Perelné az MNB a Bevát

Több tízezer ügyfél összesen 300 milliárd forintja ragadt bent a három csaló brókercégnél. A Befektető-védelmi Alap (Beva) ebből 80-100 milliárdot téríthet meg – feltéve, hogy osztja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) álláspontját, és fizet a Quaestor fiktív kötvényei után. Ha kell, a jegybank közérdekű perrel kényszeríti ki a Beva közreműködését, így nem a Quaestor-ügyfeleknek kell egyesével perelniük – mondta a Népszabadságnak Windisch László, az MNB alelnöke.

Szerinte mindhárom brókercégnél lényegében ugyanaz történt. Átvették a pénzt az ügyfelektől, kimutatást adtak arról, hogy a pénzből milyen értékpapírokat vásároltak és helyeztek el az ügyfél értékpapírszámláján. A valóságban azonban az ügyfelek semmit nem kaptak a pénzükért, az értékpapírokat nem vásárolták meg, vagy ha meg is vásárolták, később az ügyfél tudta nélkül azzal sajátjukként rendelkeztek, azaz a pénzeket elcsalták vagy elsikkasztották. A jogi minősítésekben lehetnek majd különbségek a brókercégek, illetve ezen belül az adott ügyletek között, de lényegében ugyanezt csinálta a Buda-Cash, a Hungária és a Quaestor is.

Mekkora kártérítés lesz? 

A Buda-Cashsel együtt csődbe ment négy DRB-bank betéteseinek az OBA 103 milliárd forintot fizetett ki eddig, és további 5,5 milliárd forint sorsát vizsgálja. A Buda-Cashnél és a Hungáriánál hiányzó pénzek és értékpapírok után a Beva áll helyt, ügyfelenként hatmillió forintig. Az előbbi brókercégnél becslések szerint 15-20 milliárd forint lehet az az összeg, ami az értékhatár alatt van, tehát a Bevának kell kifizetnie, a Hungáriánál néhány milliárdról van szó.

A quaestoros ügyfelek helyzete összetettebb.

A létező, közel 58 milliárd forint értékű kötvény után a Beva nem fizet kártalanítást, az alap védelme erre nem terjed ki. Ezt a pénzt vagy a Quaestor-csoport vagyonából kell visszafizetni, vagy felszámolás esetén a csoport vagyonából a felszámoló biztosnak kell majd megtéríteni.

A létre sem jött, nem létező kötvények esetében más a helyzet. Az MNB állásfoglalása szerint itt a befektetési szolgáltató, vagyis Quaestor Értékpapír Zrt. követte el a visszaélést azzal, hogy az emberek pénzéért nem létező értékpapírokról állított ki igazolást, tehát ez valójában az ügyfeleknek a brókercéggel és nem a kötvény kibocsátójával szembeni követelése. Ennél a 150 milliárd forintos tételnél tehát a Bevának kell helyt állnia, a jogszabályi limit alapján itt is ügyfelenként hatmillió forintig.

Utóbbi körbe 60-80 milliárd forint ügyfélkövetelés tartozhat. Mindent egybevetve tehát a három brókercég több mint 50 ezer ügyfelének mintegy 300 milliárd forint követelése van, amelyből a Beva 80-100 milliárd forintot téríthet meg, s ezen felül helytállt már az OBA, illetve bizonyos mértékű fedezetet jelent a brókercégek és a Quaestor-csoport vagyona. 

 Mivel az 58 milliárd forint valódi kötvény aránylik a 150 milliárdnyi fiktív papírhoz a Quaestornál, a gyakorlatban az ügyfelek arra számíthatnak, hogy a megtakarításuk háromnegyedét – a hatmilliós értékhatárig – a Beva fizeti ki, míg a fennmaradó részt a Quaestor vagy a felszámoló, illetve a büntetőeljárásban lefoglalt más vagyonból lehet majd kielégíteni. A Quaestornak 32 ezer olyan ügyfele van, akinek az értékpapírszámláján Quaestor-kötvényt tartanak nyilván, közülük 22 ezren tartottak hatmillió forintnál kevesebbet a brókercégnél.

Hogyan bukott ki pont most ez a sok ügy? 

Windisch szerint úgy, hogy egy erőteljesebb ellenőrzési szemléletet követ a felügyelet, abból indul ki, hogy nem mindenben őszinték a brókercégek. Ennek az egyik fontos eleme, hogy nem bekérik az adatokat, és elhiszik, hogy amit küldenek, az megfelel a valóságnak, hanem a helyszínen maguk gyűjtik be a szükséges információt.

A feltárt visszaéléseknek ugyanakkor szabályozói okai is lehettek. Magyarország a dematerializált értékpapírok szabályozása kapcsán azt a megoldást választotta, hogy a tulajdonosi hozzárendelés a befektetési szolgáltatónál történik meg, ami azt jelenti, hogy az értékpapírokat nyilvántartó Kelernél a brókercégek, befektetési szolgáltatást nyújtó bankok a saját nevükön vezetnek számlát, s ezen csak a teljes, ügyfelek tulajdonában lévő értékpapír-állomány látszik, az nem, hogy ténylegesen melyik ügyfélnek mije van. Ez adott lehetőséget a cégeknek arra, hogy hamis nyilvántartásokkal félrevezessék a felügyeletet és hosszú időn át elrejtsék a csalásokat.

A tervek szerint az MNB szeretné a rendszert úgy átalakítani, hogy egyrészt a Kelernél névre szóló alszámlák is legyenek, tehát ügyfelekre lebontva látsszon, kinek mije van. Másrészt az ügyfelek az MNB internetes oldalán keresztül ellenőrizhessék, hogy az értékpapírszámlájukról a szolgáltatótól kapott adatok, illetve a szolgáltató által az MNB felé jelentett információk megfelelnek egymásnak.

Windisch abban bízik, hogy mind a jogi környezet, mind a technikai feltételek az év közepére adottak lesznek, és legkésőbb az ősszel el tud indulni ez a szolgáltatás.