Annyira vonulhat ki a Vodafone, amennyire bármikor

2014.11.24. 06:53 Módosítva: 2014.11.24. 06:55

Csütörtökön jelent meg a hír, hogy Vittorio Colao, a Vodafone vezérigazgatója szerint a cég eladhatja a magyarországi érdekeltségeit, ahogy a csehet és az ausztrált is, ha jó árat kapnának értük.

Sokakat megdöbbentett a hír, hogy egy a magyar piacon meghatározó és jól ismert cég csak így lemondhat rólunk, még akkor is, ha nem sokkal utána sietve pontosított a brit központ, hogy ezt csak úgy általában értették, nem most rögtön.

De ha érdekli, hogy ez mennyire lehet reális, akkor nagy vonalakban érdemes képbe kerülni az iparág jelenlegi helyzetével és ezen belül a Vodafone globális stratégiájával is. Összeszedtük azokat a szempontokat, amik alapján az anyacég vagy egy potenciális vevő mérlegelheti, hogy eladja vagy megvegye a magyarországi Vodafone-t.

Nem jött az áttörés

Ritka, hogy a Vodafone csak a harmadik legnagyobb szereplő legyen egy piacon. Ez nem hiúsági kérdés, hanem a piacvezetőnek lényegesen nyereségesebb lehet az üzlete főleg méretgazdaságossági és egyéb szempontok miatt is. Már önmagában ez is szinte bármikor eladhatóvá tesz bármelyik harmadik szereplőt az iparágban. A Vodafone csoportnak elhanyagolható részét kitevő magyar vállalat pedig úgy tűnik, hogy nálunk beragadt a harmadik szerepébe.

reszesedes.png

Az országos 3G-s lefedettség egyedülálló pozícióba hozta a céget, de igazából ez a piaci részesedéseket nem tudta átrendezni. Ugyan szereztek néhány nagyvállalati ügyfelet, de ezeknél elvileg kevés pénzt lehet markolni, különben nem ők nyerték volna a liciteket.  Üzleti szempontból elég nehéz helyzetben vannak, ha növekedni szeretnének, mert forradalmi változtatás vagy a versenytársak súlyos hibája nélkül évekig ugyanígy fog maradni minden. Ez a helyzet nagyjából egyébként a cseh leányvállalattal is.

Megváltozott a stratégia

Míg a kétezres években a Vodafone nyíltan hirdette, hogy ők csak a mobiltelefonra mennek, és legfeljebb ehhez adnak plusz szolgáltatásokat, pár éve teljes pálfordulás történt a cégnél. Ma már integrált szolgáltatókká akarnak válni, azaz vezetékes internetet vagy tévét is vinnének a lakosságnak. 

Ehhez el is kezdték a felvásárlásokat, döntően kábeles cégeket kezdtek el venni szerte Nyugat-Európában és továbbiakat is terveznek. Döntően abból a forintban nagyjából 32 ezer milliárdból finanszírozva, amit az amerikai Verizonbeli 45 százalékos részesedésük eladása után kaptak. Emellett még jelentős hálózati fejlesztéseket is bejelentettek, hogy jöhessen a 4-5 G, a még nagyobb sebességű mobilinternet mindenhova.  

Emellett úgy tűnik, mintha a kevésbé fontos piacokon lévő leányvállalataikat stratégiailag is külön kezelnék a fontosabb területektől, mint Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország vagy Spanyolország. A cégvezető mostani nyilatkozata alapján arra juthatunk, hogy elsősorban ezkere az országokra fogna fókuszálni. 

Csak ne az állam jöjjön

Ha jó áron bármikor megválna a Vodafone a magyar cégétől, az egy dolog, de szükség lenne hozzá legalább egy vevőre is, aki megadja azt a jó árat (a Portfolio a lehető legegyszerűbb hüvelykujjszabállyal ezt 100 milliárd forint körüli összegre tette az egész cégre nézve).

A Magyar Telekom vagy Telenor vevőként nem reálisak, ezt szinte biztosan nem engedné a GVH a potenciális versenytorzító hatásai miatt. Szóba jöhetne a Digi vagy a UPC, akiknek van erős vezetékses szolgáltatásuk, beléphetnének a mobilpiacra is. Nekik viszont nem biztos, hogy lenne annyi pénzük, hogy egy ekkora halat lenyeljenek.

Jó felvásárlási célpontok az európai telekomcégek

Az európai cégek általánosságban vannak most rosszabb helyzetben, a válság és a szabályozás ugyanis együttes erővel vágta tönkre a jövedelmezőségüket. A szabályozás alatt az uniós szabályozás szigorát kell érteni, és olyanokra lehet gondolni, mint például, hogy eltörlik a roamingdíjakat, vagy csökkentik a végződtetési díjakat.

Ha valaki arra spekulál, hogy idővel enyhül majd a szabályozás a szolgáltatók szempontjából, és kevésbé kell versenyezniük az európai telekomcégeknek, akkor szinte minden itteni vállalat alulértékelt lehet mondjuk egy hasonló amerikai vagy ázsai társához képest. 

Értelmezhető vevő lehet a Telekom Austria, akik jelen vannak az összes volt jugoszláv tagköztársaságban és Bulgáriában, földrajzilag passzolnánk a portfóliójukba. Maguktól mondjuk talán nekik se lenne elég pénzük, de nemrég bevásárolta magát a cégbe Carlos Slim, a világ egyik leggazdagabb embere, aki biztosan a zsebébe tud nyúlni, ha egy vállalat igazán megtetszik neki.

Az viszont nehezen elképzelhető, hogy ezeken kívül valaki üzleti stratégiai szempontból mindenáron a magyar vagy a cseh Vodafone-t akarná megvenni. Persze ezen felül tud emelkedni például a magyar állam, az egyéb szempontok alapján végrehajtható pénzszórás vonzó lehetőségét sem lehet nálunk alábecsülni, de itt talán megnyugtathat mindenkit, hogy a százmilliárdos nagyságrendű ár egy ilyen kiélezett költségvetésnél jó eséllyel nem fog beleférni.

Azt pedig eddig is lehetett tudni, hogy extra adóval sújtják a telekomcégeket, ebben nem is történt változás, be lehet árazni, ettől veszt a cég az értékéből esetleg kevésbé akar beruházni, de nagyjából ennyi közvetlen hatása van. Inkább a közvetett hatás lehet még komolyabb szempont, a folyamatosan fokozódó bizonytalanság, amit minden potenciális kis- és nagybefektető egyformán utál. 

Összességében a Vodafone ettől a nyilatkozattól nem lett jobban eladó, mint egy évvel ezelőtt vagy bármikor máskor. És még jó ideig az lehet a normális pozíciója, hogy jó áron bármikor eladó.