További Gazdaság cikkek
- Lassan elővehetjük a nagypapa biciklijét, ha ennyivel drágul az üzemanyag
- Valaki csaknem 800 millió forintot nyert a Skandináv lottón
- Infláció ide vagy oda, ezeket a készülékeket vettük, mint a cukrot
- Tarolt a SZÉP-kártya, de a kormány már bejelentette a változtatásokat
- Történelmi üzleteket kötöttek, eurómilliárdok mozdultak meg Magyarországon
Ma már a Fidesz vezetői és a kormányzati szereplők is tudják: komoly hiba volt az internetadó bevezetésének ötlete. Az adótervezet nagyban hozzájárult a kormánypárt és a miniszterelnök súlyos népszerűségvesztéséhez. Újabban kormányzati körökben igyekeznek is – legalább részben – lerázni a felelősséget, és azt állítják, hogy nem a politikusok agyából pattant ki a javaslat, hanem a távközlési piac egyik jelentős szereplője hozta házhoz.
Néhány nappal az októberi tüntetések után az egyik gazdasági lap megpendítette, hogy több forrásból származó értesülései szerint a forgalom alapú internetadót az iparág egyik szereplője kezdeményezte, és nem – ahogy mindenki gondolta – Orbán Viktor miniszterelnök találta ki. A Portfolio cikke nem nevesítette a céget, de az utalásokból egyértelmű volt, hogy a Telenor a gyanúsított. A távközlési cég a cikk megjelenése után meg is szólalt, és azt állította, „nincs köze az internetadóhoz”, és soha nem lobbiztak ilyen típusú adóért.
A Telenor nagyjából igazat is mondott, hiszen tényleg nem az internetadó ötletével házaltak a kormányzati szereplőknél, hanem a távközlési adó egy jóval szűkebb kört érintő szélesítésével.
A norvég hátterű cég, amely tavaly lett a kormány stratégiai partnere, azokat a nagy, globális cégeket ajánlotta a politikai vezetés figyelmébe, amelyek folyamatosan rontják a magyarországi szolgáltatók forgalmát, de közben semmilyen adót sem fizetnek.
Az Index birtokába került prezentáció lényegi javaslata:
Hasonlóképpen a „hagyományos” távközlési szolgáltatókhoz, a VoIP szolgáltatók is távközlési szolgáltatást nyújtanak, azonban a jelenleg hatályos távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény hatálya nem terjed ki rájuk.
Javaslatunk értelmében a VoIP szolgáltatók is a távközlési adó alanyává válnak és (adó)regisztrációs kötelezettséggel tartoznak Magyarországon. Az adó alapja a VoIP szolgáltatás magyarországi felhasználója által indított hívások (hang, illetve videó) időtartama, az adót a VoIP szolgáltató vallja be és fizeti meg.
A „szigorúan bizalmas” felirattal ellátott, alig tízoldalas Power Point-os beadvánnyal az a probléma, hogy nincs rajta dátum, ezért nem tudni, mikor készült. (Az Index egy nyomtatott változathoz jutott hozzá.) A benne felhasznált adatok között vannak viszont 2014. szeptemberiek is, így az biztos, hogy éppen az adójavaslattal párhuzamosan, októberben készülhetett.
Tény viszont, hogy a prezentáció szövegében sehol sem szerepel az internetadó kifejezés, és nincs szó benne a teljes iparágat sújtó adóemelésről sem.
Ötlet a piacról
Egy kormányzati háttérbeszélgetésen a múlt héten egyértelműen azt állították, hogy a netadó alapötletét a Telenor szolgáltatta. Arra is utaltak, hogy a cég a saját távközlési adóját szerette volna csökkenteni, ezért próbálkozott egy különalku megkötésével.
A beszélgetésen az hangzott el, hogy,
amely más helyről pótolta volna a költségvetés számára a kieső összeget. A forrás szerint a kormányzati oldal csak abban hibázott, hogy a piaci szereplő javaslatát hagyta átszűrődni a rendszeren, hogy végül az internetadónak elkeresztelt adókiterjesztés formájában kerüljön beterjesztésre.
A kávézáshoz vitték
A Telenor szerint ez a kormányzati állítás azonban nem igaz. A vállalat kommunikációs igazgatója, Kutas István azt mondja, a prezentációt október 21-én, azaz a netadó bevezetésének bejelentése után vitték be az NGM-be, amikor a hirtelen megbolydult helyzet miatt Orbán Viktor utasította Varga Mihályt, hogy kávézzon egyet az iparág fontosabb szereplőivel. Erről a találkozóról Lázár János október 22-i sajtótájékoztatójáról tudhat a közvélemény.
Kutas szerint a minisztériumi megbeszélésen a Telenor a többi cég képviselőjének jelenlétében elmondta, hogy rendkívül károsnak tartja és ellenzi az internetadóval kapcsolatos tervezetet, és annak visszavonására kéri a kormányt. A társaság később több, közös iparági levélben is megerősítette ezt az elkötelezettségét.
Ugyanakkor – állítja a szóvivő – a Telenor jelezte, hogy ha a kormány mindenképpen ki akarja terjeszteni a távközlési különadót, mert a költségvetésnek további adóbevételekre van szüksége, akkor azt nem az internetforgalomra kellene kiterjeszteni, hanem a hangszolgáltatást nyújtó nemzetközi VoIP-szolgáltatókra. Ezek a cégek valójában a távközlési iparághoz tartoznak, ugyanakkor a percalapú távközlési különadót nem fizetik, ezzel versenyelőnyhöz jutnak a Magyarországon adózó és befektető távközlési szolgáltatókkal szemben.
Megkerestük Varga Mihály gazdasági minisztert is, hogy ő mit mond a lobbianyagról. Tőle azonban egyelőre nem kaptunk választ.
Legyen 2 forint egy VoIP-perc
A távközlési adó
A távközlési adó bevezetéséről 2012 májusában határozott az Országgyűlés, és először tavaly augusztusban kellett megfizetniük a távközlési cégeknek. A szolgáltatóknak két forintot kellett fizetniük vezetékes és mobil telefonhívásonként és megkezdett percenként, továbbá minden elküldött üzenet – SMS és MMS – után is. Ezt az adót 2013-ben tovább növelte a kormány, tavaly augusztustól 3 forintra emelték az SMS-enként, illetve telefonhívások esetén percenként fizetendő összeget.
A rövid, számos grafikonnal tarkított beadvány azt próbálta megmutatni, hogy az olyan nagy, internetes infrastruktúrán keresztül szolgáltató, Magyarországon is jelentős forgalmat bonyolító külföldi cégóriások, mint a Facebook, Skype (Microsoft), Viber, Google, Yahoo vagy Apple valójában a hagyományos telekomszolgáltatók infrastruktúráját használják, ezért alacsonyabb költségszinttel tudnak bővebb szolgáltatási csomagokat kínálni, így könnyebben magukhoz tudják vonzani az ügyfeleket.
A beadvány szerint a kormánynak meg kellene teremtenie a VoIP (Voice over Internet Protocol – internetalapú hangtovábbítás) szolgáltatók „távközlési adóalanyiságát”, amihez alapfeladat lenne, hogy törvényileg definiálják, kik tartoznak a VoIP-szolgáltatók körébe, valamint azt, hogy a Magyarországon le nem telepedett szolgáltatókat hogyan lehetne regisztrációra kötelezni. A Telenor néhány számmal is vonzóbbá kívánta tenni a javaslatát. Becslésük szerint 2014-ben közel 4 milliárd percnyi vezetékes vagy vezeték nélküli VoIP-szolgáltatást vettek igénybe a magyarok.
Mint ismert, ehhez képest a kormány október 21-én a teljes internetforgalom megadóztatását jelentette be.
A netadó első változatában azt tervezték, hogy 150 forint/gigás netes forgalmi adót vezetnek be. A kormány a bejelentéskor 20 milliárd forintra becsülte az ebből származó bevételt, de hamar kiderült, hogy ezzel a terheléssel valójában 200 milliárd körüli összeget kellett volna befizetni a szolgáltatóknak.
Érdekes módon egy darabig úgy nézett ki, hogy a Telenor megúszta volna a fizetési kötelezettséget. Az internet adója egyébként hivatalosan a már 2012 óta létező távközlési adó kiterjesztése lett volna, ha azt az óriási közfelháborodás miatt nem vonják vissza.
Nem is tartják nyilván a VoIP-osokat
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) tájékoztatása szerint külön kategóriaként nem tartja nyilván a VoIP-szolgáltatókat. A hazai cégek ugyan kötelesek bejelenteni szolgáltatásaikat, de a szolgáltatói bejelentésben – a jogszabályi előírás alapján – nem kötelező adat a szolgáltatás jellemzőjének megadása (pl. a helyhez kötött telefonszolgáltatás IP-alapú vagy sem). Ennek megfelelően az NMHH listája nem tartalmazza az IP-alapú, illetve nem IP-alapú telefonszolgáltatók nevét.
Az egyik VoIP-os mobilcég vezetője az Indexnek azt mondta, hogy az internetes telefonszolgáltatással foglalkozó kisebb magyar vállalkozások eddig is adóztak, hiszen ők a nagy szolgáltatókkal létrejött szerződések alapján tudnak csak üzemelni, így a megállapodásokba belefoglalják a távközlési adót.
Nem csak nálunk agyalnak ilyesmin
Jogász körökben pedig azt mondták, hogy külföldön is aktuális kérdésként kezelik a Facebook-féle világcégek működésének esetleges szabályozását, de elsődlegesen nem az adózási szempontokat veszik figyelembe.
Mester Máté ügyvéd, az Explico vezető tanácsadója szerint egyelőre még nincsenek konkrét iránymutatásai az EU-nak, ezért csupán egyéni próbálkozások vannak.
A cégek amerikai háttere miatt a hagyományosan nagy nemzeti öntudatuk miatt a franciák próbálták az egyik elsőként kikényszeríteni, hogy ezek a vállalatok távközlési szolgáltatóként vetessék nyilvántartásba magukat, de a Skype-pal folytatott küzdelmet ott sem sikerült megnyerni.
Ez elsősorban globális kérdés, ami arról szól, hogy milyen legyen a jövőben az internet. Mit kezdjünk a domináns internetes cégekkel és hogyan biztosítsuk az egyenlő játékteret, vagy más néven hálózatok semlegességét.
Ebben a játékban pedig jellemzően a távközlési szolgáltatók ujjal mutogatnak az innovatív versenytársaikra, hogy rájuk is ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek. Ennek csupán egy szelete a VoIP-szolgáltatók problémája.
Ezért sincsen jelenleg használható precedens a globális VoIP-cégekkel kapcsolatban, mert sem a technikai megoldások, sem a jogi háttér nem tisztázott. Az internettel kapcsolatban előbb sokkal nehezebb kérdésekről kell dönteni nemzetközi vagy európai szinten.