Önzetlenül mennek a bankok a bitó alá?

Forintosítás, kamattámogatás és az árfolyamgát két kombinációját ajánlja a Bankszövetség a kormánynak, a kormány pedig jó tárgyalási alapnak tartja a javaslatokat. A bankok szerint ez nekik több százmilliárd forintba kerülne, de a részleteket továbbszámolva úgy tűnik, az államnak is jó nagy szerepet szánnának a tervben.

Ki fizet a végén?

Az egyik, huszárosabb javaslat szerint azonnal átváltanák az összes tartozást, méghozzá kedvezményes árfolyamon, és kamattámogatással, kamatplafonnal. Az árfolyamkedvezmény 20 százalékos lenne, aminek felét a Magyar Nemzeti Bank adná a devizatartalék terhére, a másik felét pedig a bankok állnák saját erőből. Mit is jelent ez?

A jelenlegi 246 forintos svájci frank árfolyam 196 forint lenne a barátian átváltott árfolyamon, így a bankok és az MNB is 25-25 forintot fizetne minden frankra. Ezen felül jönne egy egyszázalékos kamattámogatás, amit az állam fizetne, továbbá kamatplafont is bevezetnének.

Ahogy a grafikonon is látszik, jó sok pénzről van szó. Teljesítő – tehát a 90 napnál kevesebb ideje vagy egyáltalán nem késő – deviza lakáshitelből összesen 1513 milliárd forintnyi van a magyar bankok mérlegeiben az MNB adai szerint.

Ennek tíz százaléka 150 milliárd forint, ennyit vesztene az ügyön egy pillanat alatt Magyar Nemzeti Bank – ez nem feltétlenül veszteség, lehet elmaradt árfolyamnyereségnek is nevezni, de végső soron a költségvetésből fog hiányozni.

Igaz, a jegybank nyerne is a dolgon, hiszen a most 33,7 milliárd eurós devizatartalék nagyjából 5 milliárd euróval csökkenne. Ez azért jelent nyereséget, mert a devizatartalékolás nagyon költséges, viszont az ország pénzügyi stabilitása miatt szükség van rá. Az ötmilliárd eurós csökkenés nagyjából évi 30 milliárd forint kamatmegtakarítást jelentene a jegybanknak – szóval öt év alatt nagyjából nullában lenne az MNB.

Ezzel az 1513 milliárd forintnyi teljesítő deviza lakáshitelből hirtelen 1360 milliárd forintnyi forinthitel lenne, márpedig ezen az összegen valamivel magasabb kamatok mellett is jóval kevesebb kamatbevételt tudnának termelni. Évente nagyjából 5 milliárd forinttal kevesebb bevételhez jutna az egyébként is agyonadóztatott, nagyrészt veszteséges bankszektor. Ezt a veszteséget az kompenzálná valamelyest, hogy a bankok tisztítani tudnák a mérlegüket, a hitelportfólió javulása miatt tőkét tudnának felszabadítani.

És hogy járna a kormány – azaz mi, adófizetők, illetve a költségvetés? Szintén veszítene, de kevesebbet. Az átváltásban ugyan csak az MNB-n keresztül venne részt, a kamattámogatásért viszont már csak ő fizetne, igaz, nem túl sokat: az 1210 milliárdos hitelre nyújtott 1 százalékos kamattámogatásból következő 12 milliárd forint nem is tűnik olyan büntetően magas árnak. Persze ezt innentől kezdve minden évben ki kellene fizetni, márpedig a költségvetés annyira azért nincs jó állapotban.

Elég jól járnának viszont a devizahitelesek. A tartozásaik ötödét azonnal leírnák a kedvezményes átváltással, és egy csapásra megszabadulnának az árfolyamkockázattól. Ez utóbbi persze kétélű fegyver, hiszen ha a forint jelentősen erősödni kezdene, akkor – mivel a devizapozíciójukat lezárták – már nem tudnák ennek az előnyeit kihasználni.

A forintkamatok még mindig magasabbak, mint a svájci frank kamatszintek, de ezen az egyszázalékos állami kamattámogatás, valamint a kamatplafon segítene. A lakáscélú devizaadósok éves törlesztőrészlete a kedvezményes átváltás miatt nagyjából 30 milliárd forinttal csökkenne a jelenlegi 189 milliárdról, tehát átlagosan 16 százalékos törlesztőcsökkenést jelentene. Ez már érezhető mérték, egy átlagos törlesztő durván 15 ezer forinttal csökkenne.

A másik ötlet elég vérszegény

A Bankszövetség másik ötlete szerint az árfolyamgáthoz hasonló konstrukció keretében öt év alatt, fokozatosan vezetnék ki a deviza lakáshiteleket, nagyjából változatlan törlesztőrészlet mellett.

A szerződések maradék futamidejét öt évre rövidítenék, a törlesztő viszont változatlan lenne – a különbözetet (tehát azt az összeget, amennyivel az adós kevesebbet fizet annál, amit a rövidebb futamidő diktálna) egy forintalapú gyűjtőszámlára utalnák, amit aztán forintkamatok mellett törlesztene.

Bár ez néhány éves időtávon teljesítené a kormány legfelsőbb köreiből érkező parancsot – a devizahitelek kivezetését –, de nem okozna az adósoknak érezhető könnyebbséget. Éppen ezért nem valószínű, hogy a választásokra készülő kormány rábólintana erre a javaslatra.

Na de mi lesz a szabad felhasználású hitelesekkel?

Amióta egy hónapja latolgatni kezdte a kormány a devizaadósok maradékának sokadik kimentését, a célcsoport gyorsan leszűkült a lakáscélú devizahitelt felvettek táborára.

Ez a lehatárolás kissé önkényesnek tűnhet, már csak azért is, mert a szabad felhasználású devizahiteleknél még nagyobb a baj, a teljes állományhoz (1697 milliárd forint) képest még több a nem teljesítő hitel, mint a lakáshiteleknél.

Az árfolyamgátba már most is beléphetnek a szabad felhasználásúak, de viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Egyes pletykák szerint a kormány és a bankok erről a csoportról is tárgyalnak, de feltehetően kisebb enyhítést ajánlanak nekik.

Szorul a hurok a bankok körül

Mindenesetre érdekes lépés a Bankszövetségtől, hogy elébe akart menni a kormánynak, és szinte önkéntesen ment a pofonért. A bankok radikálisabb tervében a bankszektorra lényegesen nagyobb terheket raknának, mint a kormányra, ami még a kormányzati nyilatkozatok alapján is túlzónak tűnik.

Arról nem is beszélve, hogy korábban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter még arról beszélt, hogy a forintadósoknál nem hozhatják kedvezőbb helyzetbe a devizahiteleseket, márpedig a 16 százalékos részletcsökkennéssel lényegesen jobban állnának.

Az még mindig nyitott kérdés, hogy a kormány milyen szempontok alapján akar dönteni, és a helyzet tisztázásában a gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sem segítenek.

Mivel a devizahiteles helyzet teljes rendezése a hatalmas költségek miatt elképzelhetetlen, a kormány viszont politikai szempontok alapján nagy kockázatot (és kedvező retorikai eszközt) lát a devizahiteles problémában, ezért lenne logika abban, hogy a tárgyalásokat a lehető legtovább húzza. A fejlemények ehhez képest egészen felgyorsultak a Bankszövetség javaslatával – még az is lehet, hogy kormány ezen felbátorodva újra komolyabban megsarcolja a szektort.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!