Konstantin
12 °C
25 °C

Nincs itt semmiféle devizaháború

2013.04.25. 07:41 Módosítva: 2013-04-25 07:48:44

Legutóbb a japán jegybank jelentett be hatalmas pénznyomtatási terveket, de az amerikai FED, és az EU-s EKB is már jó ideje pumpálja a pénzt a gazdaságba, ezzel ösztönözni igyekezve a gazdasági növekedést. A magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban is gyakran előkerül a találgatás, miszerint az elmúlt időszak kamatcsökkentéseivel a forint árfolyamának gyengítésén keresztük igyekeznek kedvezni a magyar exportágazatoknak. Ha azonban látszólag mindenki ugyanazt a taktikát követi, hogyhogy nem gabalyodnak előbb-utóbb egymásba az államok szuverén érdekei?

Fórián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója egy sajtóbeszélgetésen elmondta: annak ellenére, hogy sokan az 1930-as évek devizaháborúihoz igyekeznek hasonlítani a helyzetet, most sokkal inkább beszélhetünk a nagy világgazdasági szereplők egymást kiegészítő - és nem kifejezetten megszokott, mondhatni unortodox - válságkezeléséről.

Eladósodott válságkezelés

A modern közgazdaságtan alapvetően két utat ismer a válságkezelés eszközeit tekintve: a kormányok költségvetési politikájukkal lendíthetik fel a bajban lévő gazdaságokat, a jegybank pedig a monetáris politikán keresztük ösztönözheti a gazdasági szereplőket úgy, hogy annak gazdasági növekedés legyen a vége.

A 2008-as válság azért különös eset, mert a fejlett országoknak államadósság-hegyekkel a hátuk mögött kell megküzdeniük a visszaeséssel, ami egyből ki is kapja a kezükből - vagy legalábbis jelentősen lecsökkenti - a költségvetési élénkítés lehetőségét.

Hova pörög a pénznyomda?

Ebben a helyzetben marad a monetáris politika, azonban itt is van egy apró probléma: a japán és az amerikai jegybank már majdnem nullára csökkentette a jegybanki alapkamatot, amellyel a gazdaságban keringő pénz mennyiségét szokták szabályozni alapesetben. Ennek okán elterjedtek az unortodox megoldások: évek óta az úgynevezett mennyiségi lazítás eszközével élnek a jegybankok.

D MTZ20110721001
Fotó: MTI

Ez azt jelenti, hogy a jegybank saját számlájára jellemzően állampapírokat vásárol, ami bizonyos árfolyamokra közvetlen hatással van, így lényegében pénzt ad a befektetőknek anélkül, hogy az alapkamathoz kellene nyúlni.

Nem is a leértékelés a cél

A pénznyomtatás következménye, hogy az adott gazdaság valutája leértékelődik, ezáltal pedig az exporttermékei olcsóbbak lesznek a külföldi szereplőknek (vagy az exportőrök jövedelme nő meg). De vajon tényleg mindenki az exportszektor versenyképességének növelésére játszana?

Fórián Szabó szerint inkább arról van szó, hogy a nagy és fejlett gazdaságok inkább a belső fogyasztást akarják felpörgetni, mivel a gazdaságba jutó több pénz inflációt gerjeszt, így a lakosság inkább fogyasztani kezd az egyre kevesebbet érő pénzéből. Ahogy Fórián Szabó fogalmazott: "ha viszont az országok nem a külkereskedelmi mérlegük javítására játszanak sokkal inkább beszélhetünk váltófutásról, mint devizaháborúról".

A közgazdász szerint ez a staféta kezdetben az angolszász jegybankoknál, az amerikai FED-nél és az angol Bank of Englandnél volt, akik sokat "kritizálták" is a passzív EKB-t, amely végül beadta a derekát. Legutóbb pedig a japánok váltottak stratégiát, de Fórián Szabó szerint itt még nincs vége a történetnek, mivel az USA és az EU részéről is folytatódhatnak a unortodox intézkedések.

Amennyiben pedig jó tempóban hatják végre ezeket a programokat, annak lélektani hatása lehet, ráadásul nem is feltétlenül szívják el egymástól a levegőt a világgazdaság szereplői, ha sikerül a belső piacok élénkítésével importkeresletet teremteni egymás számára.

Vannak buktatók

Az unortodox lépéseknek ugyanakkor bőven akadnak buktatói is: a közgazdász szerint a legnagyobb veszélyt az újabb buborékok kialakulása jelenti. Mivel a jegybankok aktívan beavatkoznak, a piaci kontroll csökken bizonyos befektetések felett, így a szereplők elvárásai torzulhatnak.

Ez lényegében annyit jelent, hogy valami olyan befektetésről hiszik el, hogy tuti tipp, amely jegybanki beavatkozás nélkül már halálra lenne ítélve a piacon.

A magyarok nem hülyék

Fóriánai Szabó szerint bár Magyarországon a monetáris élénkítés lehetőségei részben adottak, az államadósságon belüli nagy devizaárny öngólt jelentene a forint gyengülése esetén, mivel az eddig nagy nehezen ledolgozott államadósság újra megnőne (és a devizahitelesek is bajba kerülnének).

A közgazdász úgy vélekedett: a nemrég bejelentett jegybanki csomag viszonylag visszafogott lépést jelent, ugyanakkor az irányadó kéthetes eszköz körüli ellentmondásos nyilatkozatok arra figyelmeztethetik az MNB-t, hogy figyeljen jobban oda a kommunikációjára a piaci szereplőkkel szemben.