Ezért is terjedhettek a devizahitelek

A kétezres években számos bank szinte büszkélkedett azzal, hogy gyakorlatilag ügyfél-minősítés nélkül ad különféle lakáshiteleket, kizárólag az ingatlan értékében bízva. A jó rating rendszer hosszú távon az alapja annak, hogy egy bank kiszűrje a nem fizető és a csaló ügyfeleket, ennek elhagyása fellendülő időszakban is okozhat mínuszokat, de válságban őrült veszteségekhez vezethet.

Ezért ezek a bankok jellemzően pórul jártak, hiszen náluk gyülemlett fel a legtöbb nem fizető deviza- vagy forinthitel, amikor a válság során az ingatlan piaci értéke akár felére is esett. Ilyenkor hiába adtak mondjuk egy 15 milliós ingatlan értékének 70 százalékára egy 10,5 milliós hitelt, ha annak értéke leesett mondjuk 9 millióra, miközben az ügyfél mégse tudta fizetni akár a forinthitelét sem. De a válság előtt az is jellemző volt, hogy a bankok a fedezet piaci értékének 90-100 százalékát is meghitelezték.

A lakosság szempontjából ezért is terjedhetett el a devizahitel ennyire, hiszen pénzügyileg mi számítunk az egyik legképzetlenebbnek még a régión belül is. Az MNB közelmúltbeli felmérése szerint a magyar lakosság csaknem 40 százaléka még életében nem hallotta azt a szót, hogy állampapír, egyhetedének pedig az égvilágon semmilyen pénzügyi terméke, azaz még bankszámlája se volt. És a helyzet nem biztos, hogy sokat fog változni: a 70 év felettiek mellett a 30 év alattiak voltak a legérdektelenebbek és legtájékozatlanabbak.