Nem is sejti, mennyi minden múlik ezen

• Lassan el kellene fogadják az EU és az USA közti szabadkereskedelmi egyezményt: ami a támogatók szerint több száz milliárd dollárnyi plusz GDP-t jelentene a résztvevőknek.
• A két térség közt viszont már most is elég alacsonyak a vámok, ezért inkább közös szabályokat hoznának létre. Az európai ellenzők GMO-król és a multik túlzott hatalmáról beszélnek.
• Attól is tartanak, hogy létrejön egy nemzetek feletti bíróság, ahol cégek az államokon tudnák számonkérni a közös szabályokat. Ennek létrejöttét Magyarország nem támogatja, de most épp úgy tűnik, már az EU se.
• A Külgazdasági és Külügyminisztérium alapvetően támogatja az egyezményt, bár a magyar mezőgazdaságot és a kultúrát védenék a piacnyitástól.
• Ráadásul az amerikaiak is épp meghátráltak, és ha a tárgyalások belecsúsznak a kongresszusi választásokba, könnyen lehet, hogy sose lesz megegyezés. 

2013 nyarán óriási reményekkel vágtak bele az EU és az USA között létrehozandó szabadkereskedelmi egyezménybe (TTIP). Olyannyira, hogy az EU kereskedelmi biztosa az év elején még abban reménykedett, hogy 2014 végére le is tudják zárni az egyeztetéseket, és életbe léphet az egyezmény.

A nagy kezdeti lelkesedés ellenére viszont most épp úgy tűnik, már nem annyira biztos, hogy az október végén leköszönő uniós kereskedelmi biztos, Karel De Gucht száz százalékig elégedetten hagyhatja ott a posztját: nemrég ugyanis már arról beszélt, hogy egyik oldalon se látja a szükséges eltökéltséget, és ha a tárgyalások átcsúsznak a 2015-ös amerikai kongresszusi választások idejére, könnyen úgy elúszhatnak vele, hogy sosem születik meg a megegyezés.

Olcsó élénkítő vagy kedvezmény a nagyvállalatoknak? 

Pedig nagyon komoly bizniszről van szó, ami valójában nem is annyira új ötlet, de csak a 2008-as válság után jutottak el oda a felek, hogy komolyan tárgyalni kezdjenek a piacnyitásról. Ez néhány dolog kivételével gyakorlatilag egyesítené az 500 milliós európai és 350 millió amerikai fogyasztót felölelő piacot. Ez a két térség pedig együtt a világ GDP-jének felét termeli meg, és a világ kereskedelmének egyharmadát bonyolítja le.

A szabadkereskedelem hívei ráadásul gyakran emlegetik, hogy az egyezmény szerintük a „legolcsóbb gazdasági élénkítő csomag”, mivel a kereskedelmi hatások mellett az európai országok azokból a reformokból is profitálnának, amelyek növelnék a befektetések és a munkaerőpiac szabályozásának rugalmasságát. Ezeket a politikusok eddig a népszerűtlenségtől tartva nem lépték meg, viszont a kereskedelmi nyitás olyan kihívás lenne, aminek csak ezekkel lehetne megfelelni. Az ellenzők viszont nagyrészt arról beszélnek, hogy az egyezmény csak a nagyvállalatoknak kedvezne, a hétköznapi értelemben vett kisember nem sokat látna a biznisz előnyeiből.

A tárgyalásokat mindenesetre az USA–EU-kapcsolatokba jelentősen bekavaró hírszerzési botrány is lassította, ráadásul a tárgyaló feleket folyamatos kritika övezi, amiért nem elég átláthatóan vitatják meg a vitás kérdéseket. És valószínűleg az sem könnyíti a helyzetet, hogy az óceán két oldalán homlokegyenest ellentétes nézetek uralkodnak az egészségügyi és biztonsági szabványokról.

Vám úgyse volt, találjuk ki a közös szabályokat

Ez az egyezmény a korábbi szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben nem kizárólag a vámok és kvóták nagyarányú csökkentését akarja elérni. Mivel az EU és USA között már egyébként is alacsonyak – átlagosan 3 százalék alattiak – a vámok, a megállapodás főleg a két ország közötti eltérő szabályozásokat hozná közös nevezőre.

A londoni Centre for Economic Policy Research tanulmánya szerint az egyezmény az európai gazdaságot 119 milliárd, az amerikait éves szinten 95 milliárd, a világgazdaságot pedig 100 milliárd dollárral lendítené fel 2027-ig, amennyiben 2018-tól hatályossá válna. A holland ECORYS tanulmánya szerint ha az egymástól eltérő szabályoknak csak a felét sikerülne közös nevezőre hozni, az 2018-ban 0,7 százalékkal (158 milliárd dollárral) növelné meg az EU GDP-jét, ugyanez a hatás az USA esetében 0,3 százalék (53 milliárd dollár) lenne.

Kérdésünkre a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt válaszolta, magyar részről középtávon 15-20 százalékos exportnövekedést, 0,2-0,3 százalékos éves GDP-bővülést és 20-30 ezer új munkahelyet várnak. De azt is hozzátették, hogy ezek a hatások nagyjából a 2020-as évek végén teljesednek majd ki.

Ezek a számok viszont – bár jó nagynak tűnnek – önmagukban nem mondanak túl sokat, ezért érdemes megnézni, hogy mit jelentene nekünk, ha eltörlik a vámokat a két gazdasági óriás között.

Vissza a jövőbe Norbi interkontinentális barátjához

Például tegyük fel, hogy a Vissza a jövőbe trilógia rajongójaként gyerekkorunk óta szeretnénk hozzájutni egy DMC DeLoreanhez (ilyenből készült az időgép a filmben). Ehhez a márkához Európában viszonylag nehéz hozzájutni, az USA-ban viszont átlagosan már 40 ezer dollár körül be lehet szerezni egyet használtan (ez nagyjából 9,8 millió forint). 

Fotó: Helen H. Richardson

Az EU jelenleg tízszázalékos vámot számol fel az USA-ból importált autókra, így 44 ezer dollárba (kb. 10,8 millió forintba) kerülne, adó és szállítási költség nélkül. Az egyezmény elfogadása esetén ezt a vámtarifát például eltörölnék, amivel 1 millió forintot lehetne spórolni.

Ez egyébként eléggé kedvezne az amerikai és az európai autóiparnak is, de sok kisvállalkozásnak is: az uniós tájékoztató szerint az innen kivitt pékárukra hat százalék importvámot kell fizetni az USA-ban, ennek eltörlése például biztos hozzájárulna ahhoz, hogy Andre Agassi pénztárcakímélően falatozhasson interkontinentális cimborája, Schobert Norbert Update termékeiből.

Leszámolás a felesleges bürokráciával

Az egyezmény lényege viszont inkább az lenne, hogy a két piaci közti felesleges szabályozásbeli különbségeket megszüntessék, ezzel is segítve a cégek kijutását a piacra az unióban és az USA-ban. Az ugyanis nem biztos, hogy az egyezmény elfogadása esetén vehetünk majd DeLoreant Európában, de ha eddig azért nem exportált ide a cég, mert nem érte volna meg nekik kétféle szabályozás szerint gyártani és tesztelni, akkor ez az akadály most elhárulna.

De mégis milyen különbségekről van szó?

Az Európai Bizottság az autókra vonatkozó biztonsági előírásokat hozza példának. Az unióban és az USA-ban ugyanis nagyon hasonló szintű elvárásoknak kell megfelelni, viszont a szabályok olyan részletesek, hogy például arra is kiterjednek, hogy a biztonsági tesztnél hogyan kell elhelyezni a törésteszteknél használt bábut. Ha a két piacon formálisan elismernék az eddig egymást kizáró szabályozásokat, az valószínűleg mindkét piacon versenyképesebbé tenné az autógyártó cégeket.

És mit akarnak az európaiak? És az USA?

Amikor De Gucht nemrég arról beszélt, hogy kútba eshet az egész egyezmény, megjegyezte, hogy az egészet sokan ahhoz a már szinte kész egyezményhez hasonlítják, amit az EU és Kanada tervez kötni. Ebben viszont olyan részletek is vannak, amikről az USA hallani sem akar. Ilyen például az energiapiac megnyitása, ahonnan az európai cégek nagyon szívesen importálnának palagázt és kőolajat, hogy csökkentsék az orosz energiafüggőséget. Kérdésünkre a minisztérium is megerősítette, hogy Magyarország is szeretné az oroszokkal szemben stratégiai amerikai nyitást.

Karel De Gucht

Fotó: John Thys

Hasonló téma a közszolgáltatási piac, ami szintén nagy lehetőség az európai nagyvállalatoknak, és amitől az USA egyelőre ódzkodik. Ezzel szemben viszont vannak kritikus hangok Európában. Angliában például sokan attól tartanak, hogy ha ugyanolyan jogok járnak majd az európai és amerikai cégeknek, akkor mindez oda vezet, hogy teljesen privatizálniuk kell az angol egészségügyet.

Az USA-nak viszont az lehet nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági termelői hozzáférjenek az európai piachoz, az viszont szintén konfliktus forrása, hogy az uniós forrásmegjelölési szabályok miatt az amerikai fetának vagy parmezánnak nem sok babér teremne az európai piacon.

A lobbizás bizonyos területeken már el is érte a hatását: a franciák például elérték, hogy a filmek, zenék és más kulturális termékek kimaradjanak a piacnyitásból, amit egyébként a magyarok is támogattak. Az is biztosnak tűnik már, hogy nem lesz közös pénzügyi szabályozás, amiben az amerikaiak nem akartak együttműködni.

De miért tüntetnek az egyezmény ellen?

Merthogy tüntetnek, itthon is és Brüsszelben is, Németországban pedig például 460 ezer aláírás gyűlt össze az egyezmény ellen. 

Az egyik legtöbbet hangoztatott kritika az, hogy valójában nem sokat lehet tudni arról, hogy pontosan milyen szabályokat fognak elfogadni. Erről a bizottságnak persze más a véleménye, Karel De Gucht a kritikákra válaszolva azt írta, hogy „a bizottság rendszeresen konzultált különféle civil szervezetekkel írásban és szóban is, és a legutóbbi találkozón 350 különböző szakszervezet, civil szervezet és munkaadói szervezet vett részt”.

Szintén sok kritika éri az egyezmény keretében létrejövő ISDS-t (Investor State Dispute Mechanism), amely egy olyan bíróság lenne, ahol a cégek és az államok rendezhetnék az egyezmény kapcsán felmerülő vitákat. George Monbiot, környezeti kérdésekben gyakran megnyilvánuló publicista és aktivista a Guardian hasábjain támadta az egyezményt pontosan erre hivatkozva: szerinte olyan ügyek sülnének ki a dologból, mint amikor a Philip Morris beperelte az ausztrál kormányt, amiért az egyencsomagolást írt elő az országban boltba kerülő cigarettákra.

Az uniós biztos szerint viszont Monbiot erősen eltúlozza ezeket az ügyeket, amikor feltétezi,

De Gucht és a bizottság is hangsúlyozza, hogy az európaiaknak nem kell aggódniuk, ugyanis az európai országok továbbra is GMO-mentesek maradhatnak. Kérdésünkre a minisztérium is azt írta, hogy nem kell tehát tartani attól, hogy a TTIP eredményeként Európában megjelenhetnének például a hormonkezelt húskészítmények, vagy veszélybe kerülhetne a magyar mezőgazdaság Alaptörvényben rögzített GMO-mentessége.

Erre a minisztérium szerint az is biztosítékot jelent, hogy egy GMO-behozatalt engedélyező egyezmény az Országgyűlés nem is ratifikálna, mivel ez alkotmánymódosítást igényelne.

Erről mindenesetre a kiszivárgott dokumentumok alapján a kétkedők nincsenek meggyőzve. És egyébként az alapján, hogy a bizottság az egyezmény részleteinek kiszivárgása utáni napon hirdetett konzultációt, az átláthatósággal kapcsolatos kritikáknak is bőven lehet alapja.

Együtt pöröghetünk a német autóexporttal

Itthon egyelőre annak ellenére nem lehetett túl sokat hallani az egyezményről, hogy azért komoly hatásai lennének a magyar gazdaságra. Ez nyilván azért is van így, mert a tárgyalásokon Magyarországot az Európai Bizottság képviseli, így a magyar kormánynak először végig kell vinnie az uniós intézményeken az akaratát, amit ráadásul 27 másik tagállamé mellett kell figyelembe vennie a kereskedelmi biztosnak akkor, amikor tárgyalóasztalhoz ül.

Fotó: Eduard Genserek

Nyugat-Európa autó-összeszerelő üzemeként például biztos, hogy profitálnánk abból, ha a német autógyártók olcsóbban jutnának az amerikai piacra. Ezt a Külgazdasági és Külügyminisztérium is megerősítette: kérdésünkre azt írták, arra számítanak, hogy a magyar gazdaságban leginkább a közúti járműgyártás, vegyipar, gyógyszeripar, orvostechnikai eszközök, infokommunikációs termékek és szolgáltatások területén jelentkezhetnek az előnyök.

Van, ahol a kormány elővigyázatosabb

Viszont a magyar mezőgazdasági termelőket könnyen kicsinálhatja a sokkal hatékonyabb amerikai mezőgazdaság. Egy zártkörű háttérbeszélgetésen állítólag el is hangzott, hogy a kormány ezért nem is támogatja a mezőgazdasági piacnyitást. A minisztérium kérdésünkre viszont azt válaszolta, hogy egyes mezőgazdasági alaptermékeknél (pl. sertés- és marhahús, konzerv csemegekukorica) legfeljebb részleges piacnyitást tartanának elfogadhatónak. 

Hasonló módon a közszolgáltatások esetében nem járhat a tárgyalás olyan kimenetellel, ami a kormány szabályozási jogosítványait bármilyen módon csorbítaná. Egyes mezőgazdasági alaptermékeknél (pl. sertés és marhahús, konzerv csemegekukorica) legfeljebb részleges, mennyiségileg behatárolt piacnyitást látunk elfogadhatónak. A feldolgozott élelmiszerek esetében viszont arra számítanak, hogy javulni fognak az exportfeltételek, ebben viszont fontos, hogy a földrajzi eredetjelzők (pl. tokaji, pálinka) megfelelő oltalmat kapjanak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!