon akár már teljesen át is rajzolhatják a piacot.