Itt az újabb burkolt adó

Azt eddig is lehetett tudni, hogy a félliteres kólánál több mint 10 százalékos, egy másfél literes ásványvíznél 30-40 százalékos áremelkedést fog hozni a bevezetendő új, szinte minden italfajtára kiterjedő betétdíjas szabályozás. Ez azt jelenti, hogy legalább 30 forinttal nőhetnek az érintett italok árai, ami 200 forint közelébe vihet egy dobozos kólát, vagy csaknem megduplázza a legolcsóbb másfél literes ásványvizek árát.

Most az Index által megszerzett bizalmas minisztériumi előterjesztésből az derült ki, hogy minderre azért van szükség, mert az állam még hozzávetőleg 25 milliárd forint bevételhez szeretne jutni. Ezért átrendezi az hulladékkezelési iparágat úgy, hogy költségeket szétteríti a szereplők között, a bevételeket és az értékesíthető alapanyagot pedig magához veszi. Külön érdekes, hogy a kormányzati háttéranyag a környezetvédelmi vonatkozásokkal nem is foglalkozik.

Várható volt

„Nem csodaszer a betétdíj, én tudom [...] ettől aztán nem lesz a hulladékgazdálkodási probléma Magyarországon megoldva, de szerintem nekünk, környezetvédőknek igenis kötelességünk, hogy gondolkodjunk, hogy a betétdíjas rendszert hogyan lehetne Magyarországon bevezetni, már csak pénzügyi okokból is” – mondta tavaly év végén Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) vezére egy parlamenti bizottsági meghallgatáson.

Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a környezetvédelmi szempontokkal egyáltalán nem törődve a kormány 30 forintos betétdíjat tenne az egyszer használatos italcsomagolásokra, ahogy ezt korábban megírtuk.

Az Index birtokába került a vidékfejlesztési minisztérium Illés Zoltán államtitkár és Fazekas Sándor miniszter által jóváhagyott, a kormány számára írt betétdíjról szóló februári szabályozási anyaga, ami alapján elmondható: tényleg megint a bevételteremtés az egyetlen valódi cél.

Az Illés Zoltán környezetügyi államtitkár által régóta szorgalmazott betétdíjat eredetileg januártól akarták bevezetni, de ez megcsúszott. Azt most sem lehet tudni, hogy az rendszer mikortól indul, az mindenesetre furcsa lenne, ha a betétdíjat már ettől az évtől be tudnák vezetni, valószínűbb, hogy erre legkorábban jövőre kerülhet sor. A dokumentum szerint a bevezetéssel hozzávetőleg a bevezetés évében is már 25 milliárd forintos bevétele lehet az államnak. Megemlítik emellett, hogy ha esetleg  áfa is terhelhetné a betétdíjat, amit az állam nem térít vissza, akkor még 24,3 milliárddal számolhatnak.

Nagyon bonyolult a rendszer

Betétdíj most is létezik, a visszaváltható sörös vagy boros üvegek vásárlásakor fizetjük. Míg azonban ezek újratölthető palackok, egy alumínium üdítősdoboz nem az, az új szabályozás pedig pontosan azt a termékkört érintené, ami után eddig nem kellett ilyen díjat fizetni.

A tervezett hazai rendszer szerint 30 forint lenne a betétdíj szinte minden italcsomaglás után, a kivétel csak az úgynevezett italkarton lesz (például a dobozos tartós tej van ilyenben), de az is csak műszaki okok miatt.

Jó hír a rosszban, hogy a fogyasztó ezt a 30 forintot visszakaphatja, mint a most is működő újratölthető palackoknál, ha a palackokat visszaviszi egy boltba. Ehhez viszont online visszaváltó-automaták kellenének minden üzletbe, mert a kézi számlálással nem feltétlenül ellenőrizhetők a számlák és az adófizetés sem, és egyébként is olcsóbban működhetne a rendszer.

Az nem derül ki a VM anyagából, hogy ezeknek az automatáknak a beszerzését ki finanszírozza, de aligha tévedünk nagyot, ha arra tippelünk, hogy a kiskereskedők, tekintve, hogy az egész rendszer kiépítését az állami bevételek miatt erőltetik elsősorban (persze az is igaz, hogy az online pénztárgépek telepítéséhez is ad 50 ezer forintos támogatást az állam). További bizonytalanság, hogy a gépek telepítése akár évekig is eltarthat, illetve elképzelhető, hogy a 150-200 négyzetméteresnél kisebb üzletekben egyszerűen el sem fognak férni a hatalmas gyűjtőautomaták.

A visszatérítés meglehetősen bonyolult, a betétdíj az egész kereskedelmi láncon végigmegy: itt a fogyasztó azonnal megkapná a  visszaváltott csomagolások után a darabonkénti 30 forintot. Az állam nyeresége az lenne, hogy az előterjesztés szerint 10 százaléknyit úgyse visznek vissza, mert megrongálódnak a palackok vagy csak elfelejtik őket – ez pedig rögtön az állam haszna lenne.

A kereskedők a 30 forintos díjat akkor fizetik ki, amikor a nagykereskedőktől megveszik az árut, a vásárlóknak visszafizetett összegeket pedig a hulladékkezelőtől kapnák meg, amit pedig az állami központ kompenzálna. A javaslat szerint valamiféle kompenzációt érdemes lenne adni az egész adminisztrációért a kereskedőknek, de csak annyit határoz meg konkrétan, hogy a mértékét „előre meg kell határozni és az egységekkel kötendő szerződésbe bele kell foglalni”.

Az államnak egyébként dupla haszna lenne a dolgon, hiszen a vissza nem váltott palackokon kívül eladhatná a hulladékból keletkező nyersanyagokat, amiből nyeresége lenne.

Pórul járnak a gyártók és a fogyasztók

A terv a gyártókat is terheli: először is fizetniük kell egy egyszeri regisztrációs díjat, azért hogy „nyilvántartásba vegyék” őket. Ezt nem részletezik, mindössze annyit szerepel, hogy ez milliárdos nagyságrendű sarc lehet.

Másrészt szintén a gyártóknak évente rendszeradminisztrációs díjat kell majd fizetniük az egész betétdíjas rendszer fenntartására. Ugyan nem szerepel a minisztérium leírásában, de ha gyártók költségeit érezhetően megemelik adminisztratív úton, az a legtöbb termék árában is hamar meg fog jelenni, még ha a gyártók a költségek egy részét le is nyelnék.

Összességében tehát 30 forintnál nagyobb áremelkedésre lehet számítani szinte minden csomagolt italfajtánál. Ha belegondolunk, ez a legtöbb palackozott italnál biztosan több, mint 10 százalékos áremelkedést jelent, ami az inflációt is megemelné a bevezetés első évében.

Hogy is fog tehát kinézni a rendszer? A gyártók kifizetik a betétdíjakat és az egyéb kapcsolódó elvonásokat, majd ha sikerül eladniuk a terméket, akkor kiszámlázzák a kereskedőknek. Ők ezt kifizetik és akkor jutnak a pénzükhöz, amikor felszámolják a lakossági vevőknek. A lakosságnál pedig akár hosszabb időn át is állhat a betétdíj miatti veszteség, hiszen nem feltétlenül isszuk meg rögtön az italunkat, és pláne ritkábban váltjuk vissza még aznap vagy azon a héten.

De mi az értelme ennek?

Az egésznek azért van jó oldala is, hiszen így vagyunk a leginkább ösztönözve arra, hogy visszaváltsuk a környezetterhelő palackokat. Ez igaz is, hiszen egy családnál egy hét alatt akár több ezer forintnyi palack is összegyűlhet ilyen magas betétdíjnál, amit a legtöbben már megéreznek, havi 8-10 ezer forintot kevesen hagynának szívesen az államnál, így inkább visszaviszik a boltba.

Fotó: Boris Horvat / AFP

Azonban egy szabályozási indoklásnak jellemzően pont azzal kéne foglalkoznia, hogy a várható hasznok magasabbak-e a költségeknél, ami itt a gyártók és a lakosság veszteségét, és hitelezői helyzetét jelenti az igen komolyan megnövekedett adminisztráció mellett. Ezekkel azonban nem foglalkoztak a bevétel fókuszú előterjesztésben.

Külön kellemetlen, hogy egy elvileg környezetvédelmi szabályozásnál arról sem esik szó, hogy így akár összességében akár nagyobb környezetterhelés is létrejöhet a hatalmas állami gépezet működtetése révén, esetleg a gyártók abban lesznek érdekeltek, hogy egyszerűen a nem betétdíjas csomagolásokra térjenek át, de a fogyasztók is válthatnak az így már sokkal olcsóbb, kartoncsomagolású szörpökre és más italokra. Ez a megoldás pedig akár környezetszennyezőbb is lehet, mert a nem tisztán fém és nem is tisztán papír csomagolású, nehezen szelektálható dobozos üdítők fogyasztása emelkedhet meg.

A nemzetközi példákkal is sikerült mellélőni

Érdekes, hogy az előterjesztésben a betétdíjas rendszert üzemeltető országok közt pozitív példaként hozzák Hollandiát, pedig ott 2015-től beszüntetik a rossznak bizonyuló rendszert, mert a bevezetés költségein túl is messze túl drága volt működtetése a hasznaihoz képest.

A terv szerint azonban a Németország az igazi "kiindulási minta,  egyrészt jelentős méretei miatt, másrészt azért, mert a hazai és a német viszonyok egyeztethetők a leginkább össze". Ez azért figyelemre méltó, mert Csehország már 2007-ben fontolóra vette a betétdíj bevezetését, de épp a német példa miatt tettek le róla végleg.

Németországban 2003-ban vezették be a kötelező betétdíjat a nem újratölthető italcsomagolásokra azzal a céllal, hogy megmentsék, illetve erősítsék az újratöltést. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni, sőt, az újratöltés aránya jelentősen visszaesett: míg 2003-ban az ásványvíz 74 százaléka került újratölthető palackba, 2010-re mindössze 34 százaléka.

A szelektív gyűjtés ugyanakkor a bevezetéssel párhuzamosan tíz százalékkal csökkent. Zbynek Kozel, a cseh EKO-KOM igazgatója szerint „a betétdíj büntetés, nem pozitív ösztönző”, ezért hosszú távon károsan befolyásolja a lakosság környezettudatos magatartását. Ugyanakkor a rendszer bevezetése Csehországban csökkentette volna a szén-dioxid kibocsátását, de a tonnánkénti világpiaci ár körülbelül százhatvanszorosáért.

Majd lesz valami

Összességében úgy tűnik, hogy igaza lesz Vámosi Oszkárnak és ismét egy elsősorban költségvetési szempontú környezetvédelmi szabályozásra készül a kormány, a betétdíj ugyanis hatalmas költségekkel hozhat el egy mind környezetvédelmi, mind hatékonysági szempontból kifogásolhatóbb helyzetet. Mindenesetre elég nagy csúszásban van az állam, hiszen év elejétől akarták volna bevezetni, de meglepő lenne, ha akár őszig ez meg tudna történni.

Emellett az is kiderül az előterjesztés alapján, hogy a hamarosan változó betétdíjas szabályozás is úgy fog menni, mint rezsicsökkentés, ahol novemberben még nem tudta a minisztérium, hogy decemberben 10 százalékkal csökkenteni fogják az energiaárakat. Azaz nem azért nem tájékoztat a kormány a szereplők szempontjából meghatározó részletekről, mert azok annyira titkosak lennének, hanem mert az utolsó pillanatban tervezik azokat kitalálni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!