Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Simán átírhatják a devizás szerződéseket

2013.07.18. 08:39
Csak elméletileg korlátozott a kormány mozgástere, ha tömegesen és visszamenően meg akarja változtatni a devizahitel-szerződéseket. Törvényi lehetősége elméletileg van rá, az akadály nem is ez, hanem az Alkotmánybíróság.

A kormány azt tervezgeti, hogy utólag belenyúljon a devizahitel-szerződésekbe. Az utolsó értesülés szerint a kabinet az adósok árfolyamveszteségét tüntetné el vagy csökkentené visszamenőleg. Ez jogi szempontból elsőre abszurdnak tűnik, hiszen hogyan tudna a kormány jogszabályokkal érvényes szerződéseket átalakítani. Mégsem biztos, hogy jogilag megoldhatatlan a kérdés, és magyar kormány számára eddig sem volt ismeretlen a jogi trükközés – de ehhez most új frontot kellene nyitnia az alkotmányosság értelmezésében.

A magyar jogrendszer lehetőséget ad arra, hogy a jogszabályok módosítsanak a hatályos szerződések tartalmán. Ezt a következő jogszabályhely szabályozza:

Ptk. 226.§ (2)

"Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat."

A kérdés itt az, hogy mit jelent az a szó, hogy "kivételes". Ez nyilván megítélés kérdése, de szerencsénkre az Alkotmánybíróság két, sok szempontból hasonló üggyel kapcsolatos ítéletében világosan kijelölte a határokat. Ezek megismeréséhez azonban vissza kell repülnünk a kilencvenes évekbe.

Back to the 90's

Amikor közvetlenül a rendszerváltás után liberalizálták a bankrendszert, a korábbi egyetlen bank, az Országos Takarékpénztár (a későbbi OTP) nyakán volt több százezer kedvezményes lakáshitel. Ezek után – az akkor szokásos, akár 30 százalékot is meghaladó piaci kamat helyett – 3-5 százalék kamatot kellett fizetni, amin az OTP hatalmas veszteségeket szenvedett el, ám ezt a költségvetésből kipótolták.

A kormány azonban fenntarthatatlannak találta a helyzetet 1990-ben, és a költségvetésben sokkszerűen a háromszorosára, 15 százalékra emelte a kamatot (persze ez még mindig a piaci szint alatt volt). De volt egy könnyítés is a költségvetési törvényben: aki a tőkerész 60 százalékát visszafizette, annak elengedték a maradék 40 százalékot.

A változtatással szemben elégedetlenkedők az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely 1991-ben kimondta (a 32/1991. AB határozatban): a rendszerváltás eléggé kivételes ok, hogy jogszabállyal módosítani lehessen hatályos szerződéseken. A határozat szerint a kivételesség akkor teljesül, ha "a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható és túlmegy a normális változás kockázatán, továbbá a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki".

Amikor viszont néhány évvel később, a Bokros-csomag keretében újra emelni próbálták a kedvezményes lakáshitelek kamatait rendeleti úton, az már nem ment át az AB-n. Eszerint a költségvetési egyenlegjavítás, és egyéb, a kapitalista demokráciában mindennapos tevékenység nem eléggé "kivételes" ahhoz, hogy teljesüljön a kritérium. Ez az értelmezés megállja a helyét a mostani helyzetben is, a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatban.

Vissza az Alaptörvényhez

Az Alkotmánybíróság tehát szűkre szabta a mozgásteret az utólagos, jogszabállyal történő szerződésmódosításra – a devizahitel-kérdés rendezése . A helyzet viszont változott is azóta, hiszen a korábbi alkotmány helyett Alaptörvényünk lett. Ebben van néhány olyan új jogszabályhely, amely új jogalapot is teremthet a kormánynak. Ilyen például a következő – igaz, a bíróságokra vonatkozó – rész:

Alaptörvény 28. cikk

"A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

Annak a – filozófiai szempontból sem érdektelen – kérdésnek az eldöntését, hogy mi a "józan ész", vagy mi számít "erkölcsösnek", még nem végezte el az Alkotmánybíróság. Elvileg tehát nyitva áll a lehetőség, hogy a kormány tovább feszegesse a szerződés utólagos módosíthatóságának határát.

Hivatalba lépése után nem sokkal az Orbán-kormánynak már volt egy kísérlete, hogy visszamenőleges hatállyal módosítson szerződést – ez volt a túl magasnak ítélt végkielégítések ügye –, de akkor technikailag a szerződés módosítása nélkül vetettek ki 98 százalékos különadót. És azt is elkaszálta végül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága.

De miért kell törvénnyel?

A szűk jogi megfontolások mellett azt is érdemes lenne fejben tartania a kormánynak, hogy olyan, hogy "devizahitel-szerződések", nem létezik. Ezek a dokumentumok egyáltalán nem egységesek, sokféle adós különböző helyzetben megkötött szerződéseire használják őket.

A kormány viszont a jelek szerint egységesen próbálná rendezni a kérdést. A Kúria két héttel ezelőtti döntése után rengeteg szerződés lóg a levegőben, már eleve túl sok a per, ami miatt nagy a bizonytalanság. Egy ilyen törvényi megoldással ezeket elméletileg gyorsan rendezni lehetne. Viszont ilyen, fűnyíróelvhez hasonló megközelítéssel a kormány aligha érhet el jó kimenetet a probléma soksérűsége miatt. A jogi csatározás viszont folyamatos politikai témát szolgáltat majd.