Hogy lesz nekünk azeri gázunk?

"Nem húzta keresztül számításainkat, hogy Oroszország nem építi meg a Déli Áramlatot" - mondta Harmati György, az MVM Zrt. stratégiai igazgatója a Napi Gazdaság konferenciáján kedden, miután kiderült: Oroszország keresztülhúzta számításainkat, nem építik meg a Déli Áramlatot. Ahogyan Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, úgy az állami energiacég igazgatója is bízik a B-tervben, Azerbajdzsánból hozunk majd gázt az AGRI vezetéken keresztül.

Fontos lett volna

Érdemes már az elején megjegyezni: a Déli Áramlat bár elég fontos lett volna az ellátásbiztonság szempontjából, és a kormány abban reménykedett, hogy a vezetékkel fellendül az állami kézbe vett magyar gáztárolóbiznisz is, a vezeték nélkül nem dől össze az ország energiaellátása.

Csak marad ugyanolyan kockázatos, mint volt: az Ukrajnán keresztül futó mostani orosz vezetéken jön az országba a gázimport jelentős része. Ha elzárják a csapokat, vagy bármi gond van a szállítással, az megnehezíti az ellátást. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy honnan jön gáz most (kékkel), és honnan remél még gázt a kormány a jövőben (pirossal). A Déli Áramlattal a délkeletről várt orosz import esik ki.

Jöjjön az AGRI

Ezért mondta azt Szijjártó Péter is, hogy további lehetőségek után kell nézni, és hogy a lehetőségek között kiemelt helyen szerepel az Azerbajdzsánból érkező gáz Közép-Európába juttatása. Az MVM stratégiai igazgatója is az azerbajdzsáni vezetéktervet, az AGRI-t emelte ki a szóba jövő projektek közül, a tervek szerint ezen a vezetéken juttatnának azeri gázt Közép-Európába, így Magyarországra is.  

Az AGRI-ról egy ideje azonban nem sokat hallani. Bár a megvalósíthatósági tanulmány elkészülését a projektcég évekkel ezelőttre ütemezte, Harmati György a keddi konferencián azt mondta, még csak a héten fogják Bukarestben megvitatni az eredményeit.

Hogy is nézne ki a vezeték?

A földgázt az azeri Səngəçal gázfeldolgozójából szállítanák csővezetéken keresztül a Fekete-tenger grúziai partján, Poti közelében fekvő, 2008-ban megnyitott Kulevi terminálba. Ott földgáz-cseppfolyósító üzemet építenének fel, ahonnan a cseppfolyósított földgázt (LNG) gázszállító tankhajókkal szállítanák a romániai Konstanca kikötőjébe. Innen a visszagázosítás után a gázt a már meglévő európai gázvezeték-hálózaton keresztül vinnék tovább európai országokba.

Összesen 2-8 milliárd köbméter gázt lehetne rajta szállítani évente, az évi nyolcmilliárdból viszont legfeljebb 1-2 milliárd köbméter jutna el Magyarországra. Az előzetes számítások szerint a vezetéket nagyjából 4,5 milliárd euróból, tehát összesen kb. 1400 milliárd forintból lehetne kihozni, leghamarabb pedig 2020-2022 környékén jöhetne gáz az AGRI-n keresztül.

A vezetéképítéshez azonban tulajdonképpen szinte minden hiányzik, ami általában kelleni szokott:

• gáz
• pénz
• közös nagy akarat

Nem látni ugyanis egyelőre, hogy pontosan milyen gáz kerülne bele, miből finanszíroznák az építkezést. A résztvevők eltökéltsége sem megkérdőjelezhetetlen, az üzleti megfontolásokról már nem is beszélve. Az AGRI egyébként is eltörpül az orosz vezetékterv mellett, évi 8 milliárd köbméternyi kapacitása töredéke a Déli Áramlaton szállítható évi 63 milliárd köbméternek.

Nem akartunk kimaradni

A projektben eleinte Magyarország benne sem volt, a résztvevő három ország - Azerbajdzsán Grúzia, Románia - miniszterei 2010-ben Bukarestben írtak alá egy megállapodást a közös projekt-vállalatról. A projektcéget a román Romgaz magántulajdonú energetikai vállalat, az állami tulajdonú Azerbajdzsáni Állami Olajipari Vállalat, valamint a szintén állami Grúz Olaj- és Gázipari Vállalat részvételével hozták létre. 2011-ben aztán jött Orbán Viktor, és aláírták a Bakui Nyilatkozatot, magyar oldalról az MVM szállt be a cégbe, 50 000 ezer eurót tettünk az AGRI LNG társaságba.

Kétségtelen, az AGRI-nak van néhány érdeme a Déli Áramlattal szemben:

• Azeri gáz jönne rajta, nem orosz, vagyis ha megépülne, ténylegesen több forrásból szerezhetnénk be a gázt, míg az orosz vezeték csak útvonal-diverzifikációt jelentett volna.
• Másik előnye, hogy a Déli Áramlatnál kevesebb ország és vállalat vesz részt az építésében, így könnyebben megy az egyezkedés és a koordináció.
• Az EU-nak sincsenek olyan gondjai a tervvel, mint voltak a Déli Áramlattal.

Honnan, miből?

Ezen kívül azonban inkább csak nehézségek vannak. Miközben például a másik azeri gázvezetékhez, amely Törökországon, Görögországon és Albánián keresztül Olaszországban ér véget, azeri oldalról konkrét kitermelési forrásokat rendeltek, addig nem tudni, hogy az AGRI-ba pontosan honnan kerülne gáz.

Kétséges, hogy Azerbajdzsán képes lesz-e egyáltalán elég gázt kitermelni. Az országban ugyan jelentős olaj- és földgáztartalékok vannak, de a mezők kihasználása csak mostanában indult be, az ország tíz-tizenöt évvel ezelőtt még orosz gázimportra szorult.

A kitermelés emelkedik ugyan a Shah-Deniz II. mező termelésbe állításával, de onnan a mostani tervek szerint elsősorban a török irányba induló vezetéken szállítanának. A Shah Deniz II. évente 16 milliárd köbméter földgázt hozna a felszínre, ebből a dél-európai szállítások mellett fennmaradó 6 milliárd köbmétert Törökország vásárolná meg.

Kovács Pál a Fidesz-kormány volt energiaügyi államtitkára korábban a Hírtévének azt mondta, az azeri térségben gondolkodva akár a türkmén gáz is szóba jöhet, ehhez azonban a Kaszpi-tengeren össze kellene kötni a két ország rendszerét. A dolgot egyebek mellett nehezíti, hogy Moszkva már eddig is mindent megtett azért, hogy a közép-ázsiai gáztermelőket távol tartsa az európai piactól, és most is erős befolyása van a térségben.

Más bajok is vannak

Ezen kívül eleve kérdéses, mennyivel drágítaná az AGRI-n szállítást a cseppfolyósítás, a hajóút, majd visszagázosítás. Ezek mind költségnövelő tényezők, és ilyen rövid szakaszon egyáltalán nem biztos, hogy üzletileg életképes megoldás. További, bár csak kisebb, megoldható probléma, hogy a román-magyar összekötő vezeték egyelőre egyirányú: Románia felől nem hozható gáz az országba.

Ennél nagyobb gondot jelent a projekt szempontjából, hogy Romániának elég ígéretes fekete-tengeri lelőhelyei vannak, könnyen lehet, hogy a kulcspozícióban lévő ország az AGRI helyett inkább saját forrásainak kitermelésére és eladására koncentrál majd. És akkor a megépítés költségeiről még nem is beszéltünk. Nem véletlen, hogy az AGRI-t egyelőre nem sokan veszik komolyan, az elemzők szerint inkább romantikus ábránd, mint reális lehetőség. A Déli Áramlatot pedig helyettesíteni végképp nem tudja.