A magyar Kelet-Európa legszerencsétlenebb melósa

Lehet, hogy még nem lapos a Föld, hogy a globalizáció gyerekcipőben jár, és hogy minden ellenkező hír vagy benyomás tényleg csak egy globalózung, a régió országai mégis öldöklő versenyben vannak a gyorsan mozgó, nagyobb cégek által létrehozott munkahelyekért.

Ahol megtelepszik egy-egy multi, általában sok kisebb helyi cég válik beszállítóvá, ami felpezsdíti a helyi gazdaságot. Egy-egy nagyobb cég beindulása vagy gyártókapacitásainak bővítése a GDP látványos megugrását okozhatja, gondoljunk csak arra, hogy a magyar gazdaságpolitika megváltóként várta a Mercedes gyár felpörgését, és várja most az Audi felpörgését.

Közben a politikusok Brüsszelben adószabadságharcot vívnak (a magyar kormány az EU versenyképesség paktumához részben a társasági adóalapok harmonizálása miatt nem akart csatlakozni), hiszen pontosan tudják, hogy a vállalatoknak az oktatás, a képzett és rugalmas munkaerő, a jogbiztonság és a megfelelő infrastruktúra mellett az adórendszerek versenyképessége a legfontosabb szempont a beruházási döntéseiknél.

Csak ezt ne lássák a cégek!

Utóbbi területen sajnos csapnivaló Magyarország pozíciója. Ez nem csak a szűken vett visegrádi térségen belül igaz, hanem a Baltikummal és a Balkánnal is kibővített szélesen vett kelet-közép-európai régióban is. A Mazars adótanácsadó régiós tanulmányából többek közt kiderül, milyen átlagkeresettel és minimálbérrel szembesül a munkáltató az egyes országokban, ez fontos szempont ugyanis, ha egy külföldi cég azt mérlegeli, melyik országba telepítse a gyárát, üzemét, irodáját.

Magyarországon ugyan nem kell nagyon magas fizetéseket adni, nálunk az átlagkereset csak 793 euró a versenyszférában, míg Szlovéniában ennek több mint a duplája. Tehát más a baj. Például az, hogy egy bruttó 1000 eurós (290 ezer forintos) fizetés nálunk a munkaadónak valójában 1285 eurójába kerül, amivel a 15 vizsgált ország közül a legrosszabb harmadba kerülünk. Tetézi a bajt, hogy közben ebből a teljes bérköltségből itt Magyarországon jut a legkevesebb a munkavállaló zsebébe, átlagosan mindössze 655 euró. Ebből a szempontból nem csak a közvetlen versenytársainknak számító csehek, románok vagy szlovákok hagynak le bennünket, hanem Oroszország, Macedónia és Montenegró is ránk ver. Vagyis a nettó fizetésünknek a munkaadónk által kifizetett teljes bérköltség közel a duplája és ezzel sajnos egyértelműen a sor végén kullogunk, arányaiban sehol a környéken nem terheli annyi állami sarc a munkát, mint nálunk, ez pedig sokat ront a versenyképességünkön.

Vegyünk egy egyszerű példát: Szlovákiában nagyon hasonló az átlagkereset, mint Magyarországon (nálunk 7 euróval több) és a minimálbér szintje is megfelel a magyarnak, feltételezhetjük, hogy a beruházást fontolgató cég havi nettó 500 euróért (nagyjából 150 ezres nettóért) mindkét országban hasonló minőségű munkást kap. Ha a cég kizárólag a bérköltséget figyelembe véve mérlegel, mindenképpen Szlovákiát érdemes választania. Hiszen ott ahhoz, hogy havonta 500 euró kerüljön a munkás zsebébe elég 890 eurót kifizetni, Magyarországon ugyanennyi nettó kifizetése 980 euróba kerül a cégnek. Másképpen: annyi pénzből, amennyiért nálunk 1000 munkást felvehet, Szlovákiában felvehet 1100-at.

A magas minimálbér inkább csak árt

Ráadásul ha igaz is, hogy a bérek szintjén a középmezőnyben vagyunk, a Fidesz megrögzött minimálbéremelése mindenképpen ront a versenyképességen. Az inkább politikai, mint gazdasági hasznokat hozó módszert Orbán Viktor már az első kormánya idején is előszeretettel alkalmazta, a korábbi alig több mint 20 ezer forintról 2001-ben 40 ezer, majd egy évre rá 50 ezer közelébe emelte, majd a második Orbán-kormány a bő 70 ezres minimálbért 90 ezer fölé.

Hogy mégis alacsonyak nálunk a fizetések, egyfelől ugyan sajnálhatjuk, másfelől viszont egy az exportjából élő, versenyképes munkaerejével cégeket csábító ország esetében előnyös lehet. Egyszerűen azért, mert az alacsony iskolázottságú, alacsony termelékenységű munkavállalókat kevésbé éri meg foglalkoztatni, ha a többet kell nekik fizetni. A magas minimálbér sok céget arra késztethet, hogy inkább Romániát válassza, ha üzemet telepít a régióban, egy kétkezi munkás csaknem fele annyi pénzért is foglalkoztatható, mint nálunk. Hiába vállalna munkát valaki havi 300 euróért, hivatalosan Magyarországon 338 eurónál - a törvényeket betartva - nem adhatnak kevesebbet egy teljes állásban lévő munkásnak.

Kétségtelen, hosszú távon nem a legvonzóbb stratégia, ha kizárólag az alacsony bérekkel próbálunk meg cégeket az országba csábítani, hiszen az életszínvonal növekedésével olvad a versenyképességünk, ez jelenleg mégis egy fontos eleme hazánk vonzerejének, és érzékenyen érinti a magyar gazdaságot, ha az alacsonyan képzettek nem találnak munkát. Jelenleg az alacsonyan képzettek munkanélkülisége a magyar munkaerőpiac egyik legégetőbb problémája. Ők azok, akik jelenleg nagy számban közmunkában sepregetnek, gereblyéznek, de mindaddig nem veszik fel őket egy "igazi" munkahelyre, amíg nem jönnek tucatjával olyan vállalatok az országba, ahol a képzetlen, betanítható, olcsó munkaerőre van igény.

Így az alacsony társasági adó sem vonzó

A munkabérekre rakodó terhek mellett több más fontos adószempontja is van a cégeknek. Az egyik ilyen a társasági adó. Ezek mértékét nehéz pusztán az adókulcsok alapján összehasonlítani, hiszen az adóalap számításának módja jelentősen eltérhet országonként. Ugyanakkor a legalacsonyabb és a legmagasabb kulcs közötti 17 százalékpontos különbség nyilván jelentős szemléletbeli különbséget takar.

Magyarország ezen a téren egy bizonyos szintig ugyan a legversenyképesebb országok között van, hiszen 500 milliós nyereségig csak 10 százalékos ez a teher, de ez lényegében csak a legkisebb vállalkozásoknak segít, hiszen egy multi nyeresége általában ennek a sokszorosa, így önmagában egy nagyobb cégnek nem nagy segítség az, hogy 500 millióig csak 50 millió forintos adót fizet. Efölött viszont már 19 százalék az adó kulcsa, ami kicsivel a vizsgált 15 ország 17 százalékos átlaga fölött van.

Szintén a magyar beruházások ellen szólhat (és nem mellékesen a mi adóbefizetéseinket is jelentősen növeli), hogy a régió 21 százalékos átlagos áfaterhéhez képest mi sajnos magasan vezetünk a 27 százalékra emelt általános kulccsal. A legalacsonyabb adókulcsokat itt is a volt jugoszláv utódállamokban találjuk.

Ezért esnek a beruházások?

És ha még ez sem lenne elég, azt is megállapíthatjuk, hogy a költségvetési egyensúlyok megteremtése érdekében egyre népszerűbbé váló válságadók szintén a magyar gazdaságpolitikára a legjellemzőbbek, még akkor is, ha ezen a területen valóban akadnak követőink.

Romániában 2013 februárjában egyszerre több válságadót is bevezettek: természeti erőforrások kitermelésére, illetve az energia és gáz szektorra, (kereskedelem, energiaszállítás) is különadókat vetettek ki. Átmeneti intézkedésnek szánják a szlovák válságadót, amelyet egyes szektorokra (pl. energia szektor, gyógyszeripar, biztosítás, stb.) vetettek ki, a 2012-es és a 2013-as évekre azokra az adózókra, amelyek várható éves profitja meghaladja a 3 millió eurót – azaz itt is a tehetősebb, jellemzően külföldi befektetők megsarcolása volt a cél.

Idehaza főként a válságadók állnak annak a hátterében, hogy a cégek adóterhelése rendkívüli mértékben megugrott. Hiába csökkentek a nyereséget terhelő adók, több lett a különadó, ezek pedig annak ellenére állandósultak, hogy a kormány a bevezetés idején többről is azt állította, hogy csak ideiglenesen tervez vele. Ezek az adók jellemzően éppen a külföldi multikat terhelik nagyobb mértékben, ami elég riasztó lehet, ha valaki beruházásban gondolkodik.

A munkát terhelő adókon és a tőkét sarcoló válságadókon kívül tovább rontják a képet a magas termelési költségek, Magyarországon a lakosságot érintő rezsicsökkentés terhét részben szintén az ipari fogyasztókra terhelik a cégek, amelyek drágítják a gyártást.

Ezek a hatások a jogbiztonsággal kapcsolatos bizonytalanságokkal, a törvénykezés kiszámíthatatlanságával együtt vezettek oda, hogy Magyarországon a GDP arányos beruházások mélypontra estek, a szűkebb régiónkban pedig minden versenytársunk ebben a mutatóban is lehagy bennünket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!