Máté, Mirella
14 °C
30 °C

Devizahitelek: mi lesz most?

2014.06.17. 15:58
Hatalmas horderejű döntést hozott hétfőn a legfelsőbb bíróság a devizahitelek ügyében. De hogy ennek mik a konkrét következményei, az már nem annyira világos. Mindenki kap vissza pénzt, de mennyit és hogyan? Elmagyarázzuk.

Nehéz máshogy értelmezni a Kúria hétfői döntését, mint az adósok diadalát. A legfelsőbb bíróság átértelmezte saját magát, és lehetővé tette, hogy tömegével módosítsák az adósok szempontjából kedvezően a szerződéseket. De mekkora ez a győzelem? Néhány kérdésre válaszolva tisztázzuk a helyzetet.

1. Tehát most akkor kiderült, hogy a bankok csaltak, ezért minden tartozás el van törölve?

Nem, nem, nem. Semmiféle nagy felszabadító adósságelengedés nem lesz, hiába reménykedik, aki szeretné, hogy eltöröljék a tartozását. A tartozások maradnak, ráadásul a szerződések önmagukban nem is semmisek.

De ha teljes egészében semmisek lennének a szerződések, akkor is el kellene számolni, tehát azt a pénzt, amit a bank eredetileg folyósított, vissza kellene fizetni. Ez már csak azért is bajos, mert ebből a pénzből jellemzően nem maradt sok: aki lakást vett annak idején a devizahitelből, annak az értéke az ingatlanpiac mélyrepülését követően minden bizonnyal már jóval alacsonyabb a korábbinál. Aki pedig autót vagy valamilyen fogyasztási cikket vett, az lényegében már a vásárláskori értéknek csak a töredékével rendelkezik. Új forint jelzáloghitelhez pedig nem olyan könnyű jutni, mivel a bankok sokkal szigorúbban nézik, hogy kinek kölcsönözzenek.

Ami most, a Kúria döntése után teljesen egyértelmű lett, az az, hogy a devizahitel-szerződések gyakorlatilag mind:

  • részlegesen semmisek, de
  • a problémás pontok kijavíthatóak.

2. Ez mit jelent? Akkor pénzt kapok vissza?

Ez azt jelenti, hogy a problémás szerződéses pontokat utólag át kell majd írni, akár tömegesen is. A Kúria szerint ez mindkét félnek érdeke. Vagy megállapodnak az adósok a bankkal, vagy a kormány hoz valami szabályt, vagy végső soron a bíróságok feladata lesz a szerződések kijavítása. De az biztos, hogy pénz fog visszajárni, vagy (ami ugyanaz) csökkenni fog a tartozás, akár jelentősen is. 

A bankok tehát nem csináltak olyan dolgokat, amik egészében, önmagukban tisztességtelenek lennének, például nem szórták tele az országot uzsorás szerződésekkel. Viszont tömegesen csináltak olyan dolgokat, amik ugyan nem érintik a szerződés lényegét, de tisztességtelenek vagy legalábbis azok lehetnek.

3. Éljen! De mennyit kapok vissza?

Ez szerződésenként különbözik, és vagy a bíróságok, vagy a bankkal kötött különalku, vagy a kormány által meghozandó jogszabály fogja megállapítani. De alapvetően egész sok pénz is lehet.

Egy picit messzebbről kell indulni. A devizahitel-tartozás értéke különböző dolgokból rakódik össze. Volt egy kezdeti összeg, amit a bank folyósított, jellemzően forintban, de devizában tartotta nyilván. Ez a pénz aztán kamatozott, és az devizaárfolyam változása miatt is változott az értéke. Volt még ezenfelül kezelési költség és árfolyamrés is, ami tovább hizlalta a hitelt.

A Kúria döntése alapján három olyan dolog is van, ami miatt pénz csoroghat vissza. Amiből egy biztos, egy szinte biztos, egy pedig valószínűtlen.

4. Nahát! Halljuk, mi ez a három dolog, ami alapján pénz járhat most vissza?

Kezdjük az árfolyamréssel, mivel itt most legalább elég egyértelmű lett a helyzet.

Hogy mi ez az árfolyamrés, és miért jár vissza?

Az árfolyamrés mindössze annyit jelent, hogy a bank, lényegében mint egy utcai valutaváltó, különböző árfolyamon folyósította a hitelt, mint amin a törlesztőrészleteket. Pontosabban: a hiteleket az (erősebb) eladási árfolyamon folyósították, míg a törlesztőrészleteket (gyengébb) vételi árfolyamon könyvelték. Ez egészen addig így volt, amíg az PSZÁF 2010-ben úgy döntött, hogy kötelezően az MNB középárfolyamot kell használni.

Na, ez a pénz mostantól teljes mértékben visszajár mindenkinek. A bíróságok mostantól kijavíthatják az eléjük kerülő szerződéseket, és mindegyikbe beletehetik az MNB középárfolyamát. A Kúria úgy döntött, hogy emögött nincs szolgáltatás, és átláthatatlan az egész, ami miatt az árfolyamrés önmagában tisztességtelen. A bankok azzal érvelnek, hogy nekik igenis finanszírozniuk kellett a devizaforrásokat, és ennek a költsége az árfolyamrés – a Kúria ezt korábban elfogadta, de most már nem hatotta meg. (Ez a fordulat, mint a több közérdekű pert is vivő Lázár Dénes írja blogján, önmagában is aggasztó.)

És ez még nem minden. Az igazán nagy dolog a Kúria döntésében az egyoldalú kamatemelés szabályosságának újszerű értelmezése.

És az egyoldalú kamatemelés miért fontos?

A törlesztőrészletek, mint minden devizahiteles megtapasztalhatta, rohamos tempóban megugrottak 2008 végén. De ennek nem csak az volt az oka, hogy bezuhant a forint a svájci frankkal szemben. Nagyjából ugyanennyivel többet kellett fizetni a másik fő ok, a kamatemelések miatt. A bankok ugyanis, látván hogy nagyot nőtt az ország csődkockázata, és az ügyfeleik kockázata is külön-külön, egészen keményen emeltek kamatot a korábban éppen az alacsony kamat miatt igazán vonzó devizahiteleknél. Egyoldalúan, ráadásul annak ellenére, hogy Svájcban és a többi fejlett országban nullára vágták a jegybanki kamatokat.

Most az egyoldalú kamatemeléseknek meg kell felelniük egy sor logikusnak tűnő kritériumnak. Ezeket itt találja meg, a tavalyelőtti Kúria-vélemény hatodik pontjának alpontjaiban. Amivel a legtöbb problémája lehet a bankoknak a Kúria polgári kollégiumvezetője szerint, az a transzparencia, tehát az átláthatóság: az ügyfelek ugyanis nem igazán láthatták át, hogy mégis mi alapján emelték meg a kamataikat ilyen nagyon.

Más kérdés, hogy ez az egész elég problematikus jogi szempontból. Az devizahitelek kiszórásának idején, tehát 2008 előtt még nem voltak ilyen szigorúak a hitelezést szabályozó törvények, mint most. Utólag számon kérni a bankokon olyan szabályokat, amik akkor még nem is léteztek, elég fura elvárás, talán a politikai-társadalmi nyomás eredménye.

Van ezen a kettőn kívül egy harmadik lehetőség is, aminek a támadása nagyon nagy hasznot hozhatna az adósnak (és szintén gigantikus veszteséget a bankoknak), de ez már nem olyan esélyes.

Ez az árfolyamkockázat miért nem esélyes?

Ha az adós bizonyítani tudja, hogy nem tájékoztatták eléggé az árfolyamkockázatról, akkor tisztességtelennek minősülhet, hogy aránytalan mértékben az adós viselte ezt a terhet. De ez nem túl életszerű: a tipikus devizahitel-szerződésben szerepel egy kockázatfeltáró nyilatkozat is. Azt jelezte a Kúria, hogy a szerződés nem ismerete vagy el nem olvasása nem ment fel semmi alól. Viszont van egy vaskos gumicsont is, amit a Kúria itt az adósoknak adott érvként: az „átlagosan tájékozott, körültekintő fogyasztó”, akinek a bíróság szerint tisztában kellett lennie a kockázatokkal.

5. Mit érdemes most csinálni?

Nehéz döntés előtt vannak most a devizahitelesek. Aki bízik a kormány nagyjából egy éve beígért Nagy Végső Devizahiteles Megoldásában, annak érdemes lehet megvárni, mire jut a Fidesz-frakció. Törvényeket viszont – Rogán Antal nyilatkozatai alapján – biztos, hogy nem fogunk látni az őszi ülésszak előtt.

A harciasabbak akár most rögtön is rohanhatnak a bíróságra, mivel sokkal egyértelműbb lett a helyzet. Aki az árfolyamrésre és a kamatemelésre hivatkozva szeretne pénzt visszalátni, sokkal egyértelműbb helyzetben perelhet.

De ennek komoly kockázatai vannak, időben és pénzben is.

Bonyolítja a kérdést az elévülés, ami ezeknél a szerződéseknél öt év lehet: a szerződés semmisségét ugyan kimondhatják időhatár nélkül, de a jogkövetkezmények helyreállítása csak az ötéves időtávon belül lehetséges (ezen persze vitatkozhatnak a jogászok, például hogy mikortól számítjuk az öt évet). Márpedig ha a 2009 előtti időszakra már nem kérhető jóváírás, akkor a perből remélhető haszon a töredékére esik. A Kúria ebben a kérdésben tovább vizsgálódik.

Az is lehet, hogy mire érdemi szakaszba lépne a per, addigra már megszületik a kormányzati törvénycsomag.

Ezért első körben érdemes lehet megkérdezni a bankunkat, miben hajlandóak megállapodni velünk. Viszont érdemes lehet (lehetőleg egynél több) ügyvéddel is egyeztetni, mielőtt elfogadnánk az alkut, vagy tovább vinnénk az ügyet a pénzügyi békéltető testület vagy a bíróság elé.

Rossz hírünk van viszont azoknak, akik tavaly felhagytak a törlesztéssel, a kormány mentőcsomagjára várva. A kormány ugyanis eddig – például a végtörlesztéssel – is jellemzően azoknak kedvezett, akik jobb adósok. Az utóbbi hónapokban pedig minden kormányzati nyilatkozatban elhangzott az árfolyamgát, amit a kormány a jelek szerint az adósmentés előszobájának tart. Elképzelhető, hogy az árfolyamgátban való együttműködő részvétel egyfajta kritériuma lesz a nagy adósmentő csomagnak.

6. A kormánytól mire számíthatunk? Jó az, hogy politikusok mondják meg, mennyi a hitelem?

Eddig úgy tűnt, joggal gondoltuk azt még tavaly nyáron, hogy a kormány csak politikai okokból tartja napirenden a devizahiteles-kérdést, nagyjából azért, hogy kifogja a közfelháborodást akkor hatékonyan meglovagoló Jobbik vitorlájából a szelet. Úgy tűnt, addig akarják húzni az ügyet, amíg túl lesznek a választásokon, tudván, hogy a bankokra sem lehet a végtelenségig terhet pakolni, az államnak pedig szintén nincs nagyon pénze ilyesmire.

Most viszont a Kúria döntése tényleg feljogosíthatja a kormányt szinte bármire. Rogán Antal ennek tudatában beszélhetett az alakuló több százmilliárd forintos, döntően a bankokat sújtó csomagjáról. Erről viszont egyelőre nincsenek konkrétumok, mindenki remélheti a legjobbakat.

Egyébként volt már olyan Magyarországon, hogy politikusok tömegesen beavatkoztak magán-hitelszerződésekbe, még a '90-es évek elején. Ennek a nem túl szép hagyománynak a folytatása komoly jogbiztonsági problémákat vet fel. Ha politikai szándékok mentén ilyen simán be lehet avatkozni magánjogi viszonyokba, és a legfelső bíróságot is lehet politikai nyomással befolyásolni, az nem jó.

7. Ha már visszafizettem a devizahitelt, akkor is érdemes figyelni?

A kormány vonzódik a visszamenőleges hatályú törvényekhez, és Rogán nyilatkozatai alapján is valószínű, hogy a korábbi ügyekre is kiterjed a majdani adósmentés. Ha viszont a bíróságon akarnának elégtételt venni a végtörlesztett, vagy rövidebb futamidejű kölcsönöket felvett, így azokat már korábban visszafizető adósok, akkor több problémájuk lehet. Itt ugyanis szorítja őket az elévülési idő. Automatikusan viszont nem vonatkozik a visszafizetett hitelekre a Kúria mostani döntése. Így lényegesen jobban járhatnak azok az adósok, akik még mindig törlesztenek.

8. És ha nem lakás, hanem autó- vagy személyi hitelem volt?

Alapvetően az összes fogyasztói devizahitel-szerződésre vonatkozik a döntés. Viszont a Kúria illetékese szerint a devizás autós lízingszerződések egy része alapvetően eltér ezektől. A kormány pedig következetesen csak a lakáshitelesek kisegítéséről beszél. Ebből úgy tűnik, hogy a személyi hitelesek perelhetnek, de nem lesznek a kormány által kimentve, az autóhitelesek jelentős része pedig kimarad a bírósági-politikai mentőgépezetből.

9. Mennyit buknak a bankok? Össze fognak omlani?

Nem fognak összeomlani, de még rosszabb helyzetben lesznek. A bankadó, a végtörlesztés és rengeteg becsődölt hitel miatt eleve nem túl egészségesek a magyarországi bankok. Egy jelentős részük konkrétan zombi: vegetál, emészti veszteségeit, és alig helyez ki új hiteleket. Most egy legfeljebb 400 milliárd forintos, de valószínűleg ennél érdemben kisebb veszteségen fognak osztozni még ezeken felül. Nem végzetes, de még egy lökés a rossz irányba. Talán a külföldi tulajdonú bankok (akik egy része eddig is az anyabankoktól kapott tőkepótlásból élt) közül páran még erősebben elgondolkodnak majd azon, hogy ideje lenne lelépni a magyar piacról. Más kérdés, hogy nem tudják kinek eladni az itthoni részlegeiket.

10. Ha nem vettem fel hitelt 2007 környékén, vagy forinthitelt vettem fel ugyanebben az időben, akkor most legyek nagyon mérges?

Igen. Aki nem vett fel devizahitelt, annak főszabályként rossz, ha sérül a jogbiztonság, a bankrendszer tovább rogyadozik (tehát még tőkehiányosabb lesz, és ezért még kevésbé lesz képes hitelezni), vagy költségvetési pénzt szórnak. Az sem jó, ha valaki azért kerül hátrányba, mert utólag felelősnek tűnő döntést hozott. A másik oldalról nézve viszont igazi össztársadalmi hibasorozat húzódott meg a devizahiteles problémarendszer mögött, nem csak az adósok felelőssége volt az egész, így lehet a szolidaritás mellett is érvelni.