Drágább a barackos müzli, de legalább süt a nap
További Gazdaság cikkek
-
Itt a Standard and Poor's jelentése Magyarországról - Nem akárki taszította le a dobogóról Mark Zuckerberget
- Több ezer milliárd forintnyi lakossági megtakarítás szabadulhat az ingatlanpiacra
- A Magyar Nemzeti Bank elmúlt 100 évét eleveníti meg a Pénzmúzeum új kiállítása
- Az Európai Unió átlagán alul a magyarországi foglalkoztatottak száma
Portugália elkerülhetetlenül újabb segítségcsomagra szorul, az ország adósságcsapdában vergődik. A gazdaság hanyatlása meredekebb, mint a 78 milliárd eurós segélycsomag 2011. tavaszi elfogadása idején gondolták, a költségvetési hiány a megszorítások ellenére nő. Közben belpolitikai válság körvonalazódik, a megszorításokat támogató parlamenti többség elporladt. A válság a hétköznapokban is egyre inkább érezhető, kinn élő magyarok meséltek az Indexnek.
Húsz éve válság van
"2006 óta nagyon sok változást érezni az országban, bár inkább 2009-2010 körül lett kézzelfogható a változás. A portugál nem ideges nép és hozzászoktak a szar kormányzáshoz és a nem túl jól teljesítő gazdasághoz" - írta Szabolcs nevű olvasónk. Szerinte néhány évtizeddel ezelőtt Portugália nagyon szegény és fejletlen ország volt, és az EU-tagság hatalmas életszínvonal-növekedést hozott. Emiatt a válság sem okozott kezdetben nagy traumát. "Ahogy az egyik portugál barátom mondta: Az elmúlt 10-20 évben folyamatosan válságról beszélnek itt. Mi a különbség?"
Ennek ellenére persze van különbség, főleg azóta, hogy kiderült, hogy Portugália is mentőcsomagra szorul. A kormány belebukott, az új kormány meg – a technokrata és teljesen új stílust hozó pénzügyminiszterrel az élen – reformokba kezdett. Bár sok jó, de népszerűtlen lépés volt, nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy jobban hozzányúljanak a munkaerőpiachoz és a nagy állami szférához. A portugál közszféra ugyanis nagyon nagy, és nem hatékony.
"A klasszikus, és a valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott sztori a tipikus közszolgáról egy közhivatalban, hogy ha az ember fél 10 körül hívja, akkor reggelizik, 11 körül kávézik, délben ebédel, 3 körül meg uzsonnázik, közben meg senki nem veszi fel a telefont. És hát valljuk be, gyakran látni, hogy 3-4 ember végez olyan melót, amit egy ember simán el tudna látni napi nyolc órában, és még nagyon megizzadnia se kéne" - érzékeltette a helyzetet Szabolcs.
Üresek az utak, de nem zsúfoltabb a vonat
Szerinte ettől függetlenül a hétköznapokban is több jele van annak, hogy válság van. "A portugálok nagyon szeretnek vezetni - bár nem tudnak jól igazán -, így reggel a Lisszabonba befutó autópályák és főbb utak iszonyú forgalmasak és állandó dugók vannak. Én sem Lisszabonban lakom, és a ritka esetekben, amikor kocsival mentem, tudtam, hogy reggel negyed 8 előtt elindulva 20 perc alatt beérek, negyed 8 után az út akár másfél óra is lehet. Na ez már nincs így, alig van már dugó, Lisszabonban bent is érezhetően kisebb a forgalom, autóval a reggeli csúcsban is szinte át lehet menni, mint kés a vajon."
A vonaton sok az ember, de nem sokkal nagyobb a tömeg, pedig a költségcsökkentés miatt valamivel ritkábban járnak. "A megoldás az lehet, hogy nagyon sokan elvesztették az állásukat és be se járnak. A kép ennél nyilván árnyaltabb, de lehet benne igazság" - írta Szabolcs. Szerinte szinte minden hónapban van valami sztrájk, általában metró, de néha a buszosok vagy a vonatosok sztrájkolnak.
Metrósztrájk esetén pótlóbuszok vannak, kilométeres sorokkal és tömegnyomorral, ami az óceáni időjárással járó időnkénti kiadós esőkkel kellemes tud lenni. A legrosszabb viszont a vonatsztrájk, mert az nagyon sok embert érint, és gyakorlatilag nincs alternatíva, mert buszok sincsenek. Minimumszolgáltatás létezik, és azon a kevés vonaton olyan tömeg van, hogy embertelen. "Mostanában erősen nyomnak egy kampányt, hogy érvényesíteni kell a jegyeket, mert komoly büntetés jöhet. Ez arra utal, hogy sokan lógnak, vagy nem érvényesítenek jegyet, ezzel is spórolva."
Nincs lincshangulat
"Mindezek ellenére nem érezni lincshangulatot. Az emberek általában továbbra is kedvesek és barátságosak, rezignáltan veszik tudomásul az újabb megszorításokat és sztrájkokat. Inkább akkor néznek furán, ha valaki kiakadva szitkozódik és néha ordibál" - írta Szabolcs.
"Sztrájk sztrájkot követ, de nem sokat tudnak tenni az emberek. Azt mindenki tudja, hogy nem csak a mostani kormány az oka ezeknek a folyamatoknak. Az utóbbi tíz év meg nem térülő gigaberuházásai, a kontroll nélküli költekezés juttatta az országot ide" - írta Barnabás. Szerinte akinek van munkája az nem sokat érzékel a válságból. "Kicsit több lett az adó, kicsit több az áfa, de akkora probléma nincs" - írta.
Hasonlóról számolt be egy másik olvasónk is. "Lehet, hogy válság van, lehet, hogy mindjárt minden összedől, de a finom meleg napsütésben ez nem érződik. Az emberek elviszik a hároméves gyereküket tüntetni, mert addig is kint vannak és sétálnak egyet. Lehet, hogy csak nagyon szerencsés vagyok, mert a problémák veleje el sem ér hozzám" - írta. Ő a válság ellenére sem tervezi, hogy összepakol és elmegy mondjuk Németországba. "Itt még mindig jó élni. Portugália sosem volt a kivándorlók Kánaánja, valószínűleg nem is lesz az a közeljövőben" - vélte.
Barnabás ugyanakkor úgy érzékeli, hogy rengeteg ember emigrált. "Afrika és Dél-Amerika portugálul nyelvet beszélő részei vonzó alternatívát nyújtanak nagyon sok képzett embernek, de Franciaország, Németország és Svájc is szippantja el a munkaerőt" - írta.
A fiatalok menekülnek
Másik olvasónk szerint a portugál fiatalok is menekülnek, a közszférában dolgozók fizetését megvágták, az adókat meg megemelték. Mivel nehezebb az adóelkerülőket megfogni, azon szedik be a pénzt, akiken tudják.
"Engem is vegzált az adóhivatal hónapokig valami büntetésekkel és nevetséges indokokkal, aztán olyat is be akartak hajtani rajtam, amit már rég befizettem. Az alkotmánybíróság betett mindenkinek, mert a kormánynak vissza kellett adnia az elvett 13. havi fizunkat. Ez elvben jó, de én nem örültem neki, mert tudtam, hogy így megint adóemelés jön, mert azt valamiből ki kell fizetni. Így idén januártól megkaptuk a 13. havit 12 hónapra elosztva, amitől átcsúsztunk egy magasabb adósávba, így a teljes pluszpénz elment adóra" - írta.
Nagy a nyomor
A nyomor nagy, ez látszik, és ugyan Portugáliában alig van hajléktalan, de nagyon sok család van nagyon nehéz helyzetben. Olvasónk beszámolója szerint sokan nem tudják fizetni a lakáshitelt, aki meg még kiköhögi, azt még megsarcolták az ingatlanadóval, ami a piaci érték 0,5 százaléka évente. Egy 100 ezer eurós lakásnál - ami egy nem túl nagy, egy nem túl jó lisszaboni kerületben -ez évi 500 euró (nagyjából 150 ezer forint), ami plusz egy havi törlesztőrészlet. "Egy családnál, ahol mindkét fél keres mondjuk 3-400 eurót, ez nem kis összeg, ahol meg az egyikük elvesztette a melóját, szinte kifizethetetlen" - írta az egyik kinn élő magyar.
Barnabás is erről írt. Szerinte azok a családok vannak igazán bajban, ahol csak az egyik szülő keres, vagy mindegyikük elvesztette az állását. "Egy német kollégám jegyezte meg, hogy a válság ellenére mennyi ember van az üzletekben. Tény, hogy azért nincsen annyi bevásárlószatyor a kezekben."
Sokak szerencséje, hogy nem kell lakásra költeniük, mert valamiféle családi örökségből kifolyólag van hol lakniuk, így csak a rezsit kell kiköhögni. Állítólag Lisszabonban és környékén nagyjából 200 ezer lakás vár vevőre vagy bérlőre, ami iszonyú nagy szám. "Szerencsére a nagy kínálat miatt az albérletek árai estek, helyenként több száz euróval. És az albérlőnek az ingatlanadót se kell fizetnie" - írta Szabolcs.
A barackos müzli drágább
A bárok és éttermek is szenvednek, sokan lehúzzák a rolót vagy már megtették. "Bedurvult az adóhatóság is, sok az ellenőrzés, és a boltokban kötelesek megkérdezni, hogy megadjuk-e az adószámunkat a vásárláskor. Sokan a miniszterelnök és a pénzügyminiszter adószámát adják meg poénból, de ezt már büntetik, így új poén után kell nézni" - írta.
Egyébként érthető az igyekezet, Portugáliában is nemzeti sport az adóelkerülés. Miközben az autó úgy általában kevesebb, mégis azt írta olvasónk, hogy "ennyi vadi új 5-ös BMW kevés helyen láttam. Az adócsalókat meg nem nagyon érinti a válság, sőt legalább nem kell a dugóban állni a Bentley-vel."
Egyik olvasónk szerint ugyanakkor hiába a sok gazdasági probléma, a hétköznapokban ez nem feltétlenül érezhető. "Nem érzem, nem látom, hogy itt akkora nagy gond lenne, az emberek vásárolnak, kávéznak, éttermekben ebédelnek és vacsoráznak. Tény ugyanakkor, többet költök a boltban, pedig ugyanazt veszem" - írta egy másik olvasónk.
"Öt éve a barackos müzli szelet 89 cent volt most 1,08 euró. A kávé ára is felment talán 10 centet az elmúlt években, most 65 cent körül van egy presszó. Minden drágább lett, miközben a fizetésem ugyanannyi, mint előtte."
Barnabás is arról írt, ő közvetlenül személy szerint nem érzi a válságot, de közvetve annál inkább. "Rengeteg üzlet, üzem bezár. Rengeteg beruházás leállt vagy áll kihasználatlanul. Lakások tömkelege eladó, de vevő egyre kevesebb."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
